22591. lajstromszámú szabadalom • Maró deszkák, padlók és hasonlók szádalására

— 3 — úgy hogy utóbbi a horonyéleket meg ne | sérthesse. A 7. ábra mutatja, hogy a fogemelke­dések jelen esetben miként keresztezik egymást. Könnyen belátható tehát, hogy mihelyt a maró felek egymáshoz való kö­zeledésének lehetősége fönforog, a fogak metsző élei előzetes élesítés és köszörü­lés után akként állíthatók kifelé, hogy egymástól való távolságuk ismét az ere­deti legyen. A marónak az orsóra való fölerősíté­sére az egyik maró czélszerűen (9) agy­gyal és (8) ékhoronnyal van ellátva; a (9) agyra fektetjük a másik maró felet, me­lyet (10) csappal vagy csapszöggel erősí­tünk az első maró félre. A maró utánélesítésénél illetőleg köszö­rülésénél a (3) és (7) fogemelkedések ol­dalának gyöngítése következtében a ho­rony szélessége kisebbíttetik, ha a két maró felet egymáshoz képest nem lehetne beállítani. Az osztott fogaknak fönt leírt elrendezése következtében ezen utánállítás lehetséges, a mennyiben mindkét maró fél a (4) osztott fogak mellső állapjának után­élesítése, illetőleg köszörülése után épen annyival közeledhetik egymáshoz, mint a mennyivel ellenkező esetben a horony szé­lessége kisebbednék. A 4—5. ábrán föltüntetett maró a szádal­lók metszésére van berendezve. Lényegileg ez is úgy van alakítva, mint a leírt hor­nyok képezésére szolgáló maró, azon kü­lönbséggel, hogy az összes fogak osztot­tak. A szádallóknak megfelelő vájat a (11) részben van elrendezve. Ezen vájat lefelé az által bővül, hogy a vájat oldalélei hátrafelé egymástól távolodnak, míg a (12) alapfölület egyenlő szélességű. Mind­két félmaró fogai jelen esetben is csak egy vonalban fekszenek föl, még pedig a fogak (13) élfölülete és mindkét félmaró szemben fekvő, szög alatt hajló, belső ol­dalfölületének metszési vonalában. A (14) fölületek egymástól való távolsága ép úgy nő, mint a vájatok oldaléleinek egymás­tól való távolsága. Ez által mindkét fél­maró a fogak (13) sík éleinek köszörülése ' ! után annyival közelíttethetik egymáshoz, mint a mennyivel ellenkező esetben a vá­jatok szájnyílásai bővültek volna; ez által a vájatok szélessége mindig az eredetire hozható. A fogak természetesen máskép is oszt­hatók. Például az 1—3. ábrákon föltünte­tett marónál a fogakat akként is lehetett volna osztani, hogy az agytól eltekintve, két szimmetrikus darabot nyerjünk. Ezen esetben a kiemelkedések számának felét kellett volna egy-egy félmarón elrendezni. A szádallók marására szolgáló marót pél­dául akként lehet osztani, hogy minden második fenékfölület legyen csak egy ma­rón; továbbá egy-egy maró minden máso­dik fogát osztatlanul lehet kiképezni. Ezen fogak, mint a fönn leírt horonymarónál a horonynak csak egyik oldalát vágnák, míg ., a másik oldalt az osztott fogak munkálnák meg. Jelen találmány nem szorítkozik kizáró­lag deszkák, padlók és hasonlók szádalá­sára, hanem alkalmazható mindama marók­nál, melyeknél egyenlő magasságú mélye­dések vagy kiemelkedések készítése kívá­natos vagy szükséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csapok, hornyok és hasonlók előállítá­sára szolgáló, hátulról előre keskenyedő vájatokkal, illetőleg kiemelkedésekkel bíró, metszőfogakkal ellátott maró, jellemezve az által, hogy a maró két részre van választva, mi mellett a fo­gak egymás felé fordított fölületén a kiemelkedések, illetőleg vájatok oldal­fölületeivel párhuzamosak, úgy hogy a félfogak fölfekvése a nevezett fölüle­tek metszővonalai és a fogak mellső sík metszőfölülete között korlátolt azon czélból, hogy a két félrészt köszörülés után ugyanannyival közelíthessük egy­máshoz, a mennyivel az oldalélek a kö­szörülés következtében egymástól távo­lodtak, úgy hogy ugyanazon maróval teljesen egyenlő szélességű hornyokat és csapokat vághatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents