23732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyrészben emészthető takarmánynak szalmából, mindenféle durva takarmányból, rőzséből, fából és fahulladékból való előállítására
natanyagok számára pedig 363 volt, nátronlággal főzetett. Ez által a nyersrost emészthetősége 79-0°/„-ra, a nitrogén mentes extraktivanyagoké pedig 64'8%-ra emelkedett. A tápanyagokat, mint proteint és zsírt, melyek különben az itt számbajövő takarmányoknál csak csekély mértékben fordulnak elő, a föltárási folyamat nem befolyásolja hasonlóan előnyös módon. Az így előállított tápszer ugyan igen könnyen emészthető, de az állatok azt csak igen csekély mennyiségben eszik, miért is az gyakorlatilag értéktelen. Az eljárás tehát változtatásra szorult, mely hosszú kísérletezés után eredményre is vezetett. A hasznavehető takarmányt szolgáltató eljárás abban áll, hogy a szalmát stb. 4—6 atm. nyomás alatt annak teljes föltárására elégtelen mennyiségű nátronlúggal hevítjük. A folyamat a faanyag fölbontásával kezdődik, mi mellett szerves savak, mint hangyasav, eczetsav stb. fejlődnek, melyek a szabad alkáliát a nyomás nagyságához, a hevítés tartamához és a víz mennyiségéhez képest nagyobbrészt vagy teljesen külömbösítik. A folyamatot egyébként savanyú reakczió eléréséig is folytathatjuk. Az így elkészített takarmány azonnali elfogyasztásra készen van. Egyes alkatrészek kiválása nem lép föl. Jobb eltarthatóság elérése czéljából azonban a takarmányt utólag meg lehet szárítani. Az így elkészített szalmát, melynek szára és csomói egyaránt puhák, és mely kellemes illattal tyr, az állatok szivesen megeszik és az a szerves anyagnak körülbelül 60°/0 -áig (tehát körülbelül ugyanannyira, mint a széna, vagy lóhere) emészthető. Ha pl. 100 kg. zabszalmát 200 1. vízben föloldott 4 kg. marónátronnal 6 óra hosszat 4—5 atm. nyomás mellett hevítünk, úgy egy oly terméket nyerünk, mely szerves anyagának 61°/0 -áig emészthető. Ezen termék egy három hónapos hizlalási kísérletnél tápanyagtartalmának megfelelőleg jól bevált. A tiszta marónátron helyett a nátron eljárással, vagy szulfát - eljárással dolgozó papírgyárak használt főzőlúgja is használható. Ezen lúg alkalitása marómész hozzáadása által előnyösen fokozható. Az itt tekintetbe jövő összes takarmányoknál a faanyag továbbá kénessavval vagy a papírgyárak szulfitlúgjával is alkatrészeire fölbontható. Használt főzőlúg szintén előnyösen alkalmazható. Az eljárás ez utóbbi alakjának egy kiviteli példája a következő: Szalmát vagy egyéb hasonló anyagokat zárt kazánban az odaégést meggátló szükséges rendszabályok mellett a hozzáadott szulfitlúggal 12—15 órán át 2—4 atm. túlnyomás mellett hevítünk. A föltárási folyamat kezdetén a kazán tartalma szabad és alakjához kötött kénessavat tartalmaz. A jelen eljárásnál azonban, mint már említtetett, az inkrusztáló anyagok teljes föloldására elégtelen mennyiségű kénessavval dolgozunk. Ennélfogva tehát — ellentétben a szulfitczellulózgyárak módszerével — az összes szabad kénessav az inkrusztáló anyagok által leköthető és ott tudvalevőleg egy állandó szerves vegyület alakjában van jelen. A folyamat további folyamában szerves savak lépnek föl, melyek lassanként az aljakhoz kötött kénessavat is fölszabadítják és még jelenlévő inkrusztáló anyagokra való behatásra indítják, úgy hogy a keverék végül sem szabad, sem aljakhoz kötött kénessavat kimutatható mennyiségben nem tartalmaz. Ezen kiviteli alaknál eddigelé a következő arányok bizonyultak előnyösöknek: 1 kg. szalmára stb. 1—lx /a 1- szulfttlúg, 1 — 1 x /a 1- víz és 1 kg. szalmára 2 1. hulladékszulfitlúg. Az itt használt lúgok azok, melyek szulfitczellulózgyárakban normális üzemnél nyeretnek. A föltárási folyamat vezetése szulfitlúggal valamivel több figyelmet igényel, mint nátronlúggal. Ennek oka részben a használt készülékek minőségben, részben a savképződésben rejlik, melynek bizonyos maximális határt nem szabad túllépnie, a mi különben is világos. A nátroneljárásnál több sav képződik, mely azonban elsősorban a szabad alkáliát közömbösíti és csak
