23425. lajstromszámú szabadalom • Melegfolyadék mótor

— 3 -azonban nem lehet állandósítani, másrészt a váltóhengerek és az ellenáramlási készülék köbtartalma az erős, lüktető nyomóhatás következtében megváltozik, úgy hogy már ezen szempontból is czélszerű a kiegyenlítő légkazánt beiktatni. A nyomás a henger egyik oldalától a másik felé változik, szükséges tehát egy olyan kormányművet elrendezni, mely mindkét hengervéget váltakozva kapcsolja az (E) légüsthöz. Szükséges továbbá a nyomás alatt végállásba jutó dugattyúkat a löket irányának megváltozása előtt tehermentesíteni; ez ugyanazon vezérmű által eszközöltetik, mely tolattyús vagy más ismert vezénylési berendezés segélyével a közeg nyomását a nyitott oldal telé egy szájcsőbe bocsátja. A dugattyú végállásainál a segédvezénymü nagyon kis elősietéssel nyit; a löket rögtön teljes nyomással kezdődik, mely nyomás a légüstben uralkodó feszélynek felel meg. Ezáltal módot találtunk arra, hogy a gépet tetszőleges állandó nyomás mellett működtessük, mely nyomás az által létesítjük, hogy a (W) váltóhenger fölmelegítése után az (E) szénkazánba addig nyomunk levegőt, míg a kivánt feszélyt elértük. Ha a nyitott (F) szájcső helyett szintén zárt légüstöt helyezünk, lehetségessé válik, hogy az atmoszférikus nyomás helyett minden más nyomás ellen is dolgozhassunk, miáltal elérjük azt, hogy az alkalmazott folyadékot a forrpontot túllépő hőmérsékletre is hevíthetjük. Ez igen nagy fontosságú körülmény, mert mint már a bevezetésben említettük, a hőtágulási velejárók növekvő hőmérsékleteknél tetemesen növekednek. Ezen f'oganatosítási alaknál szintén elmaradhat a külön nyomó henger (3. ábra), ha a váltóhengerek keresztmetszeteit úgy választjuk, hogy a választott két szélső hőmérsékletnek megfelelő folyadékvolummal arányosan készíttetnek. Ezen esetben a két váltóhenger egyikére kell a (d) nyomásszabályozót, az (E) légüstöt és a szájcsövet szerelni, mely alkatrészek ezelőtt a nyomóhengerrel voltak kapcsolatban. Minden esetben az ellenáramlású készüléket úgy kell méreteznünk, hogy belüregük a váltóhengerek egy löketének megfelelő térfogatú legyen, úgy Hogy a szemben áramló folyadéktömegek egymás mellett teljesen elvezettessenek, mert az ellenáramlású készülék nem működnék helyesen, ha ezen méretnél nagyobbra vétetnék. Másrészt a tökéletes hőcsere szempontjából nagy érintkezési fölületek kívánatosak, úgy hogy kis átmérőjű, szorosan egymás mellé helyezett sok cső alkalmazása nagyon ajánlatos. Ha azonban a hőcserét még gazdaságosabban akarjuk foganatosítani, akkor az ellenáranilásnak nem szabadna irányt változtatni, mint ahogy az az 1., 2. és 3. ábráknál történik, hanem változatlan irányban kell haladnia; ezt az által érjük el, ha a lüktető folyadék be- és kilépésére legalább egy, vezérművel ellátott váltóhengert alkalmazunk. míg a másik váltóhenger szivatytyúhoz hasánlóan szívó és nyomó szelepekkel lehet ellátva. Ezen elrendezést, melynél bármily nagy ellenáramlási készülék alkalmazható, a 4. ábra mutatja. Általában természetesen a korongos dugattyúk helyett plunger-dugattyúk is alkalmazhatók, amennyiben ezek nagy nyomásnál sokkal alkalmasabbak. A gyorsaság szabályozása a folyadékoszlopok fojtása és a vezérműnek a lüktető folyadék be- és kiöndésének megfelelő beállítása által történik. A folyadékoszlopok fojtása, valamint a vezérmű beállítása kézzel vagy önműködő regulátorral történhetik; a melegbevezetés csökkentése által is lehet a gyorsaságot szabályozni. A légüstökben uralkodó feszélyek és ennek megfelelőleg a mindkét oldalon lévő folyadéktömegek állandóan tartatnak egy terhelt szelep által, mely a magas nyomású teret az alacsony nyomású térrel köti össze, továbbá egy kis szivattyú által, mely az alacsony nyomású térben lévő esetleges folyadékfölösleget a magas nyomású térbe visszaszállítja. Ezen meleg-folyadék-mótort egyéb czélokra is alkalmazhatjuk, így pl. víznyomás előállítására a legkülönbözőbb berendezé-