23638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék az állatoknak ragályos betegség elleni beoltásra szánt fonálnak telítésére

cső képezi. A hengeres rész valamivel kisebb átmérőjű, mint az üveg feneke, a melytől néhány milliméternyi távolságban van elhelyezve. A kúpos rész szádja pontosan meghatározott nyílással bír, a melyen a fonal áthatolva, a fölöslegesen magába vett folyadékot magától elbocsátja. Nagyobb nyílás mellett a fonál fölösleges folyadékot vinne magával és a szárító dobra fölgombolyodva, csöppeket ejtene magából, míg kisebb nyílásoknál nem tartalmazna elég mérget. A csurgató szád képezi a készülék legfontosabb részét, melynek alkalmazásával lesz csak telítési módszerünk keresztül vihető. A mellékelt rajzon 1. ábra a készülék előlnézetét, 2. ábra ugyanannak oldalnézetét ábrázolja. A rajzon egy kettős gép látható, mely két oldalán egymástól függetlenül, egyidejűleg két pamutfonalat telít mérges folyadékkal és azokat szárítja. A pamutfonalak több szálacskákból vannak alkotva, melyek külön-külön mennek át a folyadékon és egymással a csurgató szádon való áthaladásuk pillanatában egyesülnek. Az egyesített szálak egyenletes távolságú csigavonalakban gombolyíttatnak föl, hogy a levegő közöttük szabadon közlekedhessék. A fölgombolyítás befejeztével, vagyis, midőn a dobok teljesen megteltek, megállításuk önműködőlég történik. A fonalat ekkor elvágjuk és a szárításhoz látunk. Ezen gép egy talpazatból áll, melyre a két (T) dobot tartó négy oszlop van erősítve, továbbá a csúszópályákon vezetett (L L) kocsikból, melyeken a fölgombolyított csévék és a csurgatóval ellátott üvegek vannak elhelyezve a szálak telítésére szolgáló folyadékkal. A kézzel vagy géppel hajtott (A) tengely mozgását a két kúpos fogaskerék segélyével a (B) súrlódási koronggal közli, mely egy tengelyén kézzel eltolható (C) súrlódási csiga közvetítésével az (F) tengelyt hajtja. Az (F) tengely mozgását az (I) tengellyel közli két fogaskerék segélyével, melyek mindegyike egy-egy (H) fogas tengelykapcsolóhüvellyel egy darabból készülvén, a tengelyen eltolható. A két dobot az (1) illetőleg (F) tengely forgatja lánczhajtás segélyével. A (K K) csavarok, melyek a kocsik oldalirányú mozgását létrehozzák, hasonló módon az (I) és (F) tengelyek által hajtatnak. A forgást közvetítő kerekek az (I) és (F) tengelyeken lévő (J) fogazott hüvelyekkel szilárdan összefüggnek. Ezen hüvelyek belekapaszkodnak a (H) kapcsoló hüvelyekbe és azok által forgattatnak. Megfelelő rúgók a (H) hüvelyeket állandóan kikapcsolni igyekeznek a (J) hüvelyekből és csak a (P) emeltyű által tartatnak vissza, melynek alsó része két félholdalakú résszel lévén ellátva, a tengelyekbe vágott hornyokba kapaszkodik, míg fölső része az (0) bütyökben végződik, mely az (N) sarú bevágásába fekszik. A fölső részével ütközőt képező (R) emeltyű egy kapcsoló rúd által a (P) emeltyűhöz van kötve. Ezen két emeltyűnek kézzel való mozgatása egy rúd segélyével történik, mely kiálló végén egy (S) gombot hord. Midőn a gép működésre készen áll, a kocsik elől vannak. Az (A) tengelyt megfelelő irányban forgatva, a (T) doboknak (U) tengelyükön való elforgásukkal egyidejűleg a kocsik is eltolódnak, mialatt pedig a (T) dobok az (L L) kocsikon lévő fölgombolyított csévékről és csurgató szádon keresztül haladó fonalat fölgombolyítják, azalatt az (L L) kocsik útjokat megtéve, a (T) dobokra a fonalat szabályosan csigavonalban egymás mellé illesztik. Midőn a dobok egészen megteltek fonallal, a kocsik egyike pályájának végére érve beleütközik az (N) saruba, azt lenyomja, miáltal a (P) emeltyű bütyke, mely eddig az (N) sarú bevágása által visszatartatott, kiszabadul; a (II) hüvelyek nem lévén többé visszatartva, engednek a rúgók nyomásának, miáltal a (H) hüvelyek hátrafelé eltolatnak. Ennek következtében a (Q) tartóhoz fekszenek, melynek két kis bütyke a (H) hüvelyekre szerelt megfelelő bütykökre