22955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék szerves anyagok konzerválására azaz rothadásának megakadályozására

Megjelent 1901. évi november hó 29-én. MAGY. í^ KIR SZABADALMI HIVATAL szabadalmi leiras 22955. szám. I V/e. OSZTÁLY. Eljárás és készülék szerves anyagok konzerválására, azaz rothadásának megakadályozására. MÉSZÁROS SÁNDOR ÜGYNÖK SZÉKESFEHÉRVÁROTT. A Bzaijacia.om bejelentésének napja 1Ö01 márczius hó 16-ika. A jelen bejelentés tárgyát mindennemű szerves anyagok, mint hús, gyümölcs, tojás, főzelék, állati vagy emberi hulla stb. konzerválására szolgáló eljárás és ennek foganatosítására alkalmas készülék képezi. Az eljárás lényegében abban áll, hogy a konzerválandó anyagot jól elzárt edényben a vöröshagyma száraz lepárlási termékei behatásának tesszük ki, mely utóbbiakat megelőzőleg sós vizén és borszeszen vezettük keresztül. Az ezen gőzöknek kitett szerves anyagok rövid idő alatt olyan átalakuláson mennek át, hogy színüket s minden más tulajdonságukat megtartva, rothadás irányában immúnissá lesznek. A konzervált anyagok e mellett akár ki is vehetők az említett elzárt edényből, a nélkül, hogy a levegőn káros elváltozást szenvednének. Az ismertetett eljárás véghezvitelére szolgáló készülék egy alkalmas kiviteli alakja a mellékelt rajzon sematikusan van bemutatva. Az (a) katlan, melyben a vöröshagymának a konzerválást végző száraz lepárlási terméke készül, egy fölül tölcséralakban végződő tartányból áll, melyben két (b bl) rostély között izzó cserfa-szén foglal helyet. A (b) rostély alatt valamely (c) hőforrás van elrendezve, mely a széndarabokat folytonos izzásban tartja. A fölső tölcséralakú rész mely levehető, egy (d) nyílással bír, melyen át a tüzes (bl) rostélyra apróra szeletelt vöröshagyma-darabokat dobunk. Az ily módon képződött száraz lepárlási termékek az (e) csövön át egy légmentesen elzárt (f) tartány alsó részébe jutnak. Ezen (f) tartány körülbelül 4

/s részig sós vízzel van töltve. A sós víz telített konyhasóoldat, mely megelőzőleg fölforraltatott, azután pedig állandóan normális hőfokon (12°—16° C.) tartandó, hogy az (a) katlanból jövő lepárlási termékeket lehűtse. Az (f) tartány fölső részéből egy (g) cső vezet át a szomszédos (h) tartályba, mely magasságának körülbelül háromnegyed részéig 96—97 fokos borszesszel van megtöltve. A (g) csőnek az (f) tartályba nyúló végére egy (i) rózsa van helyezve olyczélból, hogy a sós víz fölötti térből az (f) csövön át kiszívott gőzökkel maga a sós víz ne távozhassák el. A (h) tartány (k) vízfürdőbe van helyezve és ezen vízfürdő hevítése által állandóan oly hőmérsékleten tartatik, melynél a borszesz erősen párolog. A (h) tartány fölső részéből ismét egy