23405. lajstromszámú szabadalom • Alapozási eljárás
melyeknek külső végéhez a föntebb már említett (d) alakvasak, (h) szögvas-sínek vagy hasonlók segélyével erősíttetnek. Ha a föntebb előadott módon előkészített vastartókat szorosan egymáshoz illesztve leverjük, akkor teljesen biztos zárást kapunk mind az altalaj behatolása ellen, mind a vízzel szemben és az alapgödör kiásása minden nehézség nélkül, sokkal rövidebb idő alatt és aránylag csekélyebb költséggel eszközölhető. Czélszerű a találmánybeli eljárásnak gyakorlati foganatosításánál a szekrényszerű szádfalat egy-egy izben 0.5—1.0 m.-re leverni s az utolsó lemélyesztés előtt a (d) alakvasakat a szomszédos tartók talpára rágörbíteni, mint ez az 1. ábrán pontozással meg van jelölve, azon czélból, hogy a szekrény-szerű szádfalnak alsó szakaszán való eltávolodása vagy eltérése megakadályoztassék. Nagyon fontos szempont ezen eljárásnál az. hogy ilyen szekrény szerű szádfal alkalmazásánál, ha a laza altalaj igen mély lenne, úgy nem okvetlenül szükséges az alapot közvetlenül az alatta lévő keményebb rétegre helyezni, mivel ezen eljárás mellett az altalaj egyáltalán nem lazíttatik meg és így a szádfal kellő lemélyesztése mellett az alap egyenesen a benne hagyott anyagra is helyezhető, mert ez a nyomást éppen olyan egyenletesen viszi át az alúl lévő keményebb talajrétegre, mintha csak az építmény az utóbbival közvetlen érintkezésben állana. A 2. és 3. ábrákon az eljárás kiviteléhez előnyösen alkalmazható alakvasak vaunak föltüntetve, melyek közül a 2. ábrán látható vasat «bordás kettős (T) vasnak», míg a 3. ábrán látható alakvasat «hornyolt bordás kettős (T) vasnak» nevezzük. Mint első tekintetre látható, ezen vasak czélja az, hogy a kettős (T) vasaknak az 2 -1. ábrán föltüntetett megmunkálása mejL karítható legyen, hol az (n)-nel jelölt 1 dák arra szorgálnak, hogy a tartók be ; lyesztése, illetve leverése alkalmával I ütésekkel szemben kellő ellenállást nv ! sanak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Alapozási eljárás zsilipeknek. hidfő,iiK pilléreknek, általában alapozást igénylő építményeknek kavics, homok, futóhomokrétegben és laza altalajban való alapozásnál, jellemezve az által, hogy a szádfalakat egymásai tömítve kapcsolt vastartókból (kettős (T) vasakból, bordás kettős (T) vasakból vagy hornyolt bordás kettős (T) vasakból) állítjuk elő úgy, hogy ez által a szádfalak összefüggő zárt szekrényt képeznek, melyet czélszerűen fokozatosan bemélyesztvén, nemcsak hogy tökéletesen víz- és . homokzárást kapunk, de egyszersmind az alapot bárhová, közvetlenül a laza rétegre, illetve a futóhomokra is helyezhetjük, az építmény szilárdságának, illetve állékonyságának veszélyeztetése nélkül. 2. Az 1. igényponttal védett eljárásnak egy kiviteli alakja, jellemezve az által, hogy kettős (T) vasakat páronként, tömítőanyag közbeiktatása mellett, egymással szilárdan összekapcsolunk s minden második ily módon összekapcsolt tartópár két szélső talpára, tömítés közbeiktatása mellett, vezeték-alakvasakat erősítünk, melyeket a kellő mélységben a szomszédos tartók talpára rágörbítünk, azon czélból, hogy a szekrényszerű szádfal szétnyílasa, illetve a tarcópároknak egymástól való eltávozása vagy elhajlása megakadályoztassék. I 3. Az 1. és 2. igényponttal védett eljárás foganatosításához bordás kettős (T) vasak és hornyolt bordás kettős (T) vasak. (1 rajzlap melléklettel.) PAUA8 RÉSZVÉNV fÁRSASÁG NYOMDÁJA BUOAPE8TBM