22335. lajstromszámú szabadalom • Burgonyaszedő gép

másik félhosszban pedig ritkábban. A (21) rosta az előbb említett (22) pálczákat hordó (23) keretből áll, mely az egészet vezetőcsatornává kiegészítő (24) oldalfalakkal van ellátva. A rostakészűlék a (25) karok által kilenghetően van fölfüggesztve és egy (26) tolórúd által ide-oda való mozgást nyer. A (26) tolórúd egy görbített (27) tengellyel van összekötve, melyet a (28) fogaskerék által a (20) fogaskerék hoz forgásba, miáltal a (26) tolórúd és evvel a (21) rostakészűlék is az említett mozgást nyeri. A (21) rostakészűlék ritka szövésű része alatt egy fölfogókészűlék van elrendezve, mely egy (29) fenékből áll és (30) oldalfalakkal van ellátva, (31)-nél pedig kilenghetően van fölfüggesztve, úgy hogy a 3. ábrán telt vonallal jelölt állásból a szakadozott vonallal jelölt állásba fordítható Ezen (29) fölfogókészűlékkel (32) tagok által (33) karok vannak csuklósan összekötve, melyek kézzel mozgatva a fölfogó készülék kilengetésére szolgálnak és (34) vezetékekben rögzíthetők, a mennyiben alsó oldalukon fogazással vagy más rögzítő készülékkel vannak ellátva. A (4) tengelyre, a mint az a 2. ábrából is látható, a (20) keréken kívül még egy (35) lánczkerék is van erősítve, mely a (36) láncz által egy kisebb (37) fogaskerékkel áll kapcsolatban és ez a (9) lapátoskerék (8) tengelyén ül. Ha az (1) keret a (2 3) kerekeken előre mozgattatik, akkor az (5) hajtókerék mozgásba hozza a (4) tengelyt és evvel a (35) lánczkereket, a (36) láncz közvetítése által pedig a kisebb (37) lánczkereket forgásba hozza. Minthogy ezen (37) lánczkerék a (9) lapátoskerék (8) tengelyén ül, ezen lapátos-kerék is forgásba jön, miközben (10) karjai a (7) ekevas segélyével kiemeit terményeket megragadják, és a (11) rostafenékhez dobják. Ez által a burgonyához tapadó rögök és részben a szárak is leválnak, úgy hogy az esetleg rostaszerűen készített elevátorcsészék egyedül a burgonyákat emelik föl, míg a levált földdarabok és szárak a (11) rostafenék pálczái között átesnek. Az elevátorcsészéknek a (20 és 19) fogaskerekek által az 1. ábrabeli nyíl irányában előidézett mozgása által a rostacsészék segélyével ugyancsak az 1. ábrabeli nyilak irányában tovavitetnek és a mozgás végén az elevátorcsésze alatt lévő (21) rostakészűlékre esnek. Minthogy ezen rostakészűlék a (26) tolórúd és (27 28) hajtómű által előre és hátrafelé irányuló rázó mozgásban tartatik, a burgonyához még odatapadó földes részek a (21) rostakészűlék sűrűfonatú részén átesnek, míg a burgonyák ezen rostán fekve maradnak és a rázó mozgás-, valamint a (21) rostakészűlék lejtős fekvése következtében lassankint a rostának ritkafonatú részéhez továbbíttatnak, melynek, nyílásain most mái- átesnek és a (29) fenék által fölfogatnak. A szerint, a mint ezen fenék a 3. ábrán szakadozott vonallal jelölt vagy az avval ellenkező oldali lejtős állását foglalja el, a reája eső burgonyák a bal- vagy a jobboldal felé csúsz^ nak alá és itt a (30) oldalfalnál gyűlnek föl, a honnét azután különböző mennyiségekben továbbíthatók. Hogy a burgonyák e közben a (29) fenékről le ne eshessenek, elrendezhetünk a (29 és 30) részek által képezett üreget elzáró (38) falakat is, melyek a burgonya kiemelése czéljából föl-és lecsaphatok. Annak megakadályozására, hogy a (10) karoktól továbbított burgonyaszárak és az esetleg még rajtuk lévő burgonyák a szükséges mértéknél tovább vitessenek, a (6) pofákkal megfelelő módon összekötött (39) karok vannak alkalmazva, melyeknek elrendezése olyan, hogy a (9) lapátos keréknek (10) karjai a 4. ábrán föltüntetett módon a (39) karok között áthaladhassanak, úgy hogy ezek mintegy lekaparok működnek és a (10) karokról a magukkal vitt szárakat leszedik. E mellett a szárak természetesen elszakíttatnak, úgy hogy a (11) rostán apró darabokban esnek át. Nehogy a (11) rostán fekve maradó szá-