23450. lajstromszámú szabadalom • Regisztráló kéneső voltameter tetszőleges nagyságú egységek leolasására szolgáló léptékkel

•1 — ismert módon lopóhatás lép föl és az öszszes az U-alakú csőben lévő kéneső a (13) tartályba folyik. Az U-alakú (8) cső tehát mindannyiszor, a hányszor megtelt, a benne foglalt kénesőt a (13) tartályba üríti. Ha már most a (13) tartály mellett egy skálát alkalmazunk, melynek egysége az U-alakú cső tartalmának felel meg, a leírt berendezés segélyével «két skálás leolvasást)) végezhetünk, mely leolvasás teljesen úgy történik, mint a két számlapos számlálóműnél. Ha az U-alakú (8) csövet a (16) skála tíz részre osztja, a (15) skála egy oszályrészének a (16) skála tíz osztályrésze felel meg. Ha még nagyobb egységeket kell leolvasni, a (13) tartályt is úgy képezzük ki, mint a (8) gyüjtőcsövet és a kénesőt, időszakosan a harmadik skálával ellátott tartályba folyatjuk, de lehet épúgy egy negyedik vagy ötödik tartályt is alkalmazni. A 2. ábrán bemutatott kiviteli módozatnál az összes részek úgy vannak jelezve, mint az 1. ábrán, de a (8) cső nem U-alakú, hanem egyenes. Ezt a csövet rendesen valamely súly, rúgó stb. a lejtős helyzetben tartja és a cső forgathatóan van ágyazva. Az adott esetben a megrajzolt (7) spirálrúgó, mely az áram bevezetésére szolgál, egyidejűleg a csuklót is képezi, mely körül a (8) cső forog, azonkívül a csövet normális, lejtős helyzetében is rögzíti. Mikor az áram átfolyik, az (5) kathódát képező kéneső tömege növekedik, a kéneső a (B) csőben fölemelkedik és a kéneső oszlop magasságát - mely az átfolyt áram mértéke •— a (16) skálán olvashatjuk le. Mikor a kathódához annyi kéneső vitetett át, a mennyinek súlya a rúgó feszültségének legyőzésére elégséges, a (8) cső annyira lefelé hajlik, hogy a kéneső a cső nyitott végén a (13) tartályba lefolyik. Világos, hogy a 2. ábrán látható berendezésnél az 1. skálán a kéneső mennyiségét csak akkor olvashatjuk helyesen le, ha a kathóda-kamara a kiürülése előtt vagy teljesen, vagy mindig egy bizonyos magasságig telik meg és azután a fölbillenésnél mindig teljesen vagy egy bizonyos zérus vonalig ürül ki. Hogy ezt biztosítsuk, a találmány szerint oly elrendezéshez folyamodunk, hogy a kathóda-kamara abban a pillanatban, melyben megtelik, labil egyensúlyi helyzetbe kerüljön és mielőtt a nyugalmi helyzetbe visszatér, teljesen vagy legalább egy bizonyos mértékben kiürüljön. Ezt a czélt a következő berendezések egyike vagy azok közül többnek segélyével érjük el: a) a kathóda-kamarát egy megnyújtással szereljük föl. mely a forgástengelytől nagyobb távolságban van és melyet a kathóda-kamarából átfolyó kéneső, mielőtt ez a (21) tartályba ürülne, kitölt; b) a kathóda-kamarához egy lopócsövet kapcsolunk, mely a kénesőt a kathódakamarából, mikor az a normális helyzetébe tért vissza, teljesen kiszívja; c) egy berendezést alkalmazunk, mely a kathóda-kamarát vagy akkora szöggel téríti ki, hogy az teljesen kiürüljön vagy addig tartja a fölbillent helyzetben, míg az ki nem ürült; d) egy ütköző - berendezést alkalmazunk, mely a kathóda-kamara szabad fölbillenését teszi lehetővé, de a nyugalmi helyzetbe való visszatérését oly mértékben akadályozza, hogy a kéneső kifolyása biztosítva legyen. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Regisztráló kénesős voltaméter tetszőleges nagyságú egységek leolvasására szolgáló léptékekkel, az által jellemezve, hogy a kathódáról lecsepegett kénesőt tartalmazó, skálával ellátott tartályok akként vannak berendezve, hogy mindegyik tartály bizonyos fokig való megtel ése után a következő tartályba ürüljön. mely utóbbi léptékének egy egysége az előbbi tartály teljes tartalmának felel meg. 2. Kénesős voltaméter az 1. igény szerint, melynél az egyik tartály a másikba teljes megtelése után lopóhatásszerűen ürül ki.