22311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés világító gáz világítóerejének fokozására

alatt az U-alakban görbülő, elzárást képező (20) cső foglal helyet. (22) egy magasabban fekvő szénhydrogéntartály, mely a retortáktól biztonsági okokból elég messze van elhelyezve és valamely tetszőleges szénhydrogénnel,legczélszerűbben benzinnel van töltve. Ettől a (22) tartálytól egy U-alakban görbített, elzárást képező (23) cső indul ki, melynek külső vége közvetlenül a (21) tölcsér fölött torkollik és (25) szabályozó csappal van ellátva. A (23) csőnek czélszerűen egy második (26) csapja is van, mely arra szolgál, hogy a szénhydrogén kifolyását meggátoljuk. A berendezés működési módja a következő : Miután a (6) retortákat, melyek közül az egyik a találmány szerint készült berendezéssel van fölszerelve, szénnel megtöltöttük, a (25 és 26) csapokat nyitjuk, hogy a szénhydrogén a (22) tartályból a (23) csövön a (21) tölcsérbe folyhassék. Ebből a tölcsérből a szénhydrogén a (19 és 17) csöveken a (13) hengerben lévő (16) csőbe folyik. Mielőtt a szénhydrogén a (16) csőből kifolynék, közel a (13) henger hátsó végéig folyik és innen ismét közel a henger mellső végéig visszafelé áramlik. Ha a (13) hengerben annak mellső végénél befolyt, ismét visszafelé kell folynia és csak a henger hátsó végén juthat a (6) retortába. Mielőtt a csöppfolyós szénhydrogén vagy az abból fejlődött gőz a (9) csőbe és onnan a (8) víztartályba jutna, először a retorta mellső faláig kell visszaáramolnia. Ily módon tehát a szénhydrogén attól a pillanattól. hogy a (16) csőbe beáramlik, a retorta hosszának legnagyobb részén négyszer folyik át, és csak ezután hagyhatja el a retortát. Ha a szénhydrogén csupán csak a kétszer vagy többször meghajlított (16) csövön folynék át, nem pedig a (13) retortán is, nem lehetne azt oly mértékben elpárologtatni, hogy tökéletesen gázzá alakuljon át. A találmány szerint ezért a szénhydrogént a tökéletes elpárologtatósra legkedvezőbb föltételek mellett folyatjuk a retortában ideoda. Világos, hogy az alkalmazott szerkezet hatása következtében a szénhydrogén expanziója fokozatosan nagyobbodó mértékben, három fázisban megy végbe. Mialatt a szénhydrogén a (16) csövön folyik át, csak kis mértékben terjed ki és a csőnek aránylag kis átmérője miatt többékevésbé kondenzált állapotban van. Mikor a szénhydrogén a (16) csőből kifolyik, a részben elpárolgott szénhydrogén a (13) henger által képezett nagyobb térben kiterjed és a keletkezett könnyebb gőzök a nehezebb szénhydrogéngőzöktől és a csöppfolyós szénhydrogéntől elválnak, amennyiben az előbbiek fölemelkednek és az utóbbi lesülyed. Ennek következtében az el nem párolgott szénhydrogént a retorta sugárzó hője nemcsak könnyebben, támadja meg, hanem az a henger fölmelegedett oldalfalaival való érintkezése következtében igen nagy mértékben föl is melegszik és elpárolog. Végül a teljesen elpárolgott szénhydrogén akkor, mikor a (13) hengerből kilép a (6) retorta még nagyobb terébe jut, itt a világítógázzal keverődik és újból végighalad a retortán, mielőtt ezt elhagyhatná. Annak következtében, hogy a szénhydrogénnek közvetlenül az elpárolgása előtt történő kiterjedéséről gondoskodunk és hogy ezt egyidejűleg a retortában ide-oda vezetjük, a szénhydrogént a csöppfolyós állapotból a gázállapotba a legkedvezőbb föltételek mellett vezetjük át, minthogy az elpárolgott szénhydrogén szabad kiterjedése következtében, a szénhydrogén kondenzálódása biztosan meg van gátolva és a szénhydrogén czirkulácziója következtében az a retortában fejlődött intenzív hő hatása alatt tökéletesen gázzá alakul át. A gázzá alakult csöppfolyós szénhydrogén a világítógázzal az intenziv hő hatása alatt keverődvén, a gáz összetétele is mindig állandóan ugyanaz. Továbbá a szénhydrogén folytonos keringése közben és az egymást követő expanzió szakaszok alatt a retorta belsejében, még mielőtt a tulajdonképeni retortába jutna, ugyanarra a hőmérsékletre hevül föl, mint a retortában lévő világítógáz, még pedig mielőtt ezzel a gázzal keverődnék, mi a két gáz rendkívül könnyű keverődését