22282. lajstromszámú szabadalom • Csészés súrlódófék lövegekhez
tékcsöveket félkör alakban körülfogó (g) csészék ágyazva, melyekre bizonyos, — a súrlódási szögnél nagyobb szög alatt — a könyökemelőszerűen ható (h) karok fekszenek. Ezek a karok együtt egy, a csúsztatódarabban rögzített (i) csap körül lenghetek, mely csap a csészékre fekvő (k) keresztrúd csuklós (j) rudazatán megy át. A (j) rudazaton egy másik (1) keresztrúd van fölhúzva, melyet az (n) csavarházak segélyével tetszés szerint szabályozható nyomást gyakoroló (m) rúgó szorít a (h) karokra, minek következtében a csészék a (d) vezetékcsövekre és ezek a vezetékcsövek a csúsztatódarab hüvelyeire szorulnak. A löveg visszafutásánál a (b) csúsztatódarab a vezetékeken az előretoló rúgok megfeszítése közben eltolódik, a karokat az ezek és a csészék között föllépő súrlódás kifelé mozgatja és így a csészék a löveg visszafutása közben a visszalökés energiájának elfogyasztására elegendő nyomással szorulnak a vezetékekre. A karok beállítási szögének megfelelő megválasztásával és a nyomófelületnek kőrevolvens szerint történő kiképezésével még akkor is állandó féknyomást létesítünk, mikor az , összes súrlódó fölületek kikoptak. Ha a visszafutás befejeződött, a megfeszített előre toló rúgók a löveget jóval kisebb féknyomás mellett előre hajtják, minthogy a csúsztatódarab előre tolásánál a karok befelé lengenek és ennek következtében csakis akkora féknyomás léphet föl, a mekkora az (m) rúgók által kifejtett nyomásnak felel meg. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli módozatnál a leírt fék (a) csapjaival a lövegtalp oldalfalai között van elrendezve, a vezetékcsövek végei pedig az (o) karok közvetítésével, mely karokra az (f) rúgók is támaszkodnak, az (e) forgósarkantyúval vannak összekötve, melyek a löveg visszafutásánál elfordulnak. A 7—11. ábrán látható kiviteli módozatnál, melynél csak'is a lövegcső futviszsza, a himba gyanánt kiképezett (d) vezető cső az (a) csapja segélyével a lövegtalpban forgathatóan van ágyazva, míg a hüvelyalakú (b) csúsztatódarab a vezető csőben eltolható és a (p) heveder közvetítésével van a lövegcső fenékdarabjaival öszszekötve, mely cső a mellső végén a vezetőcső (q) vezetőpályáján csúszik. A (h) karok a vezetőcsövön az (i) csapok körül forgathatók és a (g) csészére hatnak, melyek a csusztatódarabok belsejében vannak elrendezve. A karoknak a csészére támaszkodását biztosító (m) rúgó a (t) hüvelyben van elhelyezve, melyet a (d) vezetőcsőnek a csúsztató darab (r) hasítékába fogódzó (s) csapja tart fogva és melyre a csúsztatódarabba betolt (f) előretoló rúgó támaszkodik. A lövegcső visszafelé futásánál a (b) csúsztató darab a (d) vezetékcsőből kihuzatik, miközben a (h) karok által fogvatartott csészés surlódófék működésbe jön és az előre toló rúgó megfeszül. A vezető cső és a (p) heveder között alkalmazott (n) ütközőrúgó a cső előre mozgását határolja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csészés surlódófék lövegekhez, jellemezve a lövegtalppal vagy lövegcsővel kapcsolt egymással szamben elrendezett csészék által, melyeket rúgónyomás alatt álló, könyökemelőszerűen ható karok szorítanak a vezetékekre, illetőleg a csúsztatódarabra, melyeken vagy melyekben az előretoló rúgók vannak elrendezve, úgy hogy a löveg viszszafutásánál a visszalökés energiáját az állandóan ható féknyomás fogyasztja el és hogy a rúgónyomás hatása alatt végbemenő mozgás kisebb féknyomás alatt történik. 2. Az 1. alatt védett fék egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy a tokszerű, a fékezőtagokat magába záró és a lövegtalp falain vagy falai között ágyazott csúsztatódarab vezeti az előretoló rúgókat viselő csövek szabad végeit, mely csövek másik végei egy mozdulatlan vagy csuklós sarkantyúval vannak összekötve.
