22796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kötött perzsa és smyrna szőnyegeknek mechanikai úton való előállítására

sejébe kerül, miért is a íánczfonal ez esetben a (295) hüvelynek az (a) kivágás fölött lévő pontján is a hüvely körül kanyarítható, úgy hogy a Íánczfonal csekély kiemelése van lehetővé téve. Ezen (295) hüvely túlsó végén akként lehet berendezve, hogy egy és ugyanazon kötő- és szövőszéken szmyrnacsomók is köthetők. Ez esetben a hüvelyt fordított helyzetben toljuk a fogóra, vagy pedig az egyenes vonalú tengelyirányú hasítékkal ellátott hüvelyt oly hüvellyel helyettesítjük, mely a szmyrnacsomók kötésére van berendezve. A 2. ábrán mindkét hüvelyfajta van föltüntetve. A szmyrnacsomó tudvalevőleg csak abban különbözik a perzsacsomótól, hogy a fonaluarab második szára teljes hurkot képez az illető Íánczfonal körül. Ezen hurok oly módon képezhető, hogy legelébb is a lánczfonalat a fonaldarab illető szárára hurokalakban föltoljuk, mire a lánczfeszítés által a lánczfonalat kinyújtjuk, miáltal a. hurok a fonal darab ezen szárán képződik. Ezen hurokképzés a következő berendezéssel van lehetővé téve: A 295 hüvely végén egy 297 vastagítással bír, melynek belső széle egyetlen csavarmenetet képez (16. és 17. ábra). A vastagításnak szabad külső vége két egymással szemben elrendezett 298 és 299 horoggal bír, melyek közül a csavarmenet közepén fekvő 298 horog a hüvely hosszirányában erősebben nyúlik előre, mint a csavarmenet végén fekvő másik (299) horog. A horognyílások ferdén álló, működőszélekkel bírnak, melyek a 16. és 17. ábrákon pontvonalozott irányvonalakkal vannak jelölve. Ezen ferde szélek ugyan párhuzamosan állnak, de a hüvely forgása alkalmával ellenkezően hatnak a horog által megfogott lánczfonalra, minthogy ez a fölső (298) horog ferde széle előtt, ellenben az alsó (299) horog ferde széle mögött fekszik, mint az a 16. és 17. ábrákon látható. Az alábbiakban a szmyrnacsomó előállítása alkalmával végbemenő munkafolyamat részletesebben van leírva. 1. A csomókötő fogó teljesen hátra van húzva, úgy hogy szabad mellső vége a hü-Vely belsejében fekszik. Ekkor következik az első Íánczfonal kiemelése, mely a fo-, gók ferde állása következtében azok tengelyirányára merőlegesen áll. A hüvely eleinte egy kevéssé vissza van fordítva, úgy hogy a (298 299) horgok a 19. ábrán pontozva föltüntetett helyzetet foglalják el. A kiemelt első Íánczfonal tehát j legelőbb is a hüvelyvastagításnak be nem j .vágott széléhez támaszkodik. 2. A hüvelyt a nyíl irányában (19. ábra) annyira elfordítjuk, hogy annak két horga a lánczfonalat megfogja; e mellett a horognyílások említett működő ferde szélei a lánczfonalnak a fogó hosszirányában két helyen való gyönge elhajlását idézik elő, mint ez a 19. ábrán föltüntetett oldalnézetben látható; a fölső lánczfonalrész az i alsóhoz képest előre, vagyis kifelé húzaj tik. 3. A hüvely a nyíl irányában tovább ha-I lad, miközben a Íánczfonal a forgás sík| jában hajlíttatik el <20. ábra). A hüvely j továbbmenése alkalmával az alsó lánczfonalrész a vastagításnak az alsó (299) horognál, illetve annak nyílásánál kezdődő, csavarvonalban hajlott széle folytán a sima i hüvelyrészre föltekeredni kénytelen, míg a (298) horog ferde széle által egy ke-J véssé előre tolt lánczfonaldarab a hüvely i homlokfölülete előtt elmehet, mint azt a 21. ábra mutatja. 4. A (298) horog legmélyebb helyzetét, a (299) horog pedig legmagasabb helyzetét túlhaladta; a fölső lánczfonalrész a (298) horogról lecsúszott, úgy hogy a másik (299) horog körül egy zárt hurok képződött, mint az a 22. ábrán látszik. 5. A hüvely továbbforog, mire a továbbmenő (299) horog a fölső lánczfonalrészt annyira magával húzza, hogy ez a hüvely I nyílásán keresztbe áll, a mikor is az üres i (298) horog ezen lánczfonalrészt végül új-i bői megfogja (23. ábra), mely pillanatban í a hüvely mozgása be van fejezve. Ez által az első lánczfonalnak a szmyrna-