22314. lajstromszámú szabadalom • Újítások multiplex távíró berendezéseken

- 16 -tyű megütésénél egy a (19) billentyűkengyel fölött keresztirányban elhelyezett vékony (218) fémrúd szolgál, mely egy a (154) tengelyen forgatható (220) hüvely két (219) karján van megerősítve. A hüvelyen megerősített, de tőle szigetelt (221) fémkar a külső végén egy áramzáródarabot visel, mely egy billentyű megütésénél és a (19) kengyelnek ezáltal okozott fölemelésénél (223) áramzáró rugóra szoríttatlak, mely az 1. ábrán látható kapcsolási séma szerint egyik vagy másik billentyűzet rögzítő áramkörével van összekötve. A (222) rúgó a (218) rudat a (Í9) kengyelre szorítja. Mikor a 180 henger közel egy teljes fordulatot végzett, a henger végén beállíthatóan alkalmazott (225) gyűrű toldata a (227) kalapács egy karjával jön érintkezésbe, miliek következtében a (228) harang megszólal és jelzi, hogy a sorbefejezése közeledik (20. és 24. ábra.) A kalapács a billentyűzetkeret egy függélyes (229) csapja körül forgatható. A billentyűk előtt egy 230 kozképezősin fekszik, mely külső végeivel két 331 oldalkaron van megerősítve, ezek pedig a forgatható (233) tengely (232) gyűrűinek belső végeivel vannak összekötve. Eme gyűrűk belső oldalain két (234) billentyűemelő van alkalmazva, melyek a többi billentyű-emelővel minden tekintetben megegyeznek, de melyeket nem ütköző gomb, hanem a közképeztető sin működtet. Ekkor a (234) emelők megfelelő kengyelekre fekszenek, minek következtében két (11) áramzáró rúgót iktatunk a jeladó vezetékbe és két, egy köz képezésére szolgáló hullám kifejlődése gátoltatik meg a vonaláramban. A nyomtató berendezés ekkor a következőkben leírandó módon létesít egy közt. A billentyűzet kapcsolása azl. ábrán látható. A billentyűzet, anélkül, hogy a szóban lévő találmány lényegétől eltérnénk, sokféle módon módosítható. Ha például a vonaláramot közvetlenül az áramelosztón és a billentyűzeten akarjuk átvezetni, a hullám kifejlődését oly módon gátoljuk meg, hogy a billentyűk segélyével a szegmentumok áramkörét (ll)-nél megszakítjuk ós zárjuk. A jelvevőnek több ízben említett vonalrelaisje a 16. és 19. ábrában látható. A relaisnek két egymástól függetlenül mozogható (25) (41) nyelve van, melyek két függélyes (235) és (236) karon ezektől szigetelve vannak megerősítve és azonos módon ezüstből készült (237 és (238) kontaktusokkal vannak fölszerelve. A (235) kar a (341) tengelyre fölhúzott (240) hüvelyen van kiképezve, ezt a három részt a (239) szorítócsavar fogja össze. A (236) kar egy (242) hüvely végén a (243) szorítócsavar segélyével van megerősítve. A (242) hüvely lazán van a (241) hüvelyre fölhúzva és egyik végén kúposán kiesztergályozva, hogy a (240) hüvelynek kúpos (24-4) részét befogadhassa. A (241) tengely a fix. (240) állványok fölső részén alkalmazott (245) csapágyakban forgatható, mely állványok a relaisz alaplemezére vannak szerelve. A (248) állítócsavarok segélyével a (241) tengely súrlódását a (245) csapágyakban szabályozhatjuk. A (26) és (44) relaisz-tekercselések a (249) orsón vannak alkalmazva, melybe a (240) és (242) hüvelyek nyúlnak bele és abban szabadon foroghatnak. Ez az orsó a (250) keresztdarabokra van szerelve, melyek a (246) állványok által alátámasztott (251) hosszanti tartón nyugszanak. A relais mágnesei két U-alakú (252) állandó mágnesből állanak, melyek alul a relais állványok (253) csavarok segélyével vannak megerősítve. Mindegyik mágnes (254)-nél ki van vágva, minek következtében fölső, végeik egymáshoz igen közel kerülhetnek, mindegyik mágnes alsó belső szélén egy (255) karima van alkalmazva, mely mikor a mágnesek a munkahelyzetben vannak, támasztékok gyanánt szolgálnak, a mágnesek összefogására azok függélyes szárain átmenő (256) csavarok rendelvék. A (27, 28, 42 és 43) kontaktusok fölhasított (257) tuskókban vannak alkalmazva és a mágnesszárak fölső végein forgathatók, mely szárak azonkívül beállítható sarokvasakkal is föl vannak szerelve. A szorító-csavarok a relais-állvány szigetelő (258) lemezein vannak megerősítve. Ha a relaist ellenbeszélésre használjuk