23764. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás vasúti járművek számára

reít (13) rúgok által fölfelé nyomott rúd (12) fogazásával kapcsolódik. A (8 9) tol­datok helyett esetleg maguk a (14) orsók is szolgálhatnak határolók gyanánt. A kap­csoló résznek a vonó rúddal való csuklós összeköttetése folytán a vonó rúd mindig csak hosszirányú mozgást végezhet és a (11) és (12) fogazások mindig helyes ál­lásban maradnak meg, mivel a kapcsoló rész kanyarulatok befutásánál vízszintes síkban kilendülhet. A fogazás helyett, mely a hirtelen föl­lépő vonó és lökő erők gyöngítésére szol­gál, természetesen más ugyanezen czélra al­kalmas szerkezetet is rendezhetünk el a nél­kül, hogy ez által a találmány lényege módosulna. I Az 5—9. ábrákban föltüntetett foganato­sítási alaknál az (1) kapcsoló rész a (15) hasítékkal (6. ábra) van ellátva, melynek két végfala ívalakúan van kiképezve. Az (1) kapcsoló rész (16) vége, mely a ruga­nyos ütközőnek mellső (17) lemezéhez tá­maszkodik, szintén ívalakú. A kapcsoló rész (15) hasítékában az ütköző (18) ke­retén (5. ábra) átjáró (19) orsók segélyé­vel megerősített (20) csap van elrendezve, mely a 9. ábrában perspektivikus nézet­ben van föltüntetve. A csap hátsó része •félhenger alakjával bír (6. ábra) és a (15) hasíték hátsó félhengeralakú falához pon­tosan hozzáilleszkedik. A mint a 6. ábrá­ból látható, a csap mellső vége felé any­nyira keskenyedik, hogy a kapcsoló rész elegendő mérvben ellendülhessen. A ruga­nyos ütközőt a (21) rúgó képezi, mely a (17) lemez és a (18) keret hátsó végénél elrendezett (22) lemez közé van fogva. A részek fölszerelése akként történik, hogy előbb a (20) csapot az (1) kapcsoló résznek (15) hasítékába illesztjük, ezután a (18) keretet nyitott végével a csapra ha­rántirányban rátoljuk és végül a (19) orsó­kat a megfelelő furatokba betoljuk és le­szögecseljük. Ez által a (20) csapot, mely­nek hátsó vége körül a kapcsoló rész víz­szintes síkban kilenghet, merev összekötte­tésbe hozzuk a (18) kerettel. A leírt elrendezésnél a kapcsolás kis su­garú kanyarulatok befutásánál nem kapcso­lódik ki és a kocsik káros igénybevétel­nek nem vettetnek alá. Az 5-^-9. ábrákban föltüntetett fogana­tosítási alaknál, a mint azt már említet­tük, az (1) kapcsoló rész hátsó (16) vége ívalakú és tetőpontjával a (17) lemez kö­zépső részéhez támaszkodik. Ezen elrende­zés következtében a kocsik összekapcsolá­sánál, ha a vonat kanyarulatban áll, a kap­csoló részeket kézzel is ellendíthetjük. Ha a kapcsoló rész nagyobb mérvben lendítte­tik ki, akkor az ívalakú (16) vég, mint­hogy ennek ívének sugara nagyobb, mint ezen végnek a (20) csaptól mért távolsága, i összeszorítja a (21) rúgó megfelelő olda­lát, mely ennélfogva az (1) kapcsoló részt normális állásába, vagyis a kocsi hossz­tengelyébe igyekszik beállítani. A találmány tárgyát az egyes részek szer­kezeti elrendezése tekintetében természe­tesen sokféleképen foganatosíthatjuk anél­kül, hogy ez által a találmány lényege mó­dosulást szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolás vasúti járművek számára, jel­lemezve az által, hogy az (1) kapcsoló rész az ezt tartó résszel, pl. a vonó rúd­dal, egy függélyes csap körül ellendít­hetően van összekötve, miáltal a kap­csoló rész, ha a vonat kanyarulatokban fut, vízszintes síkban kilendülhet, ille­tőleg ha a kocsik kanyarulatokban ál­, lanak a kapcsoló rész a kocsik össze­kapcsolása czéljából, vízszintes síkban kilendíthető. 2. Az 1. alatt igényelt kapcsolásnak egy foganatosítás alakja, jellemezve egy a vonó szerkezettel mereven összekötött (20) csap által, mely az (1) kapcsoló rész hátsó végén kiképezett (15) hasí­tékba van beillesztve, hátsó végén fél­hengeres fölülettel bír, mellső vége felé ellenben keskenyedik, úgy hogy a kap­csoló rész a (20) csap félhengeralakú fölülete körül vízszintes síkban kilen­dülhet. 1 rajzlap melléklettol.) RF^LAF T. SSZV&N VT ARSASAI. MYOMDAJA BUDAPESTET.

Next

/
Thumbnails
Contents