23007. lajstromszámú szabadalom • Kimérő berendezés

terhelni kell. Az (e) hengert, a (g) tömlőt és az (f) kiszorítótestet egy fuvó, szivattyú, membránnal ellátott edény vagy egy rugalmas ballon is helyettesítheti. Az (e) hengerben uralkodó nyomást a levegő és szénsav a (c) cső közvetítésével viszi át a (b) kimérő edényre, melyben kimérés közben a nyomásnak növekednie kell. Ebből a czélból az (f) kiszorítótestben egy (h) tartály van alkalmazva, továbbá egy fix (k) edény is el van rendezve, melyből abban a mértékben, amelyben a (b) kimérőhordóban a folyadék szint sülyed) (mikor az (f) kinyomótest és a (h) tartály is sülyed) folyadék jut a (h) tartályba. Az üzem megkezdése előtt a (b) kimérőhordót és az (e) gyűjtőt — ha a kimérést tiszta szénsavval akarjuk végezni, — a sörből származó szénsavval meg kell tölteni. Tegyük föl, hogy a (c) töltőhordóból a sört a (b) kimérő hordóba vezettük át. Ha a (b) hordó sörrel teljesen meg van töltve, az összes nyomóközeg — levegő vagy szénsav — az (o) tömlőn a (b) kimérőhengerből az (e) hordóba szoríttatott át, az (f) kiszorítótest és az ezt terhelő (h) tartály fölemeltetett, míg a folyadék a (h) tartályból az (i) tömlőn a (k) edénybe nyomatott vissza. Ebben a pillanatban a nyomás a legkisebb. Kimérés közben a levegő, illetőleg a szénsav az (e) hengerből a (b) kimérőhordóba folyik, az (f) kiszorítótest és a (h) tartály lesülyed, a (k) edényből pedig addig folyik át folyadék a (h) tartályba, míg a (b) kimérő-edény ki nem ürült, illetőleg az (e) hengerből kiszorított nyomóközeggel, pl. szénsavval vagy levegővel meg nem telt és a (k) edény is ki nem ürült, illetőleg a (h) tartály meg nem telt. A mondottakból kitűnik, hogy az alatt, míg a víz a (k) edényből a (h) tartályba folyik, a kimérés közben a nyomás növekedik, és hogy a nyomás maximálissá lesz akkor, mikor a (b) hordó teljesen kiürült. Hogy a (b) kimérőhordót újból megtöltsük sörrel, egy ujabb (c) töltőhordót ütünk csapra és azt a(d) sörvezetéken, melybe az (a) hűtőszekrényből kinyúló (p) csap be van iktatva, a (b) kimérő hordóval kötjük össze. Ezután a (c) töltőhordóba az (n) szelepet verjük be, mely az (m) tömlőn a fix, légzáróan készült (1) tartállyal van összekötve. Ezt a tartályt a (q) víztartályból az (r) cső és a háromfuratú (w) csap útján vízzel tölthetjük meg. Ha már most annak következtében, hogy a (t) gyűrűt az (s) szögre akasztjuk és így a háromfuratú (w) csapot megfelelően beállítjuk, a víz a (q) tartályból az (1) tartályba folyik, az ebben lévő levegőt megsűríti, ez a levegő az (m) tömlőn a (c) töltőhordóba áramlik és amint a (d) vezeték csapjait nyitjuk, a friss sör a (c) töltőhordóból a (b) kimérőhordóba folyik és ebből a levegőt, illetőleg szénsavat az (e) hengerbe hajtja, mikor az (f) kiszorítótest és (h) tartály fölemelkedik és a víz a (h) tartályból a (k) edénybe folyik át. Ha ez megtörtént, a sörbevezető csapokat elzárjuk, a (t) gyűrűt a magasabban fekvő (u) szögre akasztjuk, az (n) szelepet a (c) töltőhordóból eltávolítjuk, minek következtében az (1) tartály kiürül és a kimérést újból megkezdhetjük. Világos, hogy a levegőt, illetőleg szénsavat a (c) kimérő-edényből mindig az (e) hengerbe, illetőleg az ezt helyettesítő más, expandálódást, illetőleg komprirnálást megengedő gyűjtőbe (szivattyúba stb.) vezetjük vissza. A kimérés közben tehát a hordók a külső levegővel kapcsolatban nincsenek és így a sörből sem szénsavat nem vonunk el, sem ahhoz idegen anyagot hozzá nem keverünk. A (h és k) edényeket csigákon vezetett nehéz lánczok vagy emelőket terhelő súlyok is helyettesíthetik. A sört a (c) töltő hordóból a (b) kimérő hordóba szénsavnyomással is átnyomhatjuk, vagy pedig a (c) töltőhordót oly magasan is elhelyezhetjük, hogy a sör saját súlyának hatása alatt folyhassék át a (b) hordóba; •— ez a találmány lényegén mit sem változtat. Lehet azonban a (b) kimérőhordót teljesen el is hagyni és a sört közvetlenül abból a hordóból kimérni, melyben azt a sörfőző szállítja. Ebben az esetben a kiürült hordót nyomás alatt álló vízzel stb. kell tölteni