22470. lajstromszámú szabadalom • Rostély fűrészpor tüzeléséhez

pozva. E czélból a legalsó (c) rostélylépeső helyén megtörnek és a tűzön, sőt a hamukúpon is kívül álló (d) lapos talpakban végződnek. E (d) talpaknak a tartó súlypontja felé való visszavezetése folytán, az (a) tartó a tölcsér felé csekélyebb nyomást fejt ki támaszkodása közben. Mivel oldalt a rostély lépcsőlapok tartják, az (a) tartóknak az (f) tölcsértestnek (m) függélyes laptoldatához való hozzácsavarása itt nem szükséges. Elestek tehát a kiégő falban meglazulható, és a lépcsőtartók beakasztására szolgáló vasak. A rostélytartók az 1. és 2. ábrákon kívül a 3. és 4. ábrán vannak külön föltüntetve. Az (f) tölcsértest a 11., 12. és 13. ábrák által van három nézetben föltüntetve; alján látható az említett (m) függélyes laptoldat, melyre esetleg ajtók is alkalmazhatók a hősugárzás csökkentésére. Az (f) tölcsértest két oldalán a (g) peremekkel van ellátva, melyekkel a 6., 7. és 8. ábrákban föltüntetett (h) tölcsértartókeretnek két (j) füle van, melyek segélyével a falhoz van csavarva. Nehogy az (f) tölcsértest kiessék a (h) keretből, úgy a tölcsértest (g) peremein, mint a (h) keret horonyléczein a (k) kihagyások alkalmaztatnak, melyekbe szereléskor (a fölcsúsztatás után) az 5. ábrában külön fölrajzolt (1) vasbetétek illesztetnek, mely utóbbiakat (p) mélyedésük óvja meg a kieséstől. A töltőtölcsér ilyen összeállítása azért c-zélszerű, mert egyrészt a tulajdonképeni (f) tölcsértest, mely változó hőfoknak van kitéve, nincsen mereven a falhoz erősítve, és a (h) tölcsértartó keret játékkal méretezett (i) hornyaiban úgy oldalt, mint fölfelé szabadon tágulhat. A (h) tölcsértartó keret maga sehol sincsen a tűz hatásának kitéve, mert alul nyitott és mindenütt a falon fekszik föl. A találmánynak további sajátossága a tüzelés elcsukó ajtainak szerkezetében van. Ilyen (n) ajtó oldalnézetben a 9. és 10. ábrában, elölnézete a 2. ábrában található. Ezen ajtó, mely torzított H alakjával bír, minden csap kikerülésével egyszerűen a (h) tölcsértartó keretnek e czélból kiképzett vízszintes fölső (o) hornyába akasz^ tátik. A második ábrából látni, hogy az adagoló nyílás elzárására nem egy, de több ajtó alkalmaztatik az egyenetlen melegedés által okozható elrepedések kikerülése czéljából. A 9. ábra az (n) ajtót csukott helyzetében mutatja, mely állásban az (jól hátratolatván) saját túlsúlya folytán megmaradni igyekszik. Ha az (n) ajtó fölső lapját megfogva, azt jól előrehúzzuk, az ajtó, az eltolódott túlsúly hatása folytán, a nyitott állásban is megmarad, a 10. ábrában látható helyzetben. Ezen új rendszerű ajtó az adagolásnak légfölösleg nélkül való lefolyását mód fölött elősegíti, mert a tölcsérbe előre (még csukott ajtó mellett) döntött fűrészpor az ajtó fokozatos nyitásával egyidejűleg csúszik le a rostélyra, a mit sem kifelé nyíló ajtóval, sem fölfelé húzható, körülményesen ellensúlyozott tolóajtó alkalmazása mellett sem lehet ily előnyösen elérni, mert a fölmenő tolóajtó a fűrészpor fokozatos lecsúszását akadályozza, míg csak teljesen kinyitva nincs, úgy hogy az ekkor hirtelenül bekövetkezett leomlásnál hideg levegő jut a tüzelésbe, füstgomolyokat idézve elő. Különösen keményfafűrészpornál, vagy automatikus szállítókészűlékkel való adagolásnál e szerkezetű ajtók az 1. és 2. ábrákon föltüntetett (q) rögzítő, a ^alhoz erősített, (r) csap körül elfordulható fogasrúddal az átlagosan szükséges (az épen alkalmazott fűrészpor különleges tulajdonságának is megfelelő) nyílásnagyságra egyszerű kisérletezés útján beállíthatók, a mi tapasztalatunk szerint eddig el nem ért oekonomiára vezet. Figyelemreméltó az (n) ajtónak azon sajátsága is, hogy megfordítás által az esetleg megtámadott záró él az ép fölső él által helyettesíthető. Az igen vastag réteg mellett való, aránylag lassú tűz ajánlatos leginkább a fűrészpor gazdaságos, füstnélküli elégetésére, s így a szokásosnál jóval nagyobb (circa kétakkora) rostélyfölület alkalmazandó, mint az elterjedt, föntebb tárgyalt tüze-