23293. lajstromszámú szabadalom • Betűnyomó telegráf
4 — A csapszög kinyúló végének pályájában egy kikapcsoló berendezés van alkalmazva, melynek egy fokozatosan emelkedő kúpos (38) föliilete van. Eme fölület pontjainak távolsága a kapcsoló szerkezet kerületének pontjaitól fokozatosan ldsebbedik és így egy vezető fölületet képez, mely a csapszöggel érintkezve, ezt annyira befelé nyomja, hogy kiugrása a kapcsoló szerkezet fix részének kiugrásából kikapcsolódjék. Ez a kikapcsoló szerkezet egy szánra van szerelve, mely a tengellyel párhuzamosan eltolódhatik és melyet a (4-1 42) elektromágnesek polározott (39 40) fegyverzetei mozgatnak. Ezen elektromágnesek mindegyike egy-egy kikapcsoló berendezést működtet és a fegyverzetük polárossága ellentétes. A (41) elektromágnes a vonal vezetékkel van összekötve és a (43) relaisen át a földre van kapcsolva. Eme relais elektromágnese a vonaldrótnak állandóan földrekapcsolt (44) mellékáramkörébe van beiktatva, melybe egy nagy ellenállású (45) cséve is be van kapcsolva. Az elektromágnes (46) fegyverzete a földre van kapcsolva és ha nincs meghúzva, a (42) elektromágnes tekercseléséhez kötött (47) dróttal van kapcsolatban. ha azonban meg van húzva, az elektromágnes egy ellenkező irányú tekercseléséhez kötött (48) vezetékkel jön összeköttetésbe, mely tekercselés a vonaldróttal ugyancsak össze van kapcsolva. Miután a két elektromágnes ily módon a vonalvezetékkel össze van kötve, a vonalvezetékből jövő normális erősségű áram polárosságának megfelelően az egyik vagy másik elektromágnest gerjeszteni fogja és az illető gerjesztett elektromágnes azt idézi elő, hogy a megfelelő kapcsoló szerkezet az illető exczentert a tengellyel összeköti és hogy ez a megfelelő lyukasztót a papírcsík lyukasztása czéljából működteti. Ha azonban a normálisnál erősebb 'áramhullám jön a vonalvezetékből. ez mindkét elektromágnest egyidejűleg fogja gerjeszteni, minthogy ez az áramhullám a (4-3) relaist működteti és ez a (42) elektromágnesnek a (48)^vezetékkel összekötött tekercselését is földre kapcsolja. Ekkor a (48) vezetékhez csatlakozó tekercselés a fegyverzet polárosságát legyőzve, ezt meghúzza, ennek következtében az exczentert a tengelyei összeköti és így a lyukasztó működését idézi elő. A fölvevő berendezés ennek következtében a lyukasztandó csík egyik vagy másik sorában vagy mindkét sorában egyidejűleg létesíthet lyukakat úgy, a mint az épen kívánatos, tehát a föladó állomáson átvezetett lyukasztott csík lyukasztásainak megfelelő lyukasztásokat létesíthet. Minthogy a fölvevő állomás a leírt berendezés segélyével a csíkon a lyukasztást megbízhatóbban végezheti és működésénél a légköri viszonyoktól kevésbbé függ, mint a közönséges betűnyomó szerkezet, az a munkafolyamat, hogy először egy lyukasztott csíkot állítunk elő. igen czélszerűnek bizonyult. Szükséges azonban ebben az esetben az is. hogy egy külön berendezést alkalmazzunk, mely eme csík lyukasztásait a használt kulcsnak megfelelően közönséges Írásjegyekben reprodukálja. Ebből a czélból a csíkot több (49) kiválasztó emelő alatt vezetjük át, melyek tűi egy csoport (50 51 52 53 54 55 56 57) kiválasztó elektromágnes áramkörének záró kontaktusait képezik. Ezek a kiválasztó elektromágnesek ismét egy-egy csoport (58) permutáló elektromágnest működtetnek, melyek az (59) nyomtató elektromágnesek vagy szolenoidok áramköreit oly módon zárják, hogy azok a kellő betűt nyomtassák le. A lyukgatott csík egy csíkhenger fölött halad el, melyet alkalmas módon, pl. akként, mint azt a föladó berendezésnél leírtuk, indítunk forgásnak. A csík a (60) lemez alá kerül, melynek két, a csík lyuksorainak megfelelően elrendezett hasítéka vagy lyuksora van. A (49) kiválasztó emelők két sorban oly módon vannak elrendezve, hogy végeik a lyuksorokkal korrespondáljanak, az emelők száma pedig az egy betűjegy képzéséhez szükséges legtöbb lyuk számánál néggyel nagyobb, hogy az egy betűt jelképező csoportot a másiktól elválasztó özök is képezhetők legyenek. A kiválasztó emelők mindegyike egy-egy (61) tűvel vagy csappal van fölszerelve, azonkívül egy-egy NYOM
