22358. lajstromszámú szabadalom • Kaptár
— 3 — A födélnek helytálló része (19) retesz segélyével van a kaptárhoz kapcsolva, (1. ábra) mely a helytálló födélrészhez szögezett (18) léeznek megfelelő kimetszésébe illeszkedik. Egy keskenyebb, szögalakú (20) burkolat a sarkakat eső ellen védelmezi. (21) egy a helytálló födélrészhez szögezett fadarab, mely egyszersmind a kaptár fölső részéhez is hozzá van erősítve. Ezen (21) résznek (23) kimetszésébe egy (22) retesz illik, melynek segélyével a födél helytálló része a kaptárhoz erősíttetik. A kaptár mellső oldalfalán több nyílás van alkalmazva, melyek röplyukak gyanánt szerepelnek. (24) és (25) a hasítás sejtjeihez vezető-röplyukak. (26)-tal azon bádoglemezek vannak jelölve, melyeknek segélyével az említett röplyukak szükség esetén elzárhatók. (27) egy a fiasító rekesznek körülbelül a közepénél elrendezett röplyuk, mely (28) bádoglemez segélyével szintén elzárható. (29) a méztérnek körülbelül félmagasságában elhelyezett röpnyílás. A (24, 25) röpnyílások alatt sarkak segélyével egy (30) deszka van fölfüggesztve, melyre a méhek a kaptárba való visszatérésük alkalmával leszállhatnak. A (27) röplyuk alatt a (33) konzolokra támaszkodó (32) röp-deszka foglal helyet, mely azonkívül még (31) fülek segélyével is hozzá van erősítve a kaptárhoz. Ezen röp-deszka egyszersmind vízlevezető csatorna gyanánt is szerepel és azonkívül nyáron árnyékot is tart. Különösen alkalmas ez utóbb említett deszka a méhek leszállásánál akkor, midőn a kaptár ferde helyzetbe van állítva. A (29) nyílás szellőztető nyílás gyanánt szolgál a meleg nyári napokon. Egy bádoglemez vagy hasonló segélyével ezen nyílás is elzárható szükség esetén. A kaptár belső része két szakaszra van fölosztva, úgymint a hasítási térre és a méztérre. Az előbbit a méhek az egész évben folyton elfoglalva tartják, különösen pedig télen és a tavasz első felében. Ez az alsó kamra. A méztérben a méhek a mézgyűjtés tartama alatt foglalkoznak. Itt gyűjtik, illetőleg halmozzák ugyanis a méhek a fölösleges mézet össze. A fiasítási kamrában egy (34) lemez van elrendezve (3., 5.«ábrák), mely az említett kamrának fenekét alkotja és mely a (35) közfalak alsó szakaszának befogadására szolgál. Hogy az utóbbiak vezetést nyerjenek, (36) léczek szegeztetnek alsó és fölső széleikre, mely léczeknek belső vége is le van rézselve. A sejtkeretek oldalai az ezen léczek között föntmaradó bemélyítésekbe illeszkednek. Megjegyzendő, hogy a (34) lemezen kettővel több kimetszés van kiképezve, mint a sejtkeretek száma, melyek az elmozdítható válaszfalak csatlakozására szolgálnak, a mint az alábbiakban részletesen elő lesz adva. Azon czélból, hogy télen a nedvesség és a szemét elvezettessenek, a melyek a kaptár ferde állásánál fogva lefelé csúsznak és a (24) röplyuknál gyűlemlenek össze, az utóbbinak a kaptár fenéklapjához való csatlakozási helyénél egy az egész kaptár szélességében végigfutó nyílás van fönthagyva. Ezen nyílás, mely nyáron egy (37) lécz segélyével elzáratik, egy kis (38) ajtó által záratik el, mely utóbbi azonban télen nyitva tartatik s ugyanekkor természetesen a (37) lécz is el van távolítva. A (38) ajtó nyitott állásánál egy a kaptár fenekéhez erősített (39) bádoglemezre támaszkodik, úgy hogy az ajtó ós a kaptár mellső fala között csak oly keskeny nyilás marad fönt, a melyen keresztül mézrabló állatok nem juthatnak a kaptár belsejébe. Sejttöredékek, valamint elpusztult méhek az említett nyíláson keresztül a földre hullhatnak. Ha nagyszámú elpusztult méh a nyílást eltömné, úgy az ajtó egészen kinyitható, még pedig vagy úgy, hogy a (39) bádoglemez eltávolíttatik, vagy úgy, hogy egyetlen bádoglemez helyett a kaptár két oldalánál, az ajtó alatt elforgatható kallantyúk rendeztetnek el, melyeknek visszaforgatása után az ajtónak teljes kinyitását mi sem akadályozza. A (24, 25) röplyukak körülbelül két cm magasak, úgy hogy a gyűjtés idején a méhek rajtuk könynyen keresztül férjenek. Ezen magasság, mint már föntebb is említettük, szükség esetén a (26) bádoglemezek segélyével csökkenthető.
