22853. lajstromszámú szabadalom • Edénytisztító gép

(17. ábra). A csapólemez nem messze (48) forgáspontjától a (49) szemmel van ellátva, melyhez az (50) rúd csatlakozik, melynek szabad vége lazán fekszik a tolattyúnak (51) talpán (14. ábra), de a visszamenetelnél a csapólemeznek elfordulásakor (52) hézagolásával a tolattyúnak (53) csapjára huzatik (12. ábra), úgy hogy a lemez a tolattyú tovább mozgásánál vízszintes helyzetében fogva tartatik, míg a löket végén az (50) rúdnak (54) csapja (12. ábra), a csúszópályának (55) toldatára fut föl (17. ábra), úgy hogy az (50) rúdnak imént említett (52) hézagolása a tolattyúnak (53) elemeltetik és így a szabaddá lett csapólemez a 17. ábrában látható módon lecsapódik. Az edényt a lemez mögött elrendezett (56) toldat löki ki (18. és 19. ábrák), amely az (57) sínnek végét képezi. Ezen orrnak vagy toldatnak a dob felé tartó löketekor kissé a (42) lemez széle fölé kell emelkednie, miközben a dobzsebnek (35") hasítékában vezetődik, hogy azután a visszamenet alkalmával ismét lesülyedjen (19. ábra), ekként helyt engedve a következő dobzseb előremenetelének. Ezen czélból az (57) sín (58)-nál forgathatóan van a kilökő tolattyúval összekötve, úgy hogy a sínnek említett sülyesztése és megemeltetése a következőképen megy végbe. A kilökőtolattyúnak (51) talpán az (59) csappal (60) hasítékban vezetődő eltolható kis (61) sín van elrendezve. Ezen föliil rész ben nyitott hasítékba a dob felé tartó löketnél a (61) sín (62) toldatának a (44) csúszópálya (63) fokába való ütközése folytán az (57) sínnek (65) horga bajonettszerúen belefekszik (19. ábra), amennyiben a két horognak rézsútosan levágott végei egymáson elcsúsznak, a hol is a (65) horoggal együtt működő (61) horgot az említett (60) hasítéknak fölső nyílása képezi. Midőn a (64) (65) horgok egymással kapcsolódnak az (57) sín sülyesztett állásában van (19. ábra); a sín megemelését a visszamenésnél a (65) horog hátsó (66) toldatának (18. ábra) a csúszó sín (67) rézsiilyére való fölfutása eredményezi, midőn ezen sín (68) toldatával a csúszópályának hátsó (69) ütközőket eléri. A 8. és 9. ábrákban bemutatott megfogószerkezet lényegében a (45) villát hordó (70) csiptetőből és a (72) tartórúdból áll, melynek (73) pontján van a csiptetőnek csuklója, míg a rúd másik vége a gépállványra erős-ített (75) csapon van (74) fejével ágyazva; az egész megfogószerkezet függélyes síkban föl-alá lendülhet, miközben a (72) rúdon alkalmazott szerkezet a csiptetőnek szétnyílását és összecsukódását eredményezi. A (8) tengelyen ülő (76) forgattyú a (72) rúdnak mellső végén csúszik és ezt lenyomván a rúdnak a (75) forgásponton túlfekvő villás végét megemeli, az utóbbinak visszasülyedését önsúlya okozza. A csíptető két rövid (71' 71") hátsó karral bír, melyekhez a (78') (78'') tagok segélyével a (72) rúdon csúszó (77) tolattyú van erősítve. Az utóbbinak eltolódása a csiptetőnek nyílását és zárását eredményezi. A tolattyú eltolását is a már említett (76) forgattyú eredményezi, amely ezen czélból a helyes pillanatban jön összműködésbe a (77) tolattyúval az alább leírandó módon összekötött ütközőkkel. A (75) forgáscsap a tartórúdon kívül egy forgatható kétkarú (79) emeltyűt is hord, melynek alsó karja a (80) rúd által a (77) emeltyűvel fölső karja pedig a (76) forgattyú csúszó (81) rúddal van összekötve; az utóbbi szabad végéhez közel a (82) ütközővel bír (10. és 11. ábrák). Mihelyt a (76) forgattyú ezen ütközőhöz ér (és ez a csíptető lefelé tartó lengésének vége felé következik be) a (79) emeltyű egy darabbal tovamenesztetik, a tolattyú meghuzatik és a csiptetőnek villája kinyílik. A (72) rúd (74) fejéhez tartozó (87) karhoz csatolt (86) rúd csak a (81) rúdnak vezetésére szolgái, mely ezen czélból végén a (86) rudat körülfogó (88) horoggal van ellátva (lásd a nagyobb méretű 10. és 11. ábrákban) A villák zaródása a következőképen megy végbe: miután a (76) forgattyúnak szabad vége a (82) ütközőkön túlment, rögtön utána a villának fölfelé menetelekor, illetőleg ennek kezdetén a (72) rúdon alkalmazott (84) tolattyúnak (83) toldatába üt-