22557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlorátok és perchlorátok elektrolytos előállítására

— 3 — lehetős nagy hiennyiségű sósavat vezethe- j tünk az elektrolytbe, anélkül hogy ez ehlór fejlődésre adna okot. A gyakorlatban azonban igen kis sósavmennyiség elégséges ahhoz, hogy az oldat vörös színét vissza nyerje és az összes chrómsavat bichromát alakjába vihetjük át, mi a leggazdaságosabb üzemet teszi lehetővé — anélkül, hogy ehlór fejlődhetnék. Az a körülmény, hogy a chromsav állandóan bichromát alakjában van az elektrolytben jelen, a termelési hányadra annyira kedvező hatást gyakorol, hogy könnyen oldható chlorátok, pld. nátrium chlorát esetében az elektrolyzist oly messze vihetjük, hogy majdnem az összes chlorid elbomlik és a folyadékot annál a hőmérsékletnél, melynél az elektrolysis végbe megy, nátrium chloráttal telíteni lehet, miközben a termelési hányad mindvégig igen kedvező marad. Ezenkívül észrevehető mennyiségű perchlorát sem következik, úgy hogy az elektrolytos készülékben mindig oly natriumchlorát oldatunk lehet, mely az épen választott hőmérsékletnél telítve van és melyet azután a kristályok leválasztása czéljából alkalmas hűtő berendezésekbe vezethetünk. Hogy ezt a czélt elérhessük, csupán csak az elvezetett folyadék mennyiséget kell a kellő mennyiségű chloridoldattal pótolni, minek következtében a nátrium chlorátot ép oly módon állíthatjuk elő, mint a káliumchlorátot és nem vagyunk kénytelenek a nátriumchlorátot tartalmazó oldatot költséges és bonyolódott besűrítési műveleteknek alávetni, mint az ezideig történik. Tehát az eljárásom alkalmával az elektro- j lytos készülékből állandóan oly oldatot \ vezethetünk el, mely 70° C-nál literenként i csak 130 -150 g. nátriumchloridot (Na Cl) j és 450—500 g. nátriumchlorátot (Na Cl 03) j tartalmaz, miáltal az elektrokémiai termelési hányad ampére-óránként állandóan 0-55 g. nátriumchlorát. Ha sósavat nem adunk az oldathoz, a termelési hányad fokozatosan 0 30 g.-nál is kisebb lesz. Mind az. amit az igen oldható chlorátokra vonatkozólag mondottam, szószerint áll az igen oldható perchlorátokra is, ha a chlorid szót chloráttal éí a chlorát szót perchloráttal helyettesítjük. Ezenkívül még azt a fontos mellékkörülményt is megállapítottam, hogy amint a sósav hozzáadásával a közömbös chromátot bichromáttá alakítjuk át, az elektrolyt aktiv chlórtartalmát is kisebbítjük, úgy hogy ez literenkint az elektrolyzis folyamata alatt soha sem lesz 1 g.-nál nagyobb, sőt még ha a sósavat az elektrolytos készülékből elvezetett meleg folyadékhoz keverjük is, az aktiv ehlór egy-két óra alatt teljesen eltűnik és a magára hagyott folyadék chlórtartalma zérussal válik egyenlővé. Ez az eljárásnak egy újabb, igen fontos előnye, amennyiben — ily módon azonnal oly folyadékot kapunk, mely oxydáló hatást nem gyakorol, melyet ennek következtében könnyen lehet az utólag végzendő műveletekben kezelni és melyek semmiféle különleges .módon védett csatorna hálózatot és tartályokat nem igényelnek. Végül megállapítottam azt is, hogy föntebb kifejtett elvek és eljárások minden oly elektrokémiai műveletnél alkalmazhatók, melyek az elektrokémiai termelési hányad nagyobbítására a chromsav hatását hasznosítják. így pl. a bromátok, jodátok stb. előállításánál ugyanezt az eredményt érjük el, ha a sósav helyett a bromhydrogéu, illetőleg jódhydrogén savat alkalmazzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás chlorátok és perchlorátok elektrolytos előállítására chromsav hozzáadása mellett, azáltal jellemezve, hogy az elektrolytben a chrómsav legnagyobb részét, vagy az összes chrómsavat állandóan bichromát és nem közömbös chromát alakjában tartjuk, oly ezélból. hogy az elektrokémiai termelési hányadot ugyanazon folyadék és ugyanazon kathódák ismételve történő fölhasználása mellett állandóan lehetőleg naggyá tegyük és a kathódák elroncsolódását meggátolhassuk. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy kiviteli módozata, azáltal jellemezve, hogy az