22916. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő
zánban fejlődött gőz az (1) kamarába jut, mely az (1) kazán fölső részét képezi, innen a (2) csőbe áramlik, mely a gőzt az (y) csőbe vezeti. Az (1) kamarából az (y) csőbe vezetett gőz mennyiségét a (3) csap se éiyével (3) ábra) kézzel szabályozzuk, az önműködő szabályozásra ellenben a következő berendezés szolgál. A (h) cső (4) kamarájában egy levegővel telt (5) cső foglal helyet, Ez az (5) cső a (6) csövön a kis (7) tartállyal közlekedik, melyben kéneső van. A kénesőbe a (8) úszó merül, melynek rúdja a (9) henger dugattyújával van összekötve, eme henger falán a (2) és (y) csöveket összekötő, a dugattyú által az úszó mozgásának megfelelően elzárt és nyitott nyílásai vannak. Eme berendezés működése az (5) csőbe zárt levegő kiterjedésén alapszik. Ez a levegő nyomást gyakorol a (7) tartályban lévő kénesőre és a (8) úszót működteti. Mikor a fölhasználandó gáz hőfoka túlságosan magas, az azt jelzi, hogy a tűzhelyen igen heves elégés megy végbe. Ekkor az (5) csőben a levegő kiterjed, a (8) úszó emelkedik és az (1) kazánból több gőz jut a gázfejlesztőbe. Ellenben a kiáramló gáz hőmérséklete csökkenésének az az oka, hogy túlságosan sok gőz jut a gőzfejlesztőbe, tehát a leírt berendezésnek ellenkező mozgást kell végeznie, hogy a gőz mennyisége megfelelő legyen. Eme leírt berendezés segélyével tehát az egész gázfejlesztőt oly hőmérsékleten tarthatjuk, mely a gázfejlődés menetére a legkedvezőbb és a leírt berendezés figyelmes fűtőt helyettesít. Ha az (1) kazánból vett gőz mennyisége kisebbedik, a kazánban összegyűlő gőz az (1) kazánban volt víz egy részét, a (z) csövön az (f) kazánba hajtja és az (1) kazánban a vízszín sülyed. Ebből az következik, hogy ama vízmennyiség, mely az (f) kazánban a levegővel érintkezik, maga is változik és így a szabályozás maga is tökéletesebbé válik, mert a vízmennyiség változása a kazán által fejlesztendő gőzzel arányos. Ha a vízmennyiség csökken, a fejlődött l gőz a fűtőfölületnek a vízzel többé nem érintkező részén túlhevül. A most leírt berendezés csak példa gyanánt szolgál és bármely oly berendezéssel helyettesíthető, mely a gőzbevezetést a gázok hőmérséklet változása okozta kiterjedés útján szabályozza. Végül a tápláló berendezés (1., 4. és 5. ábra) egy kúpalakú (10) részből áll, melyet az alsó részén a (11) szelep zár el. Ez a szelep egy kis (12) rúdra és a (14) ellensúllyal terhelt (13) emelőre van szerelve, melyet kívülről lehet működtetni. A tápláló berendezés fölső részét a (15) lemez (5. ábra) zárja el, mely három czélra szolgál: Eme lemez egyik helyzetében egyszerű elzárást képez és a fogantyú által működtetett, a (16) villába fogódzó, csuklósan megerősített csavar segélyével van rögzítve. Második helyzetében a (15) lemez a nyílás fölé egy a tüzelőanyag bedobását megkönnyítő (17) garatot állít, harmadik helyzetében pedig egy hengeres (18) csőcsonkot, melyre egy füstcsövet húzhatunk, hogy így a gázfejlesztőt a mótor működésén kívül helyezésénél melegen tarthassuk. Ebben az esetben a (11) szelepet nyitjuk és a gázfejlesztő közönséges kályha gyanánt szerepel. A föntebb leírt gázfejlesztő előnyei röviden összefoglalva a következők: Abban bármely tüzelőanyagból közvetlenül fölhasználható vízgázt állíthatunk elő, a levegőt a gázfejlesztőn a gázt fölhasználó berendezéstől teljesen függetlenül szívatjuk át, mi akkor, amikor oly motorokat táplálunk a gázzal, melyek munkaképessége, ha azok a gázt közvetlenül szívatják be, tetemesen csökken, rendkívül kedvező hatást gyakorol, a beszívatott levegőmennyiség ennek daczára attól függ, hogy a fogyasztó berendezés pillanatnyi gázszükséglete mekkora. végül a gázfejlesztő önműködően és rendkívül pontosan szabályozza azt a gázmennyiséget, amelyet a gázfejlesztőbe be kell szívatni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gázfejlesztő, jellemezve azáltal, hogy a szenet az elvesző meleg által, mielőtt
