23059. lajstromszámú szabadalom • Lapos drótrúgó
tásnál az egyik résznek egyik szélén föllépő húzó erő. a másik részen létrejövő nyomó erő által kiegyenlítődik és így a szélnek úgynevezett «szétnyílása» ki van zárva. Ezen működés mindenesetre még mindkét rész megfelelő méretezése által is biztosítva lesz, a mi különben a következőkben le van irvá. A mellékelt rajzon ezen rúgó szerkezete különböző kiviteli alakokban van föltüntetve Az új rúgó egy lapos (a) spirálisból áll, a mely úgy készül, hogy tetszés szerinti számú, alkalmas alakú drótot egy tetszés szerint alakított rúdra csavarunk és a rúdról való lehúzás után összesajtolunk, a mi által tehát egy «nyílt» (m) és egy «zárt» (n) szél keletkezik a spirálison, a mint ez már ismeretes. A lapos spirális «nyilt» szélének (b) szemeibe vagy hurokjaiba egy az utóbbinak megfelelő erősségű és kis átmérővel bíró megfelelő emelkedésű (c) csavarrúgó aképen van szabadkézzel vagy mechanikai úton belecsavarva (1. ábra), hogy a (c) spirális összesajtolása után (2. ábra) ennek nyílt széle (minden rúgó külön tekintve), illetve nyilt széleinek (bl) hurokjai az (a) rúgó (b) hurokjaiba kapcsolódnak, miáltal két zárt széllel bíró összetett lapos rúgó keletkezik. Egy ily rúgó igen csekély súly mellett rendkívül nagy ellenálló képességgel és rugalmassággal bír; minden irányban, még a szél irányában is könnyen hajlik, míg az elhajlás okának megszűntével eredeti természetes helyzetébe tér vissza, tekintet nélkül arra, hogy a hajlás mely irányban történt. Ezen hatást az új lapos rugónak már leirt sajátos összetétele által érjük el. Ugyanis az (a és c) részek oly módon vannak összekapcsolva, hogy az egyik spirálisnak azon nyilt széle, a mely az egésznek elhajlásánál hossabodni akar, a másik spirális azon nyilt szélével függ össze, a mely rövidülni törekedik, úgy hogy a két hatás egymást ellensúlyozva jelen rúgó alakváltozást nem szenvedhet. Mint föntebb említettük, az (a) lapos spirálisba csavarandó szűkebb (c) csavarrúgól nak, melyet «kötőrúgónak» is nevezhetünk, az előbbinek erősségével arányban kell állania. Ez által azonban nem az értendő, hogy mindkét drót ugyanoly erős legyen. A (c) csavarrúgó keményebb vagy akár erősebb drótból is állhat, hogy az általa képezett zárószél az (a) lapos spirális feszesebb zárt (n) szélével egyensúlyt tartson. Ezen utóbbinak elérése czéljából a kötőrúgó példaképen két vagy több egymás mellett futó (c, f) drótból (4. ábra) is lehet képezve. Ezen kötőrúgó helyett lehet több ilyet (g, h) is alkalmazni, a melyek fölváltva az (a) spirálisnak egy vagy több hurokját átugorják. Egy az utóbbi módon készült rúgó példaképen az 5. és 6. ábrán van ábrázolva és pedig az 5. ábrán ezen (g, h) spirálisok a sajtolás előtt és a 6. ábrán a sajtolás után vannak föltüntetve. Az (a) lapos spirálisban csavarodó (c) csavarrúgó esetleg oly szűkre vehető, hogy a sajtolás után mint egyszerű szél szerepel, úgy hogy a kész árú első pillanatra úgy néz ki, mintha csak egyetlen egy rúgóból állana. Egy ily kiviteli alak a 9. ábrán látható. A kész árúnak alakja természetesen különbözik a szerint, a mint az (a) spirális készítésénél használt rúd alakja változik. Az 1—6. ábrákon látható kiviteli alaknál például egy körkeresztmetszetű rúdra csavart lapos spirális van alkalmazva, míg a 7. és 9. ábrán egy félkörkeresztmetszetű rúdra csavart és a 8. ábrán egy ékalakú keresztmetszettel bíró rúdra csavart spirális van föltüntetve. Ezen új lapos drótrúgó még igen sok kiviteli alakban állítható elő. A lényeg azonban mindig ugyanaz, tudniillik, hogy egy tetszésszerinti számú drótból képezett lapos spirális nyilt szélét egy ennek hurokjaiba csavarodó és alkalmas módon laposra sajtolt kötőrúgó által összefoglaljuk, úgy hogy ez által a föntebb említett hatás jön létre, azaz, hogy az egésznek egyik szél felé való hajlásánál létrejövő meghosszabbodást, illetve az egyik spirális szélnek nyitását a
