23040. lajstromszámú szabadalom • Szíjtárcsa

- 2 -küllőkkel szemben való merevítését egy vagy több (16) lemez eszközli, melyek a koszorúhoz hasonlóan több vékony farétegből állanak. Czélszerűnek találtuk a 2. ábrában pontozottan és a 3. ábrában legvilágosabban föltüntetett két (16) lemezt egymástól bizonyos (17) távolságban elrendezni, mert ezáltal a tárcsa forgásakor a (15) küllők által előidézett ventilátor hatás lényegesen csökken. Hogy ezen (16) merevítőlemezek helyzetét biztosítsuk, a kerékkoszorú (18) hornyokkal van ellátva, míg a (Í5) küllőkben a (19) hosszhornyok vannak kigyalulva vagy kimarva. Ha a tárcsa, mint a rajzon általában fölvettük, két részből van készítve, úgy két (15) küllőfa is van elrendezve, melyek között a tulajdonképeni két részből álló (20) agy fekszik. Az agynak mindegyik része fecskefark segélyével van a megfelelő (15) küllőfába betolva. Miután mindkét küllőfának az agy elrendezése következtében bizonyos távolságban kell egymástól maradnia, míg másrészt a két félkoszorú (21) végeinek össze kell érniök a (15) küllőfa végein külön (22) erősítődarabok válnak szükségessé. A rajzolt kiviteli alaknál az egyik erősítődarabok egy (23) nyúlvány van, mely a szemben fekvő erősítődarab megfelelő (24) hornyába nyúlik (2. ábra). Ezek a (22) erősítődarabok, mint az 1., 2., 5., 6. és 11. ábrákból látszik, szintén bizonyos számú, egymást szögben keresztező falemezből állanak és 25,—25', fecskefarkok segélyével vannak a küllővégekkel összekötve (5. és 10. ábra). A 4—6. ábra szerinti szerkezetnél, melynek az 1—3. szerinti szerkezet felel meg, (25, 25') fecskefark van elrendezve, míg a 9—11. ábra szerinti szerkezetnél csak egy (25) fecskefark van. A (22) erősítődarabokat a (25) nyil irányában (4., 6. és 11. ábra) toljuk be a megfelelő, a (15) küllők végein lévő fecskefark hornyokba mindaddig, míg azoknak (26) fölülete a küllők (27) fölületei meg nem fekszi (4. és 9. ábra). A végleges megerősítés azután enyvezés utján történik. A tárcsa két félkoszorújának (21) végei (28) fecskefarkhornyokkal (7. ábra) nyúlnak a (íí!9) fecskefarknyulványok fölé (5. és 10. ábra). A koszorúvégek fölhúzása a (30) nyíl irányában megy végbe (6. és 11. ábra) A két tárcsafél összetartására ismert módon a (31) csavarok szolgálnak. A (20) agy oly czélból van lazán betolhatóan készítve, hogy a tárcsát hordó tengely átmérőjének megfelelőn kicserélhessük. Hogy az agyfurat (32) felülete a tengely az agy egész hoszszábau egyenletesen megfeküdje, az agyfurat irányával párhuzamosan négy (33) fadarabot helyezhetünk a (15) küllőfákra, melyeknek alsó része kissé görbítve van. Ha azután a (31) csavart meghúzzuk, úgy a (33) fadarabok akként görbülnek meg, hogy egész alsó fölületeik gyakorlatilag véve, egyenletesen feküsznek a (15) küllőfákra és ennek megfelelően az agyfurat fölülete is egyenletes nyomást gyakorol a tengelyre és így a furat er;ész balfölülete részt vesz a tárcsának a tengelyen való rögzítésében. A (21) koszorúvégek és 122) erősítődarabok közötti összeköttetés szilárdságának növelésére, az 1. ábrában pontozottan jelölt (35) szögecsek is alkalmazhatók, melyek kb. sugárirányban mernek a (21 és 22) részeken keresztül. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fa-szíj tárcsa, jellemezve azáltal, hogy annak koszorúja több egymást bizonyos szögben keresztező vékony farétegből áll, míg a koszorú és a fa-küllők közötti térbe egy vagy több lap van helyezve, melyek szintén több vékony farétegből állanak. 2. Két részből álló szíjtárcsa az 1. igény szerint, jellemezve azáltal, hogy a két küllőfa közé egy külön két részből álló agyfa van helyezve, mely a transzmiszszió tengely átmérőjéhez képest megfelelő furatú más agyfával cserélhető ki, mi mellett a két küllőfa között maradó tér a küllők végein külön hozzáerősí-