23326. lajstromszámú szabadalom • Javítások pénzbedobás által működtetett beszélő gépeken

reket egy-egy foggal odább forgatja; a (14) fogazott keréken ugyancsak egy (18) peczek van. A (10) tartók (16) csapján (17 19) kétr karú emelő forgatható, és pedig azt a (10) tartó (26) csapjára foglalt (25) rúgó állandóan az 1. ábrabeli helyzetben igyekszik tartani; a (25) rúgó fölső vége a (10) tartó megfelelő csapjára foglalt (24) karra támaszkodik és ezt a kétkarú emelő (17) karjának (23) peczkére nyomja. A kétkarú emelő (19) karjának végére (27) ujj van csuklósan foglalva, melyet (28) rúgó állandóan a pénzszekrény hátsó falához nyom. Ezek az utóbb említett részek t. i. már nincsenek a (4) szekrény belsejében elhelyezve, hanem ebből (20) kimetszésén kinyúlnak. A kétkarú emelő (19) karjának közepéhez (21) rúd van foglalva, mely a (4) szekrény (22) vezetékében vezettetik, és az 1. ábrabeli helyzetében az (5) asztal megfelelő kimetszésébe nyújtva, ezt a forgásban akadályozza. A pénz bedobására szolgáló szekrény, melyet a leírásban a rövidség kedvéért pénzszekrénynek nevezhetünk, két (30 és 31) félből áll (3—5. ábrák), mely két részt (32) csavarok foglalnak egymáshoz; a pénzszekrényt a (4) szekrényhez a (34) lyukakba alkalmazandó (33) csavarokkal foglaljuk. A pénz bedobására a (35) hasíték szolgál, mely alatt közvetlenül a (37) csapok körül forgó akasztéknak fölső (38) nyelve súlyánál fogva rendes körülmények között a pénzszekrény hátsó falának (39) kimetszésébe illeszkedik. A (36) akasztéknak alsó végén (40) nyelve van, melynek a pénzszekrény hátsó falán (41) kimetszés felel meg. Ha a (35) kimetszésbe egy pénzdarabot dobunk, úgy ennek súlya alatt a (36) akaszték elbillen, úgy hogy a pénzdarab a (38) nyelv előtt elhaladva, az akasztéknak két nyelve közé jut, s aztán az alsó nyelvet is útjából elforgatva, a (42) fölület (53) rúgói közé jut. Az ismertetett akasztéknak czélja az, hogy ne lehessen illetéktelenül, pl. egy drótdarabbal a szerkezetet működésbe hozni. A (42) lejtős fölület alatt a (43) cső és az ennek végébe csavaró lt (45) alátétre támaszkodó (46) rúgóval állandóan fölfelé tolt (44) fogantyúrúd van, mely utóbbinak megfelelő kimetszésében (47 49) kétkarú emelő csapok körül foroghat, de (50) rúgó által állandóan az 1. ábrabeli helyzetében tartatik. Ezen kétkarú emelőnek alsó (47) karja a (44) fogantyúrúdnak a (46) rúgó ellenében való lenyomásakor a pénzdarabot a 4. ábrabeli helyzetéből az 5. ábrabeli helyzetbe juttatja, honnan az megfelelő tartányába hull; azonban a (47) kar a pénzdarabnak az (53) rúgók által kölcsönzött ellenállása folytán az (50) rúgó hatása ellenében elfordul, s a 2. ábrában látható helyzetet foglalja el, melyben tudniillik a pénzszekrény hátsó falán alkalmazott de a (27) ujj szélességénél keskenyebb hasítékon keresztül a (27) ujj fölé nyúl, és segélyével a (17 19) kétkarú emelőt elfor| gatja; az ennek (19) karjával összekötött j (21) rúd fölső vége erre az (5) asztal kimet| széséből kilép, és a gramofont rúgós hajtó I műve működésbe hozza. Természetesen, ha pénzdarabot nem dobunk a pénzszekrénybe, ' akkor a (44) fogantyú rúd lenyomásakor a (47) kar az 1. ábrabeli helyzetében marad, és a gramofont nem hozza működésbe. A működésbe jutott gramofon mindaddig működni fog, míg a (8 és 9) áttételek által hajtott (14) fogazott kerék egyszer körülfordul; nevezetesen a (19 17) kétkarú emelőt a (25) rúgó ellenében a (23) peczkébe akaszkodó (24) kar mindaddig a 2. ábrabeli helyzetében tartja, míg a (14) fogazott kerék (18) peczke előbb magát a (17) kart is első elfordulásának irányában tovább forgatja, majd azután a (17) kar vége a (18) peczekről lecsúszik, és ez még csak a (24) kart tartja vissza, úgy hogy a (19 17) kétkarú emelő az 1. ábrabeli helyzetébe visszafordul, és a (21) rúd az (5) asztal kimetszésébe becsapódva, ezt fogva tartja. A (24) kar a (14) fogazott keréknek csekély továbbforgása alkalmával a (18) peczekről szintén lecsappan, és ugyancsak az 1. ábrabeli helyzetét foglalja el. A gép ezzel egy újabbi pénzdarab bedo-