22862. lajstromszámú szabadalom • Karburáló berendezés robbanó gépekhez

— 2 — nyegében véve függélyes és a gép elhelyezésére szolgáló (6) épület födelén nyúlik át, de a jelzett cső hossza és elrendezése lényegtelen és ha szükséges, több csövet is lehet a (3) öntvénydarabbal összekötni, lényeges csak az, hogy a cső keresztmetszete a kellő mennyiségű levegő bevezetését lehetővé tegye. A (3) öntvénydarab fenekén lévő (7) ágyban egy (8) rúd van elhelyezve, mely több (9) keverő vagy ütköző lemezet visel, eme lemezek egyike a 4. ábrán fölülnézetben látható. A lemezek áttörésekkel vannak ellátva és akként vannak elhelyezve, hogy két szomszédos lemez áttörései ne essenek egy függélyesbe, hanem hogy a lemezek áttörései egy zeg-zug vonalat határozzanak meg, tehát a fölfelé áramló levegő és a lefelé folyó gazolin ily zeg-zug vonal mentén folyjék, mi a telítést nagyon megkönnyíti. A (8) rúd fölső végén egy korongalakú (10) elosztó lemez van alkalmazva, mely fölülnézetben az 5. ábrán látható és melyre a gazolin a kamara (12) födelén megerősített (11) csőből jut, A (13) gazolintartályt, mely — mint azt megrajzoltuk — legczélszerűbben az épületen kívül van elhelyezve, a (14) és (15) csövek egy alkalmas (16) szivattyúval kötik össze, mely a gazolint a (11) csövön áthajtja és a kamara födeléhez nyomja. Ha a telítőberendezés szabályosan működik, a (13) tartályból csak annyi gazolin jut a telítőkamarába, a mennyi a levegő által elnyelt gazolin pótlására elégséges. A föl nem használt gazolin a (3) öntvénydarabban gyűlik össze, a (17) csövön és a (14) csövön át kiszívatik és a (15) és (11) csövön a telítőkamarába nyomatik. A levegő és gazolin keverékét a telítőkamarából a (19) csövön vezetjük el. A csatolt rajzon ábrázolt elrendezésnél a telítő berendezés ugyanabban az épületben van elhelyezve, melyben a mótor, ebben az esetben a szivattyút ezélszerúen a mótor tengelyéről hajthatjuk, de természetes, hogy a szivattyút más módon is hajthatjuk. Hogy a telítőkamara hőmérsékletét állandóan ugyanazon a fokon tarthassuk, a (2) vízpalástot a (21) és (22) csövek útján a mótor hűtő palástjával kötjük össze és a (23) cső útján kapcsoljuk a (26) elvezetőcsővel. (20) a mótor hűtőpalástjához a hideg vizet vezető cső, a víz áramlásának irányát a nyilak jelzik. Hogy a víz hőmérsékletét szabályozhassuk, előnyösen használhatjuk a 3. ábrán látható berendezést. Ennél a berendezésnél (25) a (23) és (26) csövet összekötő könyök, (24) pedig egy bronzból vagy más aránylag nagy lciterjedési együtthatóval bíró anyagból készült cső, melynek fölső vége a (25) könyökbe be van fogva, alsó vége ellenben szabad. A (24) csőben foglal helyet az ennek alsó részén megerősített aczélból, vagy más, a (24) cső anyagánál kisebb mértékben kiterjedő fémből készült (27) rúd, melynek fölső végén a (28) emelő van csuklósan megerősítve. Ennek szabad végére a (29) beállítócsavar közvetítésével a (30) emelő támaszkodik. A (30) emelő szabad karja a (32) szelep (31) szeleprúdjával van összekötve, melyet a (33) rúgó nyom a szelepülésre és mely a (21) és (22) cső között a kapcsolatot a záróhelyzetben megszakítja. Magától érthető, hogy eme thermostat egyes részeit akként rendezhetjük be, hogy a (2) vízpalástban lévő víz hőmérsékletét, tehát a telítőkamara hőmérsékletét is állandóan ama hőfokon tartsa, melynél a telítés legkedvezőbben megy végbe. Ép úgy magától érthető az is. hogy a berendezés egyes részei is módosíthatók, a nélkül, hogy ezzel a találmányi gondolatot érintenők. Mint azt már említettük, ama nyílás vagy nyílások keresztmetszete, melyen a levegő a telítőkamarába jut, tetszőleges lehet, föltéve természetesen, hogy a keresztmetszetek összege a (1.9) cső keresztmetszetével egyenlő vagy ennél nagyobb. Tehát az, hogy mennyi gazolint hajtunk át a berendezésen, teljesen mellékes, ha csak eme mennyiség oly nagy, mint az, mely a levegő által elnyelt gazolin pótlására elégséges. Minthogy a levegőt a telítőkamarába beszívatjuk, abban, ha a berendezés működésben van, állandóan alacsonyabb légnyomás uralkodik, mint a mekkora a légköri nyomás. Ennek következté-