23541. lajstromszámú szabadalom • Újítás áramirányválogatókon és ezek kapcsolásán

— i — oszlop feléig ér le és egyrészt az (a) elektródán a folyadék és levegő érintkezési helyén, az elektrolyzis hatására történő oxydáczió megakadályozására, másrészt pedig a hűlés elősegítésére szolgál. Az (a) rúdnak a (b) csőből kiálló hosszát a (b) csőben való tologatás és a (c) szorító csavarral való rögzítés által tetszés szerint szabályozhatjuk. A másik vagy passziv-elektróda az előnyösen lyukgatott (d) lemezből áll, mely a készülék belső ellenállásának csökkentésére igen közel, az (a) elektródákhoz van elrendezve. Az elektródák a saválló anyagból, például zománczozott vasbádogból készült (e) edénybe vannak helyezve. Az egyfázisú váltakozó áramnak integrális hasznosításának magyarázatára a 4. ábra szolgál. Az X—Y vonalra rajzolt diagramm a váltóáram mennyiségét jelzi, az xl—yl vonal fölé rajzolt területek az egyik áramkörben közvetlenül átmenő árammenynyiséget, míg az x2—y2 vonal fölötti területek az XI—Yl vonalak alatti területnek megfelelő, a kondenzátor szekundéráramkörében értékesített árammennyiségeket jelentik. Ezen két külön áramkörben fölfogott áram értékesítésére a következő kapcsolást alkalmazzuk a fönt leírt áramválogató vagy bármely, elektromos szelep gyanánt alkalmazható elektromos áramirányválogató számára: A (d d) elektródák az egyik (f) áramkörön át a váltakozó áramú vezeték egyik sarkával vannak összekötve, míg az (a) elektród egyrészt a váltakozó áramú vezeték másik sarkával, másrészt pedig a második (g) áramkörrel van összekötve, mely az áramirányválogatón keresztül záródik. A váltakozó áram első félfázisa alatt az áram a nyitott elektrolytikus szelepen át szabadon folyik az (f) áramkörben. A második félfázis alatt, melynél az áram az (a—d—f) irányban igyekezne keringeni, az áramirányválogató az áramot, mint ismeretes, teljesen visszatartja és elektródáinak fölületén az elektrolyzis folytán igen vékony szigetelő gázréteg keletkezik, mely mint dielektrikum az elektrolyttel és az ebbe merülő fémrészekkel kondenzátort képez. Ezen elektrosztatikai kondenzátor az áram által a vonalvezeték potencziáljára töltetik, kapaczitása pedig igen nagy, miután a dielektrikumot képező gázréteg vastagsága minimális. A megtöltött kondenzátor a következő félfázis alatt ismét kisül a (g) áramkörön át, mialatt a 4. ábrán az x2—y2 diagrammban föltüntetett arammennyiséget szolgáltatja. Hogy a váltakozó áram lehetőleg tökéletesen alakíttassák át egyenárammá, szükséges, hogy az (f) áramkör ellenállása körülbelül kétszer akkora legyen, mint a (g) áramköré. Az (f) áramkörben az elektromótorikus erő körülbelül kétszer akkora, mint a (g) áramkörben, úgyszintén az áramerősség is nagyobb az (f) körben, mint a (g)-ben. Az áramfogyasztás szabályozására, a (g) áramkörbe a (h) önindukcziós ellenállást iktatjuk, mely mindkét (f és g) áramkörnek tág határok között való szabályozását teszi lehetővé. A fönti föltételeknek megfelelőleg elrendezett áramirányválogató föltétlen szabályosan dolgozik és nem melegszik föl, minthogy az elektromos energiának jelentékenyebb része nem alakul át meleggé a készülékben. Miután ily módon két önálló egyenáramot nyerünk, ezeket legelőnyösebben egy megfelelőleg szerkesztett kettős motor segélyével értékesítjük. Ezen, az 1. ábrában sematikusan föltüntetett (i) mótor tulajdonképen két önálló motorból áll, melyeknek tekercselései és kommutátorai megegyeznek az egyenáramú dinamókéival. A két (j j) armatúra a közös (k) tengelyre van szerelve és lágy vasbádogból készült magra van tekercselve. Az elektromotorok úgy vannak szerkesztve, hogy a Foucaultáramok, a hiszterézis és önindukczió káros hatásai lehetőleg el legyenek kerülve, miáltal a mótor 85—'90% hatásfokkal dolgozhatik. Ha a motorokat közúti, vasúti vagy vízi járművek hajtására akarjuk fölhasználni,