22736. lajstromszámú szabadalom • Újítások ekéken
csuklósan kapcsolt (28) karmantyú segélyével csatlakozik a (22) gerendelytartóhoz, mely karmantyú a gerendelytartóra lazán elforgathatólag van rátolva, az utóbbinak hengeres keresztmetszettel bíró szakaszán a (29) szorító csavarral fölszerelt, magassági irányban eltolható (30) karmantyú segélyével tetszőlegesen beállítható. Az egyes ekének kettős ekévé való átalakításánál a jelen póttalálmány szerint egy kétszer meggörbített (31) pótkart alkalmazunk, mely, mint a 3. ábrán legvilágosabban látható, oly módon iktatható a (32) csavarok megoldása után a gerendelybe, hogy ez által a mellső eketest (33) tartója jut a (24) vezérrúddal egy irányba, illetőleg az utóbbinak meghosszabbításába, minek következtében az eke járása lényegesen egyenletesebbé válik. Hozzájárul még ehhez az is, hogy a találmánybeli elrendezés mellett a (24) vezérrúd mindig merőlegesen áll a taligatengelyre. Megjegyzendő, hogy esetleg a mellső eketestnek (33) tartója egy befelé hajlított (36) toldatta] látható el, míg a (31) pótkarnak középrésze megrövidíthető, mint ez a 3. ábrán pontozva látható, úgy hogy ez által a húzó erő eredője a két eketest közé esik. A 4. ábrán bemutatott kiviteli alak szerint a gerendelyt úgy képezzük ki, hogy az a vezér-, illetőleg húzólánczok tartására szolgáló (34) keresztkar előtt a gerendely mellső vége kettős görbítéssel fölfelé van hajlítva, azon czélból, hogy ez által a (22) gerendelytartóra s így a taligatengelyre gyakorolt nyomás csökkentessék. Ezen kivitelnél a (35) gerendely mellső vége a szokásos kiképzéssel bír és a merev (19) húzókar is elmarad, a mankókerékkel együtt, úgy hogy a húzást lánczok közvetítik s az eketest vagy testek kiemelés helyett egyszerűen kidöntetnek. Megjegyzendő azonban, hogy a 4. ábrán bemutatott alakkal bíró gerendely alkalmazásánál is épen úgy alakítható át az egyszerű eke kettős ekévé, a (31) pótkar segélyével, mint az előbb ismertetett kiviteli alaknál. A 9—11. ábrabeli kiviteli alaknál a (37) eketest fölső részénél, egy (38) húzókar van alkalmazva, mely a (39) kormánylemez és a (40) gerendely hátsó vége között foglal helyet, úgy hogy a jobbra és balra nyúló (38) húzókar mintegy hátulról átölelve húzza előre a (41) vezérlánczok közvetítésével az eketestet, illetve az ekét és így nem közvetlen csak a gerendelyt húzza az eketaliga illetve a (24) vezérrúd, hanem maga a (37) eketest húzatik előre a (41) vezérlánczok közvetítésével, vagyis a húzás közvetetlenül magára az eketestre hat, miáltal a vonóerő szükséglet csökkentetik s egyszersmind az eke járása is nyugodtabb lesz, valamint a gerendely elhajlása és az eketest eltörése sem fordulhat oly gyakran elő, mint eddigelé. A (38) húzókar végei horogalakkal bírnak s a (41) vezérlánczoknak megfelelő hátsó lánczszemei ezen horgokba akasztatnak be. A 9. ábrán egyrészt a (38) húzókarral kapcsolatos (41) vezérlánczok állása, másrészt pedig azon elrendezés szemlélhető, melynek segélyével az utóbbiak följebb vagy lejebb állíthatók. Ezen czélra a (40) gerendelyen előnyösen egy lefelé görbített (42) könyöktámvas van alkalmazva a (37) eketest előtt s az előbbinek lefelé hajlított részein (43) furatok képeztetnek ki a végből, hogy a (41) vezérlánczok a szükséghez képest magasabbra vagy mélyebbre legyenek állíthatók. A vezérlánczoknak a megfelelő állásban való rögzítése az említett furatokba illeszkedő csavarszögek segélyével vagy más alkalmas módon történhetik. Ez újításnak egyik előnye az, hogy ily módon az eketest járása és a szántás mélysége szintén szabályozható s azonkívül kötött vagy száraz talaj szántásánál az eke önmagától nem ugorhatik ki a földből, sem ki nem dőlhet, hanem járása egyenletessé és nyugodtá válik. Minthogy a (37) eketest fölső részének alakja azon helyen, hol rajta a (40) gerendely rendszerint nyugszik, elől magasabb, hátul alacsonyabb, következőleg a
