23831. lajstromszámú szabadalom • Gázóra

- i szűnik a gáz beáramlani, azon pillanatig eltelik, midőn ezen rekesz kibocsátó nyílása szabaddá lesz, a rekeszbe zárt gáztérfogat oly mérvű deformácziót szenvedjen, mely a nyomást fokozatosan körülbelül annyival csökkenti, mint a mennyi a dob közepes nyomásfogyasztása Ebből következik, hogy a nyomás ezen rekeszben az (s) kibocsátó nyílás fölszabadulásának pillanatában körülbelül egyenlő a kiáramlási nyomással s nem következik be semmiféle ingadozás a víz fölszinében vagy a nyomásban, midőn a gáz a rekeszből ki áramlani kezd. Azonkívül ezen deformáczió a gáznak a lapátokra gyakorolt mozgató nyomását s ennélfogva a dob forgását is szabályozza. Ennek eredménye a láng nagyobb állandósága, mint az az ismeretes dobok által elérhető volt. A dob közepe felé (q) megszűküléssel bír, melynek az a czélja, hogy a mérő térfogac ne legyen érzékenyen befolyásolható a víz felszínének változásai által, s mely a mellett megengedi, hogy a víz felszíne szükség esetén tetemesen emelhető s ez által az elpárolgó víz mennyisége szaporítható legyen, a nélkül, hogy a gázóra működésében zavar állana be. A víz fölszinének a gázórában való változásai által előidézett mérés-különbségek az által egyenlíttetnek ki, hogy az (a) dobbal egy másik kisebb kompenzáló (b) dobot hozunk kapcsolatba, melybe a gáz csak az (a) dobon való áthaladás után áramlik be s mely gázt visszavezeti az olvasztó kamarába. Ezen kompenzáló szerkezet egy kerek vagy sokszög alakú (b) dobból áll (7. és 8. ábra), mely több nem sziiuetrikus (c) válaszfal által bizonyos számú (q) rekeszre van osztva. A (d) rekeszek bebocsátó (e) és kibocsátó (s) nyílásait a rekeszek oldalfalai között szabadon maradó terek képezik. melyek oly módon vannak elrendezve, hogy a (b) kompenzátor az (a) dobba bizonyos mennyiségű gázt vezessen vissz, amely már ez utóbbin egyszer áthaladt. Ezen föltételek mellett a gázóra által ténylegesen szállított gáztérfogat az (a) és (b) dobmérő térfogatainak különbségével egyenlő. Ennélfogva elegendő, ha az (a) és (b) dobok úgy vannak szerkesztve, hogy a víz fölszinének ingadozásai mindkettőben egyenlő térfogat-növekedést, vagy csökkenést idézzenek elő, a mikor is a mérés a víz állása által nem befolyásoltatik. Az új kompenzáló szerkezet az 1., 2. és 6. ábrán egy központi elosztó kamarával ellátott dobbal kapcsolatban van föltüntetve. A kompenzátor egy közönséges vagy központi elosztó kamarával ellátott dobra vonatkozólag különféle helyzetekben lehet elrendezve, melyek közül egyet a 6. ábra mutat. Azonkívül a (b) kompenzátor magában az (a) dobban, vagy pedig egy része azon belül, más része kívül, vagy végiil központi elosztó kamrával bíró kettős dob esetén a két dob között is elrendezhető. Az új kompenzátor az ismert rendszerektől abban különbözik, hogy majdnem egész térfogata kompenzálásra használtatik föl, mig a közönséges ilynemű szerkezetek aránylag tetemes mennyiségű gázt hasztalanúl vezetnek vissza a mérő dobba s annak ráérő térfogatát csökkentik. Ezen körülményből, hogy t. i. közönséges kompenzátorok aránylag nagy térfogatú gázt tartanak fogva normális vízállásnál, más hátrányok is következnek. Ugyanis világos, hogy azon munka, mely a beáramlási nyomás alatt álló térben a haszontalanúl fogva tartott gáz mennyiségének kipótolása czéljából kifejtendő, fölülmúlja azon mozgató hatást, melyet ugyanazon térfogat a mérő dobban már kifejtett. A mérő dob forgása tehát ellenállással találkozik, mely hozzáadódik azon ellenállásokhoz, melyek abból származnak, hogy a jelenleg használt kompenzátorok általában a dobban magában foglalnak helyet s a víz be- és kiáramlása elé akadályokat gördítenek. Ezen hátrány elkerülése végett a kompenzátort a mérő dobon kívül rendezzük el. (I. és 2. ábra.) Ezen szerkezetnél a (b) dob az (A) dob előtt foglal helyet egy (f) térben, melyet a gázóra (p) főterével (1) cső köt össze oly