22332. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő

kisebb, mint a fejlesztőé, de a magasságuk nagyobb. A szekrények oly nagyságúak, hogy ha a fejlesztőből minden víz kifogyott, azok közelítőleg meg vannak telve. Ha az (a) fejlesztő ily mértékben kiürül, úgy a gáz a (c) szekrényeken és a (d) csővezetéken át a szabad levegőre juthat. A (d) csővezeték a (c) szekrényeket fölül egymással kapcsolatban tartja. A vizet a készülékbe a szekrényeken lévő (e) csapokon eresztjük be, a mely csapok közvetlenül a legmagasabb vízszin vonala fölött vannak elrendezve, úgy hogy a készülék csak eddig a vonalig tölthető meg vízzel. A nyomás kiegyenlítő kamráknak az (a) fejlesztő alsó részével való összeköttetését valamely módon létesíthetjük, ha csak arra ügyelünk, hogy a víznek a folyása nagy akadályokba ne ütközzék. A nyomás kiegyenlítő szekrényeknek a fejlesztőhöz viszonyított magassága meghatározza azt a nyomást, a melynek a fejlesztőben létre kell jönni. A bemutatott kiviteli alaknál a (c) szekrények, valamint az (a) fejlesztő a közös (f) házzal vannak összekapcsolva, a melynek alsó kúpos végéhez a (g) hengeres edény van erősítve, a melyben a hátramaradó anyagok leülepedhetnek, mihelyt a készülékben a víz mozgása nem a gázfejlesztéstől ered. A fejlesztőnek a szekrényekkel való kapcsolása más módon is történhetik, például a következőképen:A fejlesztőt egészen a (g) hengeres edényig vezetjük s ott az alsó végeiken meghajlított (c) szekrényeket hozzáerősítjük. Mindazonáltal a rajzon bemutatott elrendezés főképen azért czélszerűbb, mert sokkal nagyobb mennyiségű vizet képes fölvenni és így a keletkezett meleget gyorsabban és alaposabban osztja el. Az (a) fejlesztő fölött a (h) karbidtartány van elrendezve, a melynek alsó kónikus vége (4. ábra) egy alkalmas csatorna közvetítésével a fejlesztővel közvetlen összeköttetésben áll. A karbidtartány alsó végén ezenkívül egy alkalmas, időlegesen működő elzáró szerkezet van, míg a fölső végét egy hengeres sapkával vagy (i) födővel zárjuk el. Hogy az (i) födő jól zárjon, (1) tömítő anyaggal látjuk els a csuklósan elrendezett (j) kengyellel olyképen szorítjuk le, hogy a kengyel szabad végét a (k) kézikerékkel ellátott csavar segélyével a tartányhoz szorítjuk (2. ábra). A hátramaradó anyagok elvezetése czéljából (2. és 3. ábra) a (g) edény alsó szűkebb végére egy (m) szelepházat erősítünk. A fölfelé nyíló (n) szelepet egy (o) lengő karral biztosítjuk helyzetében. Az (o) kar egy rövid (p) tengelyen ül, a mely az (m) szelepházból kinyúlik és egy (q) emeltyűvel van ellátva. A (q) emeltyűnek két karja van, a melyek közül az egyik mint fogantyú van kivivé, míg a másik egy kézikerékkel ellátott (r) csavarra fekszik, a mely egy (s) csavaranyába csavarható. Utóbbi foroghatóan függ egy (t) karon, a mely az (m) szelepházzal egy darabból van. Ha a csavart annyira oldjuk, hogy ez a (q) emeltyű azon karjával, a mely láfekszik, már nem érintkezik, úgy a (q) emeltyű mindkét karja lefelé szorítható, anynyira, hogy az (n) szelep fölfelé nyílik és a visszamaradó anyagok a készülékből eltávolíthatók. A mint a 2. és 3. ábrákból látható, a karbidtartány fölső részén, alkalmazott (k) kerék, valamint lenn az (r) kerék kerületén bevágások vannak, a melyekbe a készülék oldalán lévő és az (u) vezetékekben vezetett (v) rúd nyúlhat. Ezen rúd arra szolgál, hogy a (k r) kerekek csavarjai ne oldódhassanak addig, a míg a (v) rúd a kerekek bevágásaiban van. A fejlesztő fölső részén egy (w) gázcső van, a melyen át a gázt rendeltetési hej lyére vezetjük. A (w) csőhöz egy (x) cső vezet s a csatlakozási helyen egy háromnyílású (y) csap van elrendezve. Ha ezen csap az 1. ábrán látható helyzetben van, úgy zárja az (x) csövet és a (w) főgázvezető cső nyitva van. Ha a (z) fogantyút leszorítjuk, úgy a (w) cső záródik és az (x) cső lesz nyitva.