23348. lajstromszámú szabadalom • Varrógép láthatatlan öltések előállítására

— 6 — oly közel kell a (90) fogaskerékhez feküdniük, hogy a (92) tengely függélyes irányú maximális kilengésénél se legyen a (90—91) hajtás megzavarva. Hogy az alsó szövetvezeték rugalmasan szoruljon a (9) szövetszorítóhoz, a (70) keret hátsó részén egy lefelé álló (70a) kart alkalmazunk, mely a fölfelé álló (10) karban lévő (70b) állítócsavarhoz fekszik. A (70a) kar alsó végén lévő (70d) horogtól egy (70c) spirálrúgó vezet az ugyancsak a (10) karhoz beállíthatóan odaerősített, meggörbített (105) peczekhez, miáltal a (70) keret állandóan fölfelé szoríttatik. A (70b) csavarral való beállítás folytán a szállítótárcsák és a fix (9) szövetszorító közötti távolság a mindenkori szövetvastagságnak megfelelően megváltoztatható. A (70) keret előálló (106) része fogantyú gyanánt szolgál az alsó szállítómechanizmust hordó (70) keretnek a (70c) rúgó hatásával szemben azon czélból való lenyomásánál, hogy a szövetet a gépbe helyezzük, illetve onnét ismét kivegyük. A szövet fölső oldalára a (100—101) szállítótárcsa fölött a (111) karhoz erősített (110) hüvelyk gyakorol hatást, a melynek alsó fogazott vége az előremozgatás alkalmával erősen a szövethez szorul. A (111) kar a (113) csavar által beállíthatóan van a (114) karhoz erősítve, mely utóbbi ismét a (115) tengelyhez van erősítve és ettől nyeri mozgását (lásd 1., 3., 4., 12., 13. és 14. ábrákat). A (110) hüvelykhez csatlakozó (112) rúgó (112a) kihajlásával azon a helyen fekszik a szövethez, a hol a tű áthatol azon czélból, hogy a szövetet annyira összeszorítsa, hogy az a tű által az úgynevezett vak varrat elérésére helyesen szúrassék át. Ezenfölül a (112) rúgó még a (47) tűnek a (40) hurokmenesztő által tartott hurkon való áthatolását is biztosítja, a mennyiben az alsó fonalat a szövet esetleges egyenetlenségeitől megóvja. A gép működésbe helyezésekor az eljárás a következő: A (15) tengelynek a (2 és 12. ábrabeli helyzetből való elforgásakor a szövetszállító mechanizmus működik, míg (40) hurokmenesztője, (25) vezetőrúdja és az ezt mozgató (18) forgattyútárcsa által mellső szélső állásába hozatott. A (45) tengelyt osczilláló mozgásba helyező (50) forgattyúemelő lefelé van húzva, a minek folytán a tű a szövetből kijött és a (63) tűvezeték a (45) tengelyen elrendezett (65) hüvelyk által a (47) tű megtámasztását czélzó helyzetbe van előretolva. A (15) hajtótengely legközelebbi fordulata alatt a (18) tárcsa (20) forgattyúcsapja mellső helyzetéből annak legmagasabb állásáig a szövetnek előremozgatása befejeztetik és a tű az (50) forgattyúemelő által, mely az (52—53) exczenter - összeköttetés által a (15) tengelyről emeltetik ismét föl, azon helyzetbe liozatik, a melyben épen a szövetbe készül belehatolni (lásd a 13. ábrát). A (68) tűvezeték ez alatt még előretolt helyzetében van. A (40) hurokmenesztő a varrat fölött keresztben halad el és a mellső villaalakú (40a—40b) vége fölött fekvő vonalhurkot oly módon hozza a (47) tű elé, hogy ez a villaalakú végek között áthalad. A szövet előretolatása ez alatt a hátralengő (85) keret által következik be, mely már előremozgásának utolsó részében a fölső (110—112) szállítómechanizmust a (114 és 116) rudaknak a (115) tengellyel való merev összeköttetése által a szövetre leszorította. Egyidejűleg a (85) keretnek ezen hátralengése a (82—83) emeltyűrendszer előremozgását is létesíti, a mi mellett a (81) kilincsek erősen odafekszenek a (80) súrlódó tárcsa kerületéhez ós azt egy rövid elforgásra kényszerítik, mely a (75) tengely és (90—91) fogaskerék-áttétel által a (77—100—101) szövetszállító tárcsákra vitetik át. A (15) tengelynek ezután következő fordulata a legmagasabb állásából a hátrafelé legtávolabbi helyzetébe elmozgó (18) forgattyútárcsa közvetítésével a (40) hurokmenesztő (25) vezetőrúdját visszahúzza és a hurokmenesztőt keresztben a varrat fölött vezeti el, miáltal az a fonalhurkot elereszti, a (47) tű pedig a fölfelé továbbforgó (50) forgattyú által a szöveten álhatói. E mellett a (63) tűvezeték a tűt megtámasztó helyzetéből visszatér, a mennyiben