23463. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tolósúllyal bíró mérleg

2 — súlyok a mérlegelés alatt mind ugyanazon irányban (a teheroldalról a súlyoldal felé) csúsztatandók és külön szerkezetek által oly jókor hozatnak nyugalomba, hogy a követ­kező toló súlyok számára a tehernek meg­felelő törtrésze még lemérlegelendő marad. A tehernek egyes részei tehát egymás­után mérlegeltetnek le és ezen egyes mér­legeléseket a regisztráló szerkezet össze­gezi. Ezt az által érjük el, hogy az egyes toló súlyokat a mérlegemeltyűkön végzett moz­gásukban mindenkor már korábban akaszt­juk meg, mint sem a mérlegemeltyű egyen­súlyi helyzetét elérte volna. Ezt főkép az által érjük el, hogy egy sor különböző nagy­ságú túlsúlyt rendezünk el, melyek a leg­utolsó mérlegemeltyűn ülnek, mely az egyen­súlynál egy jelzésre beálló mutatót hordja. Ezen emeltyűnek fokozatos sülyedésénél a túlsúlyok fokozatosan megszűnnek hatni reá és pedig legelőször a legsúlyosabbak és legvégül a legkönnyebbek, úgy hogy a mér­legelés végén a mérlegemeltyűk egész rend­szere túlsúly nélkül egyensúlyban van. A mellékelt rajzokban a jelen találmány tárgyának egy foganatosítási példája gya­nánt egy oly mérleg van föltüntetve, mely­nél három különböző mérlegemeltyű van al­kalmazva. Magától értetődik azonban, hogy a jelen találmány a mérlegemeltyűk tetsző­leges számára is kiterjeszthető. Az 1. ábra a mérlegnek részben metszete, részben elölnézete; a 2. ábra oldalnézete; a 3. ábrának egy mérlegemeltyű külön van föltüntetve a hozzátartozó szerkezeti ré­szekkel együtt; a 4. ábra metszet az 1. ábrának 4—4 vonala ! szerint; az 5. ábra metszet az 1. ábrának 5—5 vonala szerint; a 6. ábra a 3. ábrában föltüntetett szerke­zetnek egy részét ábrázolja egyes részeknek más állásánál. A mint az 1. ábrából látható, az (A) áll­ványban három (bl b2 b3) mérlegemeltyű akként van ágyazva, hogy a (bl) emeltyű a helytálló (al) élen leng, hogy a (b2) emel­tyű az (a2) élen fekszik föl és a (c2) tagok közvetítésével a (bl) emeltyű által fölfelé húzatik. A (b3) emeltyű az (a3) él körül mozog és a (b2) emeltyű a (c3) tagok se­gélyével húzást gyakorol reá. Az emeltyű­karok akként vannak méretezve, hogy a (b3) emeltyűre fölillesztett súly legerősebben hat. A (bl) emeltyűre a teher számára szol­gáló (c) vonórúd, a (b3) emeltyűre pedig a (zl) jelzéssel szemben beálló (z) mutató van szerelve. A (bl b2 b3) emeltyűkön vízszintes irány­ban az (el e2 e3) toló súlyok vezetődnek, melyek alsó oldalukon fogas rudakkal van­nak ellátva, melyek a függélyes irányban mozgó (fl f2 f3) fogasrudak által működ­tetett (gl g2 g3) fogaskerekek által hozat­nak mozgásba. Az (fl f2 f3) fogasrudak alsó vége alatt a (h) sín (1. ábra) van elrendezve, mely a (hl) fogasrudak és a (h2) fogas­kerék (2. ábra) segélyével a ih3) tengelyre szerelt (h4) forgattyú forgatása által meg­emelhető és sülyeszthető. A (h) sín meg­emeltetésekor az (fl f2 f3) fogasrudakat magával emeli, sülyedésekor ellenben ezen fogasrudak nem mind követik közvetlenül. A fogasrudak csak záró kilincsek behatása alatt sülyednek és pedig oly módon, hogy először az (f3), azután pedig az (fl) fogas­rúd sülyed egy darabbal. E czélra a követ­kező szerkezet szolgál. A (b3) emeltyűn az oldalas (k2) és (k3) peczkekkel ellátott (k) rúd van megerő­sítve. Ezen peczkekre az (11 ,és 13) emeltyűk fekszenek föl, még pedig az (r2 és r3) toló súlyok nagysága és helyzete által meghatá­rozott súllyal. Ezen (12 13) emeltyűk a helyt­álló (s2 s3) alátámasztási pontok körül fo­rognak, de forgásuk az (m2 m3) ütköző csa­varok által határolva van. Az (12 13) emeltyűk és épúgy a (b3) mér­legemeltyű hátsó vége mögött a (p2 p3 pl) becsappanó kilincsek vannak elrendezve, me­lyek közül a (p2 és p3) a helytálló (o2 és o3) pontok körül forgó (q2 és q3) emeltyű­kön vannak forgathatóan megerősítve, míg a (pl) kilincs a helytálló (ol) pont körül mozog. A (pl p2 p3) kilincsek alsó végükön a

Next

/
Thumbnails
Contents