22916. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő

lási terményeket magával ragadja ós az elégési övbe vezeti vissza, hol azok elbomlanak. Ekként tehát a tüzelőanyag, mielőtt az a redukáló övbe jutna, a lepárolható alkatrészektől megtisztul, koksszá alakul és így oly gázt szolgáltat, melyet közvetlenül lehet fölhasználni. A kátrány az elégési övbe jut, itt elbomlik, úgy hogy a redukáló övben még nyomai sincsenek. Másodszor az eddigi gázfejlesztőknél az elbontáshoz szükséges és a gázfejlesztőbe bevezetett vízgőz mennyisége állandóan ugyanaz, bár annak minden pillanatban a gázfejlesztő menetének megfelelően változnia kellene, vagyis több vízgőz szükséges, ha a gázfejlesztőnek nagy mennyiségű gázt kell fejlesztenie, kevesebb, ha kevesebb gáz fejlesztendő. Ezt azonban a legügyesebb fűtő is csak akkor végezheti a kellő pontossággal, ha a berendezést folytonos fölügyelet alatt tartja, de ez lehetetlen. A találmány tárgyát képező gázfejlesztő ezt a szabályozást önműködően és rendkívül pontosan végezi és pedig épen a gázfejlesztés menetének hatása alatt. Végül a berendezés üzemben tartására a levegőt a tüzelőanyag rétegen átszívatja, ennek következtében a befuvatásnál elkerülhetlen, veszedelmes és költséges gáz- | kiömlések biztosan elkerülhetők, másrészt | pedig a berendezés üzem közben is nyitható. A beszívóberendezés azonban nem a gázfogyasztó berendezés, mert tudvalevő, hogy különösen a gázfejlesztős motoroknál a beszívatás — ha azt maga a mótor végzi — a mótor munkaképességét főleg azért, mert a gázok túlságosan kis nyomás alatt jutnak a mótorhengerbe, tetemes veszteségekre adna okot. A föntebb körülírt berendezés a csatolt rajzon látható, nevezetesen az 1. ábra eme berendezés általános elrendezési rajza, melyen a gázfejlesztő és a hozzá tartozó segédberendezések részben metszetben láthatók, a 2. ábra a szívóberendezés nagyobb méretben rajzolt metszete, a 3. ábra a befuvatott gőzmennyiséget szabályozó berendezésnek ugyancsak nagyobb méretben rajzolt metszete, végül a 4. és 5. ábra a tápláló berendezés metszete és fölülnézete. A tulajdonképeni gázfejlesztő két részből áll, melyek rendeltetése különböző. Az alsó részben a gázfejlesztő (a) tűzhelye és (b) aknája, a fölső részben a (c) lepároló retorta vau elhelyezve, melyet az elveszett hő fűt. Az (a) tűzhelyet egy a tüzelőanyag lecsúsztatására szolgáló lejtős kiemelkedés és egy gyűrűalakú csuklók körül forgatható szeletekből álló rostély képezi, mely utóbbi a tüzelőanyagot visszatartja és meggátolja hogy túlságosan nagy fölületen terüljön szét. Ebbe a kiemelkedést körülvevő térbe jut a meleg levegő, mely egy rekuperátorból származó gőzzel van telítve. E tűzhely fölött van az elégetési öv. Ama magasságban, hol a hőmérséklet a legnagyobb, az (e) csövek torkolnak be, melyek a meleg övbe a lepárlási termékeket vezetik be. Ezeket a (c) retorta fölső részétől vezetjük el, mint azt a nyilak jelzik. Eme meleg öv fölött megy a gőzfejlődés végbe. Ha a gázfejlesztő magasabb részét vizsgáljuk, oly övre találunk, melyben a tüzelőanyagot csak az elveszett hő hevíti föl. Ezt az övet és a berendezés egész fölső részét a gyűrűalakú (f) kazán veszi körül, melynek az a föladata, hogy a falakon át elvezetett hőt értékesítse. A fejlődött gáz a berendezés (g) fölső részén a (c) retorta körül emelkedik föl és végül a (h) csövön át a rekuperátorba megy. A retorta fölül a tápláló berendezésben végződik, melyet alul egy csapóajtó, fölül pedig a később leírandó elzárás zár el. A fejlesztett gáz egy részét, mely a fejlődött lepárlási terményeket, a vízgőzt, kátrányt és más, a gázfogyasztó berendezésekben föl nem használható anyagokat ragadja magával, az (i) ventilátor szívja ki a retortából és hajtja a föntebb említett (e) csöveken a tűzhely legmelegebb részébe vissza. A kátrányos alkotó részek itt elbomlanak és szenet választanak le, mely a tűzhelyben elég. A vízgőz és a többi gázalakú rész a gázfejlesztőben fejlődött gázokkal keverődik és a vörös izzó szénen redukálódik. Ennek következtében a fejlődött gáz csupa oly alkotó részekből fog