23764. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás vasúti járművek számára
reít (13) rúgok által fölfelé nyomott rúd (12) fogazásával kapcsolódik. A (8 9) toldatok helyett esetleg maguk a (14) orsók is szolgálhatnak határolók gyanánt. A kapcsoló résznek a vonó rúddal való csuklós összeköttetése folytán a vonó rúd mindig csak hosszirányú mozgást végezhet és a (11) és (12) fogazások mindig helyes állásban maradnak meg, mivel a kapcsoló rész kanyarulatok befutásánál vízszintes síkban kilendülhet. A fogazás helyett, mely a hirtelen föllépő vonó és lökő erők gyöngítésére szolgál, természetesen más ugyanezen czélra alkalmas szerkezetet is rendezhetünk el a nélkül, hogy ez által a találmány lényege módosulna. I Az 5—9. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál az (1) kapcsoló rész a (15) hasítékkal (6. ábra) van ellátva, melynek két végfala ívalakúan van kiképezve. Az (1) kapcsoló rész (16) vége, mely a ruganyos ütközőnek mellső (17) lemezéhez támaszkodik, szintén ívalakú. A kapcsoló rész (15) hasítékában az ütköző (18) keretén (5. ábra) átjáró (19) orsók segélyével megerősített (20) csap van elrendezve, mely a 9. ábrában perspektivikus nézetben van föltüntetve. A csap hátsó része •félhenger alakjával bír (6. ábra) és a (15) hasíték hátsó félhengeralakú falához pontosan hozzáilleszkedik. A mint a 6. ábrából látható, a csap mellső vége felé anynyira keskenyedik, hogy a kapcsoló rész elegendő mérvben ellendülhessen. A ruganyos ütközőt a (21) rúgó képezi, mely a (17) lemez és a (18) keret hátsó végénél elrendezett (22) lemez közé van fogva. A részek fölszerelése akként történik, hogy előbb a (20) csapot az (1) kapcsoló résznek (15) hasítékába illesztjük, ezután a (18) keretet nyitott végével a csapra harántirányban rátoljuk és végül a (19) orsókat a megfelelő furatokba betoljuk és leszögecseljük. Ez által a (20) csapot, melynek hátsó vége körül a kapcsoló rész vízszintes síkban kilenghet, merev összeköttetésbe hozzuk a (18) kerettel. A leírt elrendezésnél a kapcsolás kis sugarú kanyarulatok befutásánál nem kapcsolódik ki és a kocsik káros igénybevételnek nem vettetnek alá. Az 5-^-9. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál, a mint azt már említettük, az (1) kapcsoló rész hátsó (16) vége ívalakú és tetőpontjával a (17) lemez középső részéhez támaszkodik. Ezen elrendezés következtében a kocsik összekapcsolásánál, ha a vonat kanyarulatban áll, a kapcsoló részeket kézzel is ellendíthetjük. Ha a kapcsoló rész nagyobb mérvben lendíttetik ki, akkor az ívalakú (16) vég, minthogy ennek ívének sugara nagyobb, mint ezen végnek a (20) csaptól mért távolsága, i összeszorítja a (21) rúgó megfelelő oldalát, mely ennélfogva az (1) kapcsoló részt normális állásába, vagyis a kocsi hossztengelyébe igyekszik beállítani. A találmány tárgyát az egyes részek szerkezeti elrendezése tekintetében természetesen sokféleképen foganatosíthatjuk anélkül, hogy ez által a találmány lényege módosulást szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolás vasúti járművek számára, jellemezve az által, hogy az (1) kapcsoló rész az ezt tartó résszel, pl. a vonó rúddal, egy függélyes csap körül ellendíthetően van összekötve, miáltal a kapcsoló rész, ha a vonat kanyarulatokban fut, vízszintes síkban kilendülhet, illetőleg ha a kocsik kanyarulatokban ál, lanak a kapcsoló rész a kocsik összekapcsolása czéljából, vízszintes síkban kilendíthető. 2. Az 1. alatt igényelt kapcsolásnak egy foganatosítás alakja, jellemezve egy a vonó szerkezettel mereven összekötött (20) csap által, mely az (1) kapcsoló rész hátsó végén kiképezett (15) hasítékba van beillesztve, hátsó végén félhengeres fölülettel bír, mellső vége felé ellenben keskenyedik, úgy hogy a kapcsoló rész a (20) csap félhengeralakú fölülete körül vízszintes síkban kilendülhet. 1 rajzlap melléklettol.) RF^LAF T. SSZV&N VT ARSASAI. MYOMDAJA BUDAPESTET.
