23711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mindennemű bőröknek tökéletes festésére, titánsók és cserzőanyagok vagy páczfestőanyagok alkalmazása mellett
— 4 — Midőn bejelentő a titánoxid tulajdonságait vizsgálta, még pedig a sósavoldatból ammoniak segélyével azon frissen kicsapatott és jól kimosott, tehát legjobban oldódó titánoxidét, azt találta, hogy csupán az igen erős savak, mint a sósav, kénsav és salétromsav oldják föl konczentrált állapotban a titánoxidot, még pedig elég könynyen és hogy a titánoxidnak erősen hígított, például l°/0 -os oldatából, különösen fölmelegítés mellett, a titánoxid ismét kiválik. Ugyancsak az említett savak (például 5%-os) hígítással általában véve a titánoxidot csak igen nehezen oldják még, és pedig a savak alkálisóinak jelenlétében valamivel könnyebben. Azonban további hígítás és különösen melegítés mellett ezen oldatokból is ismét lecsapódik a titánoxid. Más gyöngébb ásványi savak — mint a kénessav — a titánoxidot igen nehezen oldják és éppen nem vagy csakis a nyomait képes föloldani valamennyi többi sav, a folysav kivételével. A folysav valamivel könnyebben oldja, különösen alkálisóinak jelenlétében. Az orgánikus savak közül a legjobb oldóképességet mutatja az oxalsav és a borsav, különösen ha az említett savaknak alkálisói is jelen vannak. Ezen oldatok változatlanok maradnak még az igen hígított oldatok főzése alkalmával is, minek következtében a festésre ezek a legalkalmasabbak. Ugyanezen titán-kettős-sók hígított, pl. 1%-os oldatokban a pácz-festékanyagoknak hasonló erős (1—5%-os) oldataival elegyítve csak hosszas melegítés után nyújtanak valamelyes lak képződést. A titánoxyd lecsapódása azonban, mint már föntebb kimutattuk, pácz-festékanyagok és irha vagy bőr jelenlétében következik be, mely utóbbi a festésnél sokkal nagyobb hajlandóságot mutat a titánlakkok fölvételére, mint más anyagok és különösen az állati rostok is, a mint azok a föntebb többször említett angol szabadalomban le vannak írva. Éppen ezért minden fajta bőr alacsonyabb hőmérséklet mellett festhető meg titánlakkok segélyével, mint például a gjapjú és a selyem, a melyeknek tökéletes megfestéséhez főzés szükséges. A csercsávás vagy más bőrnek titánsókkal és pácz-festékanyagokkal való festése végett az előbb megnedvesített bőrt legczélszerűbben a titánsónak (l—2°/0 -os) és a pácz-anyagnak (1—5°/0 -os) hígított oldata elegyével kezeljük és pedig hidegen több (6—12) órán keresztül, vagy pedig legföljebb 40 C.° hőmérsékletnél két óra hosszáig és azután a bőröket vízben jól kimossuk. Lehetséges a bőröket a festékanyag-oldatokban előzetes kezelésnek is alávetni és csak azután a szint a titánsó-oldatok kai való következő kezelés által kifejleszteni; ezen eljárás különösen festékfa-főzeteknél alkalmazható sikerrel és a szinek kifejlesztésére az egy fürdőben alkalmazott s így a festékanyagokkal elegyedett titán-alkáli-oxalátok, tartarátok és fluorátokon kívül még a titánszulfátok és a titánchloridok is alkalmazást találhatnak. A festékanyagoldatokkal való előzetes kezelés vagy a bőrnek a festékanyag-oldatokba való beáztatása vagy bemártása által történhetik, mely esetben például 20 g. sárgafa- vagy berzsenyfa- vagy kékfa-kivonat adagoltatik az oldatnak minden egyes liter vízéhez, vagy pedig kefék közvetítésével vitetik rá a festékanyag-oldat a bőrökre, mely esetben példáúl az oldatnak minden egyes liter vízéhez 50 g. kivonat számíttatik. Ezután a bőrök 1 /2 óráig hideg vagy meleg, 1 —2°/0 -os titáusó-oldatbau áztattatnak s végül leöblíttetnek és kimosatnak. Éppen úgy lehetséges a bőröket váltakozva festékanyag-oldatokkal és titánsóoldatokkal kefélni, azonban ily módon kevésbbé kielégítő és tökéletes eredményeket lehet elérni. A bőröknek titánsó-oldatokkal való előzetes páczolása és a festékanyagokkal való utólagos festése, vagyis azon festéíi eljárás, mely általában más páczoknál, különösen pedig a vas- és agyagföld-páczoknál alkalmaztatik (-1. Wiener Lederfarberei, 28. oldal), a titánsóknál nem ajánlható, mivel egy részről ily módszernél sokkal több használtatnék föl a még mindig elég drága titán-
