22377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos akkumulátor

— 2 — 2. két atom keletkezik abból, hogy egy molekula cuprihydrogén elbomlik. Másrészt a széli által megsürített hydro­gén egy része is szabaddá válik. Ennyi hydrogén vándorol át az anódához és az ezt alkotó ólomszuperoxydot ólom­oxyddá redukálja. Ezt a folyamatot a kö­vetkező egyenlettel fejezhetjük ki: Cu2 H2 -f 2 H2 S04 + 3 Pb02 = 2 Cu S04 + 3 PbO + 3 H2 0. Ez a folyamat elektrochémiai szempont­ból az akkumulátorokban végbemenő folya­mat és az elsőd elemekben végbemenő fo­lyamat kombinácziójának tekinthető. Az akkumulátorban végbemenő folyamatnak te­kinthető : 1. a hydrogén fejlődése a cuprihydro­génből, melyben a hydrogén körülbelül 1500-szor kisebb térfogatot foglal el, mint a légköri nyomásnál, tehát elméletileg kö­rülbelül 1500 atm.-ra van megsűrítve, to­vábbá a hydrogén fejlődése a szilárd arzén­hydrogénből, melyben a hydrogén elméleti­leg körülbelül 433 atm. nyomás alatt áll, 2. az ólomszuperoxydnak víz képződése mellett végbemenő redukcziója. Elsőd telepben végbemenő folyamat gya­nánt tekinthető a telep töltésénél keletke­zett cuprihydrogénnek rézszulfát fejlődése közben végbemenő elbomlása. Azok az energia mennyiségek, melyek az akkumulátor kisülésénél a föntebb adott egyenlet szerint fölszabadulnak, a következő hőmennyiségekből származnak : 1. az anódánál keletkező víz képződési hőjének és az ólomszuperoxydnak ólom­oxyddá való redukálására szükséges hő­mennyiségnek különbségéből, és 2. a kathódán keletkező rézszulfát képző­dési hőjének, a cuprihydrogén (Cu3 H2 ) és a szilárd arzénhydrogén (As4 H2 ) elbomlá­sánál szabaddá váló hőnek és a rézszulfát oldódási hőjének összegéből. Világos, hogy ennek az alapelvnek föl­használásával különböző akkumulátor típu­sok szerkeszthetők. I. így például a katóda retortaszénből, vagy arzént tartalmazó retortaszénből vagy jnás, a kénsav által meg nem támadható anyagból készülhet. Ezen nagy mértékben megsavanyított vizes rézszulfát oldatból a cuprihydrogén az elektrolyzisnél igen ked­vező körülmények között válik ki. A szén­katóda az elektrolyzisnél keletkező hydro­gén egy részét megsűríti. A szén kereszt­metszetét úgy választjuk meg, hogy ellen­állása négyzetczentiméterenként 66750 mik­rolim legyen. Az anóda bármely a kereskedelemben előforduló ólomanóda lehet. II. Az (a) katóda (1. és 2. ábra) alkalmas keresztmetszetű retortaszén katóda. Az anóda legalább Oő mm. átmérőjű ólomdrót, mely a szénkatódára van tekercselve és ettől a katóda élein lyukacsos agyagból vagy más alkalmas anyagból készült (c) szögletdarabok, egyéb pontjain pedig ha­sonló anyagból készült (c) gyűrűk segélyé­vel van szigetelve. Mindegyik drótszál az alkalmas, akként megválasztott keresztmetszetű (d) ólomle­mezhez van forrasztva, hogy ennek ellen­állása négyzetczentiméterenként 20380 mik­rohm legyen eme lemeznek az a czélja, hogy az áramot összegyűjtse és az egyes drótszá­lakban egyidejűleg fejlődött összes áramot elvezesse. (1. és 2. ábra.) A 3. és 4. ábrán eme tipus egy más ki­viteli módozata látható. Hogy az ólmot ólomszuperoxyddá alakít­suk át, az anódát képező ólomszálat kal­czium hypochlorittal kezeljük, ekkor az oxy­dálódás gyorsan megy végbe és a keletke­zett ólomszuperoxyd igen jellemző, tiszta színéről ismerhető föl. Ezt az ólomszuper­oxydot szivacsos ólommá oly módon alakít­juk át, hogy azt kénsavval megsavanyított vízben elektrolyzisnek vetjük át, mikor a föntebb leirt anódát katóda és az ugyancsak föntebb leirt szónkatódát anóda gyanánt használjuk. A leirt formálást addig ismétel­jük, míg elég vastag ólomperoxyd réteg­nem keletkezik. Az elektrotechnikusok jól tudják, hogy az ólomszuperoxyd anódák, mert az ólom­szuperoxyd és a kemény antimont tartalmazó ólomtartó igen rosszul függ egymással össze, rendkívül gyorsan megromlanak Ezt a bajt

Next

/
Thumbnails
Contents