22378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a porfejlődés megakadályozására mechanikai zománczozásnál

mily elhajlása mellett is, helyzetében biztosítva van. Az egy darabból készített lejtősen állítható (o) tartóállvány kétszer szög alatt van meghajlítva, úgy hogy abban az (i) fogaskerék rendezhető el, melynek fogai a tárcsa megfelelő fogaiba fogódznak. A tárcsa fogainak száma a fogaskerék fog-számainak sokszorosa és pedig olyképen, hogy bizonyos számú fordulat után a tárcsa bizonyos állásban megállíttatik, melyben a bordák úgy állanak, hogy a zománczozandó tárgyak könnyen bevezethetők. A (2) csapágyban van a (3) tengely, mely utóbbi a végén egy forgattyút vagy kézi kereket hord. Ezen tengely forgatása által a fogaskerék közvetítésével a (d) tárcsa is forgásba jön, tekintet nékül ennek egy emeltyű segélyével előidézett lejtős fekvésére. A csapágyra ékelt (s) emeltyű rúgós peczket hord, mely az állvány keretén lévő félköralakú fogazott körszeletre támaszkodik. Az (s) emeltyűre gyakorolt húzás által a peczek egy fogazaton végigcsúszik, miközben a rúgó vagy összeszorul, vagy tágul. A fogazott ívnek valamely fogába való rögzítés megszabja a lehajtható tartóállvánnyal összefüggő tárcsa, valamint a zománczozandó tárgyak hajlását a zománczpor reávitele közben. A forgó tárcsa és a lehajtható tartóállvány működtetése folytán elérjük, hogy a zománczozadó darab minden része a legmegfelelőbb elhajlással jut az osztószita alá. Az osztószita (7—10. ábra) több egymás fölött elrendezett, (u) keretbe foglalt tág szemű (q) fémszitafenékből áll, melyek közül egyik, mely a szita belsejében van elrendezve, elhagyható és kis csapszögekkel helyettesíthető, mely csapszögek különböző pontokon az összes szitafenekeken túlnyúlnak és a szitákat összetartják. Ez által lehetségessé vált a csapszögek segélyével összekötött szitákat két keret helyett egyetlen egy keretbe foglalni. Ezen keretek küllők segélyével egymással összekötött konczentrikus koszorúkból vannak képezve és megakadályozzák a szitának a zománcz súlya alatti kigörbülését és a szitának elég szilárdságot kölcsönöznek, hogy a szitálást előidéző rázkódtatásokat fölfogják. Ezen rázkódtatásokat vagy ismert módon mechanikai úton vagy kézzel idézhetjük elő. A föltüntetett kivitelnél a szita rázását villamos (v) kalapácsok eszközlik, melyek tetszőleges áramforrásból működtethetők és melyeknek erőssége rheostat segélyével megváltoztatható. Az elektromágnesek csévéi a por távoltartása végett rézszelenczékbe vannak helyezve, melyeknek homlokoldalai átlátszók. A kalapácsok olyan csapokra ütnek, melyek a belső keret két koszorújával érintkeznek, mely utóbbiak közül egyik a középhez közel van elrendezve. Ezen elrendnzés folytán a zománcz széjjelosztása sokkal egyenletesebb, mintha a kalapácsok a szita kerületére hatnának. Bár helyesebbnek tűnik föl egyetlen egy, négyszögbe foglalt szitafenék elrendezése, azonban a gyakorlat mutatta, hogy a porrá őrölt zománcz megfelelő mennyiségekben, finom szitára szórva, fölhalmozódik és daczára a szita rázásának és a reá gyakorolt ütéseknek, nem szitálódik át. Az egymás fölött elrendezett elég nagy nyílású szitafenekek elrendezése folytán ezen hátrány mellőzve van, a mely elrendezés előnyei a következők: az egymás fölött elrendezett szitafenekek nem dugulnak be oly gyorsan, mint egyetlen egy szita és a rajta fekvő zománczpor súlya ellenében sokkal nagyobb ellenállást fejt ki, továbbá valamennyi kis zománczkristály keresztülmehet, melyeket egy befogott szitafenék visszatartana, mi szép zománczolvaszték eléréséhez is hozzájárul. A villamosság alkalmazása által a kalapácsok lökésszerűen működnek, mi mellett a kalapácsok erősségét rheostat segélyével megváltoztathatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás a porfejlődés megakadályozására mechanikai zománczozásnál, jellemezve az által, hogy a (j) elosztótartályból az