23828. lajstromszámú szabadalom • Postazsákzár

szén kiszélesedik és a szekrényben lévő két (17) kampó által zárt helyzetben körülvétetik. A lakat elzárása már most úgy történik, hogy az (1) kart az 1. ábrán látható pontozott helyzetbe hozzuk és a (13) nyelvet a szekrénybe toljuk, miáltal az a 4. ábrán látható módon a (3) reteszeket széttolja, feléjük kerül, úgy hogy a reteszek a (25) bevágásnál ismét összejönnek és az (1) kart nem lehet kihúzni. Evvel egyidejűleg persze az (1) kar fölső kiszélesedő része a két (17) kampó közé kerül. A lakat kinyitása kulcscsal történik, a mely a (3) reteszeket széttolja s így az (1) kar kihúzható. A postazsák biztosítása már most a következőképen történik: A zsák száját ránczokba szedjük, a mi jelen esetben igen könnyen megy, mivel a zsák szájába lemezkék vannak az egyes ránczoknak megfelelően alkalmazva. Az így összehajtogatott zsáknyílást a (14) karra helyezzük, valamivel a betétlemezek alatt. Ekkor a (15) bordával bíró (1) kart a zsákra hajtjuk és az (1) kart befelé toljuk addig, míg a 2. ábrán látható helyzet jön létre, mikor is a lakat már zárva van. Hogy azonban ellenőrizetlen ki ne lehessen a zárat nyitni, a lezárás előtt még egy papiros vagy más alkalmas lapot tolunk a (10) záró lap és a lakatszekrény fölső lapja közé, úgy hogy az a (17) kampó felé eső részén egy kissé kinyúlik. A lakat zárása alkalmával az (1) kar kiszélesedő része a papiroslap kiálló részét befogadja s így az a (10) lapon lévő (12) kulcslyukról le nem húzható a nélkül, hogy azt észre ne lehessen venni. Még egy biztosíték arra nézve, hogy a zsákot ellenőrizetlenül ne bánthassák, a (18) szalag (2. és 3. ábra). A lakat lezárása előtt ugyanis egy vászon vagy más erősebb anyagból készült (18) szalagot, a mely a (14) karra van erősítve, az összehajtott zár szája körül a (15) borda alá vezetjük s úgy zárjuk a lakatot. A (19) ütköző, a mely a (18) szalagra van erősítve, arra szolgál, hogy a szalagot ne lehessen kihúzni, tehát az helyzetében biztos legyen. A zár kinyitása megfelelően alkotott kulccsal történik és pedig oly formán, hogy a kulcsot ismert módon a sértetlen papiroslapon keresztül dugjuk a (12) kulcslyukba, a hol azután a kulcs elfordításával a kulcsszakái a (3) reteszeket egymástól eltávolítja s így a (13) nyelv szabaddá válik és kihúzható. A második kiviteli alaknál a zár lényege nem változik, a mennyiben a zsák összefogó szerkezeten csakis a kivitel szempontjából vannak némely változtatások eszl közölve, míg a találmány tulajdonképeni lényege, az összefogás módja semmiben sincsen megváltoztatva. Mivel itt a lezáró (20) karon alkalmazott (21) nyelv a lakatszekrénybe oldalról hatol be, tehát nem a kar irányában, a (22) bordán nem szükséges hosszkivágást alkalmazni, hanem elégséges a (23) karral való egyszerű csuklós kapcsolás. A lakat szerkezetén csupán a (24) reteszek alakja változik, a mennyiben a (21) nyelv a reteszek síkjában foglal helyet. A nyelvek fölvételére szolgáló nyílás itt nem a lakatszerkezet alsó lapján van elrendezve, hanem az oldalsó falon. Az ellenőrző papirosnak elhelyezése, továbbá a zsák összehajtogatása és befogása teljesen azonos az előbb leírt kiviteli alaknál leírtakkal. Lehet ezen postazsákzárat úgy is készíteni, hogy, mint eddig szokás, a zsákot az összehajtogatás után egy peczekre föl lehessen fűzni. Ezen esetben a (15), illetve a (22) borda helyett a (14), illetve a (23) karon egy peczket alkalmazunk a karra merőleges helyzetben. A mint látható tehát, jelen zár alkalmazásával észrevétlenül nem lehet a zsák tartalmához hozzáférni. A kulcslyukhoz nem lehet semmiféle eszközzel hozzá jutni, mivel a papiroslap befogása a lezáró kar által a kulcslyukhoz közelebb eső oldalon történik s így a papiroslapot nyom nélkül nem lehet a kulcslyukról lehúzni. Mivel a zsák szája lemezekkel van bélelve s