22587. lajstromszámú szabadalom • Berendezés meleg közlésére

— 2 — melegátadó falával egy darabot képezzen, tehát ebből marás, esztergálás, sajtolás, ráöntés stb. útján legyen előállítva, vagy pedig betétek, vagy burkolások használása esetén ezek a falat szilárdan megfeküdjék, esetleg azzal összeforrasztassanak. A melegátadó főlület nagyobbítása által a melegítendő stb. közeg egyszersmind sok apró részre osztatik, úgy hogy ezek gyorsan fölmelegszenek és fajsúlyuk ez által megcsökkenvén, fölfelé emelkedni és helyüket hidegebb részeknek átengedni igyekeznek. Ez által élénk keringés keletkezik, a melegátadó fölület folytonosan hűttetik és ez által szakadatlanul új meleget képes a melegfölvevő fölülettől elvonni, és ezt ennélfogva a tűz által fejlesztett összes meleg fölvételére képesíti. A mellékelt rajz 1. ábrája szerint az (a) melegátadó fölület nagyobbítása az által van elérve, hogy az illető (c) csőnek, vagy edénynek a megmelegítendő közeggel érintkező belső fölü- i lete (b) hosszbordákkal van ellátva, melyek I esetleg csavaralakban lehetnek elrendezve, j mint azt a 2. ábra mutatja. A 3. ábrán j ezen (b) hosszbordák a csövön kívül vannak elrendezve, míg a tűzgázok a cső belső fölületét érintik. A 4. ábra hasonló elrendezést mutat, csakhogy itt a külső bordák csavarmenetet képeznek. A hosszirányú bordák csavarmenetes elrendezése azért ajánlatos, hogy a közegnek ez által keletkező erős keringése folytán a melegebb részeknek a bordákról való ellódítása és a hidegebb részeknek gyorsított hozzávezetése éressék el. Az 5. ábra szerint a melegátadó (a) fö- j lület nagyobbítása harántirányú éles (b) j belső bordákkal, a 6. ábra szerint pedig ' tűzcsövek esetén hasonló külső (b) bordákkal van megvalósítva. A 7. és 8. ábra oly elrendezést mutat, mely különösen kazánfenekekre alkalmas, a mennyiben itt az edényfenekek az (a) me legátadó fölület nagyobbítása czéljából köralakú, vagy harántirányú rostélyszerű (b) bordákkal vannak ellátva. A melegátadó fölület növelése a 9. ábra szerint a (c) csőhöz, vagy edényhez harántirányban fekvő, közepén közlekedő nyílásokkal ellátott, (d) lemezek által is eszközölhető, melyeknek lehajlított karimái a cső, vagy edény falát szorosan meg kell, hogy feküdjék. Tűzcsöveknél (10. ábra) ezen(d) lemezek a csőre ráhúzhatok. A 11. és 12. ábra szerint ezen (d) lemezek kúp- vagy tölcséralakúan vannak elrendezve, mi által a közeg keringésénél injektorszerű hatás keletkezik és ez által a keringés növekszik. Az említett fölületnövesztőlemezek előnyösen kis (o) nyílásokkal láthatók el, melyek a közök számára az alkalmazott bordák között lévő egyes terek között elegendő közlekedést létesítenek, hogy gőzbuborékok, vagy fölhevült gázok odatapadása meggátoltassák. Ha ezen lemezek széleit csipkézettel látjuk el, úgy ebből a keringés további növekvése áll elő, minthogy tapasztalat szerint például gőzbuborékok csúcsokról könynyebben elválnak, mint sima fölületekről. A hőátadásnak ezen új módjánál mellékes, hogy a hőforrás tűz, gőz, vagy forró folyadék, e szerint tehát, ha például gőz képezi a hőforrást, ettől is annyi meleg vonható el, hogy kondenzálódik. SZABADALMI IGÍLNYEK. 1. Berendezés meleg közlésére, jellemezve az által, hogy valamely edény, kazán, cső stb. melegátadó fölülete bordák, gyűrűk, spirálisok, lemezek vagy effélék hozzáöntése, kiesztergályozása, kimarása, húzása, rászögecselése, behelyezése, körülfektetése, ráforrasztása stb. által a melegfölvevő fölületnél nagyobbá van téve, és pedig oly arányban, mint a melegítendő közeg rosszabb melegvezető képessége viszonylik az edény jobb melegvezetőképességéhez. 2. Az 1. pontban körülírt berendezés kiviteli alakjai, jellemezve a) az edény melegátadó falára elrendezett egyenes, vagy csavaralakú belső vagy külső hosszirányú bordák által,