22460. lajstromszámú szabadalom • Hajtó és kormányozó szerkezet mótoros járművek és közlőművek számára

A (3) hajtótengely (1. ábra) a (2) helytálló hüvelyen vagy üreges karon megy keresztül, mely az (1) kocsikeretnek részét képezi, vagy azon meg van erősítve. A (3) tengely (4—4) csapágyakban jár, melyek a (2) hüvely belsejében vannak elrendezve. A (2) hüvely kívül két egymással szemben álló függélyes (5—5) csappal van ellátva, melyek mindegyike hosszában egy (6) kenőcsatornával bír. Ezen (6) kenőcsatornák a (4) csapágycsészében lévő (7—7) nyílásokkal közlekednek, úgy hogy a fölső (6) kenőcsatornába bevezetett olaj a (3) tengelyhez jut és annak egy része az alsó (6) kenőcsatornán át az alsó (5) csap ágyazásához kerül. A (8) keréktok a (2) hüvely külső végére van föltolva. Ezen tok (9 9) függélyes csapágyakkal van ellátva, melyekbe az (5 5) csapok illenek, úgy hogy ezen tok az (5) csapokon vízszintes síkban elfordulhat (2. ábra pontozott helyzet). A (8) tok külső oldalán a (15) kerék (14) agyának fölvétele czéljából ki van esztergálva, mely (14) agy belül (16) csapágycsészéket hord. Az (5 5) csapok hossztengelye a (15) kerék (21) abroncsának síkjába esik. A (8) tokban lévő alsó (9) csapágyban egy domború fölületű (22) tárcsa van elrendezve, mely az alsó (5) csap által gyakorolt függélyes nyomást fölfogja. Az alsó csap (6) kenőcsatornájának alsó végén lévő bővületbe egy (23) tuskó van behelyezve, mely a (22) tárcsa domború fölületén fölfekszik. Ez által a járműnek legerősebb megterhelése alkalmával is a keréktoknak a (2) hüvelyen való könnyű elforgása van lehetővé téve. A keréktok külső végét egy (19) födő zárja el, mely a kerék agyára kívülről (20 20) csavarokkal van megerősítve. A hajtásnak a (3) tengelyről a (15) kerékre való átvitelét ezen tengely (25) feje, az említett (19) födő és egy ezen két rész közé lazán behelyezett (26) összekötő- vagy .kapcsolóbetét közvetíti. Ezen részek jellemző ismertető jelei a (25) fej külső domború alakj a, a (19) födő belső domború alakja és az ezen két fölület közé illő (26) kapcsoló betét homorú-domború alakja képezi. A (25) fej domború fölülete oly gömb szeletét képezi, melynek középpontja összeesik a (3) tengely geométriai tengelyének és az (5 5) csapok függélyes tengelyének metszési pontjával. A (19) födő homorú fölülete szintén oly üreges gömbszeletét képezi, melynek középpontja az előbbivel összeesik. A (25) és (19) részek, valamint a (26) kapcsolóbetét két érintkező fölületének konczentrikus volta ezen részeknek egymáshoz képest közös középpontjuk körül minden irányban való szabad mozgását engedi meg. A (25) fej egy (27) ékkel van ellátva, mely annak domború fölületéből kiáll és annak egész szélességén az átmérő irányában végigterjed. Ezen ék külső fölülete a fönt leírt gömbszeletekkel konczentrikus. A (27) ék egy (28) horonyban mozog, mely a (26) kapcsolóbetét üreges fölületébe van bevájva. Egy konczentrikus külső éllel bíró hasonló ék a (26) kapcsolóbetét domború fölületébe az átmérő irányában van behelyezve és a (19) födő homorú fölületében lévő átmérőirányú (30) horonyban mozog. A (27) és (29) ékek akként vannak elrendezve, hogy egymással derékszögben állnak. A (25) és (19) gömbszeletek és a (26) kapcsolóbetét kettős ékkapcsolatánál fogva ezen részek együttesen kell, hogy forogjanak, miáltal a (3) tengelyről a (15) kerékre átvitt hajtás az összes helyzetekben biztosítva van, melyeket a kerék tokjával együtt a (3) tengelyhez képest elfoglalhat. A keréknek és tokjának a tengelyhez képest különböző hajlásszögekben való beállítása ismert módon a (24) kormányzókar segélyével csekély erőkifejtéssel eszközölhető. Minthogy ezen beállítás mindig egy függélyes tengely körül történik, mely nagyjában a kerékkarima közepén megy át, ennélfogva a kerék mindig azon pontja körül fog elfordulni, mellyel az a földön áll. Ez által azon ellenállás legyőzetik és azon rezgések elkerültetnek, melyek a kormányzóemeltyűn vagy a keréken az esetben érezhetők, a midőn azon pont, mely