23410. lajstromszámú szabadalom • Kétféle fémből való szifónfej és eljárás annak előállítására

Megjelent 1902. évi január hó 29-én. MAGY. Q KIR SZABADALMI Jgra HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 23410. süáiu. XVIII/d. OSZTÁLYKétféle fémből való szifónfej és eljárás ennek előállítására. KETTNEB LAJOS MAGÁNHIVATALNOK ÚJPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 február hó 7-ike. Az eddig ismeretes szifonfejek úgy készülnek, hogy azokat olcsó minőségű ötvözetből, például ólom és csekély mennyiségű ón esetleg antimon keverékéből öntik és a folyadékkal érintkező alkatrészeket, nevezetesen a kifolyó csövet és szelepházat tiszta ónnal kibélelik. Ezen eljárás részint megbízhatatlan, másrészt pedig az ezen eljárás szerint készült szifónfej a hygienikus követelményeknek meg nem felel. Továbbá a kibélelés a kifolyó csövet j túlságosan szűkíti. Egy másik eljárás abban áll, hogy a szelepházat és kifolyó csövet, mint különálló darabot ónból készítik és azt a szifonnak fönt megnevezett ötvözetből készült fölső és alsó részével szorító gyűrűk vagy effélék segélyével kötjük össze. Ezen szifónfej hátránya az, hogy rövid használat után elpusztul, minthogy három különálló alkatrészből áll és az öszszekötő gyűrűk elkopása vagy meglazulása esetén a nyomás alatti folyadék az összeköttetési helyeken kiszivárog. Jelen találmány tárgya oly szifónfej, ' melynek szelepháza és kifolyó csöve tiszta ónból (körülbelül 99% ón) van készítve és szelepháza az egy darabban öntött olcsó ötvözetből készült szifónfejben helytállóan van ágyazva. Mellékelt rajz 1. ábrája ezen szifónfej függőleges metszetét, 2. ábrája az ónból készült szelepház és kifolyó cső metszetét mutatja. Szerkezete a következő: A tetszés szerinti szerkezetű és esetleg ólom és ón keverékéből öntött (a) szifónfejben a fejből kinyúló (b) kifolyó csővel ellátott (c) szelepház van helytállóan ! ágyazva (1. ábra), (c) szelepház és (b) kifolyó cső (1. és 2, ábra) tiszta ónból — körülbelül 99% ón — van készítve. Ezen szifónfej előállítására szolgáló eljárás a következő: Az ónból készült és a kifolyó csővel egy darabból öntött (c) szelepházat (a) szifónfejnek megfelelő mintázoszekrényébe mag módjára központosán helyezzük, úgy hogy ha az ötvözetet beöntjük, a fém a szelepház körül folyván, a szelepházat magába zárja és az ónból készült (b) kifolyó cső a szifónfejből kinyúlik. Annak meggátlására, hogy a ké.tféle fém össze ne olvadjon, a szelepház külső fölületét grafittal vagy efféle anyaggal bekenjük. Továbbá erősebb tapadás elérése czéljából a szelepház külső fölületét reczézhetjük. Lényeges az a körülmény, hogy a kész sze-