23664. lajstromszámú szabadalom • Újítások íróasztalokon

ben valamikép támaszra találnak. Az 5. ábi'ában a (d) függő támaszok más áthajlításai vannak jelezve. A (c) támaszok (d) függő támaszokkal csapszögek útján lehetnek összekötve, de az összekötő csapszögeknek hosszliasítékokban kell mozogniok, hogy ne akadályozzák meg az (a és b) lapok esetleg egyenlőtlen szögeimozgását. Ezen czélból az előbb említett hosszhaeítékok oldalt nyitottak, mint (g' és i')-nél a 4. és 5. ábrában jelezve van ; az oldás (a) vagy (b) lemez csekély fölemelése esetén kényelmesen eszközölhető. A 3. és 4. ábrákban látható foganatosítási alaknál, minthogy mindkét lap használati helyzetben van, (a) lapot kézzel kissé emeljük, úgy hogy (g') oldalnyílás a (d) függőtámaszokban megerősített (h) csapszögekkel jön egy helyzetbe, mire lehetővé válik (c) támaszokat előbb kissé előrehúzni és ezáltal (d) függőtámaszoktól fölszabadítani; ezután (c) támaszokat az Íróasztal (w) oldalfalainak (f) mélyítéseibe lehet bedugni, hogy azokat jól megtámasszuk, amint azt 2. ábra jelzi, (b) lapot, mielőtt (a) lap rögzíttetnék, föl lehet billenteni. Az 5. és 5a. ábrákban látható foganatosítási alaknál (a és b) lapok oldására, miután mindkettő a használati helyzetbe jutott, (a) lapot egyik kézzel meg kell fogni és (b) lapot a másik kézzel kissé föl kell emelni, hogy az (i) hosszhasítékok (i') oldalnyílásait a (c) támaszokban megerősített kapcsoló csapszögek helyzetébe hozzuk, mire (c) támaszok leoldása (a) lap csekély fölemelése által eszközölhető. A kapcsolás önműködő fölbomlása (c és d) támaszok között (g' és i') nyílások föltüntetett helyzetében nem valószínű, mert (q) támaszok (d) függőtámaszokat mindig terhelik; nagyobb biztonság kedvéért (g' és i') nyílásokat könnyen oldható rúgókkal födhetjük be, vagy valamely ismert reteszszerkezetet lehet alkalmazni. A kapcsolás (c és d) támaszok között oly helyen eszközöltetett, mely lebillentett (b) lap esetén egészen szabadon kéznél fekszik; ez sok irányban előnyös, de nem föltétlenül szükséges; lehet a kapcsolást az oldalfalak hasadékain belül is választani, anélkül. hogy a kapcsolás oldása és újból való helyreállítása nehézségekbe ütköznék. A 4. és 5. ábrában három-három különböző helyzetben vannak (a b) lapok (c és d) támaszokkal föltüntetve; ezen három helyzetből meg lehet ismerni, mily hosszúaknak kell a hasadékoknak (c) vagy (d) támaszokban lenni, hogy megszorulás ne történjék. A rajz szerint föl van téve, hogy az álló iróasztallap az íróasztalhoz való forgatás alkalmával mindig (b) asztallap mögé kerül; a szerkesztésnél vigyázni kell arra, hogy (a) asztallap lefelé mozgása alkalmával a fölemelendő asztallapot kellően megelőzze, hogy a két lap egymásba ne akadjon. Ezen czélból azon körívet kell megrajzolni, melyet az asztallap egy végpontja a lebillentés alkalmával leír és a (b) asztallap fölső fölületének azon helyzetét kell fölrajzolni, mely az említett körívet érinti; ha az adódik, hogy az állóasztallapnak a (d) függő támaszok vagy az (a) lap önsúlya által kényszerített helyzete a (b) asztallap által a további fölemelés esetén még leírandó szögön belül esik, akkor a két lap összeszorulásától nem kell tartani. Úgy is lehet az elrendezést készíteni, hogy a fölső (a) asztallap a fölbillentett (b) asztallapot kívülről átfödi; nehézség ily elrendezéseknél nincs, mert (d és c) támaszok czélszerű módon (a b) lapoktól oldalt vannak elrendezve. Az 1—3. ábrák szerint föl van téve, hogy az egymás fölött lévő (a b) lapok a leírt módon egy szekrényzeten vannak elrendezve, mely a fölhajtott lapokkal egy régi divatú szekrény külsejével bír; a berendezés azonban különösen közönséges ((diplomata)) Íróasztalok számára van szánva, melyeknek hátoldalán az egymással kapcsolatba hozandó (a és b) lapok az Íróasztal föltétjén forgathatóan erősíttetnek meg, hogy esetleg egy hátsó szekrényt és egy második Íróasztalt lehessen hozzá csatolni; az (a és b) lapok kapcsolása természetesen bármilyen Íróasztalnál találhat alkalmazást. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egy (b) ülő-iróasztallapnak összekapcsolása (a) álló-iróasztallappal oly módon,