22281. lajstromszámú szabadalom • Ismétlő lobbantyú lövegzávárzathoz

5. ábra a závárzat hátulnézete és a lobbantyúszerkezet metszete; a 6. ábra ugyanezt a závárzatot függélyes hosszmetszetben ábrázolja; a 7. ábra eme závárzat ütőszögének oldalnézete, a 8. ábra annak hátulnézete; a 9. és 10. ábra az ütőszög hosszanti hornyának, illetőleg ívhornyának hosszmetszete. Az (a) ütőszög egy hengeres hüvelyből áll, mely elől a gyujtószöggel, hátúi pedig egy hasábalakú, (b) toldattal van ellátva. A toldat fölső fölületén két egymásba torkolló horony van alkalmazva, melyek közül a (c) horony a lövegcső furatának középvonalával párhuzamos, míg a másik, (d) az elcsattantó emelő (e) tengelye körül leírt körív szerint van alakítva. Ez a körív alakú horony nem egyenlő mély, hanem fölül egy (f) lejtős fölületben végződik (1. az 1., 2., 7. és 10. ábrát). Az ütőszög hátsó végén alúl egy (g) foggal van ellátva. A (b) ütőszög támaszték hengeres hüvelyt képez, mely az ütőszögbe van tolva és mely hátúi egy fejben végződik. Ennek egy (i) vezető ékje, valamint oldalt két (j j) toldata van. (2. és 4. ábra). A (k) nyugasz egy derékszögalakú szögemelő, mely az (1) csap segélyével van a závárzatékbe ágyazva és melynek egy villás, az ütőszög-támasztékot körülfogó és ennek két (j j) toldatára fekvő (m) karja van. A (k) nyugasz vízszintes karja az (e) elcsattantó emelő tengely (n) bütykére támaszkodik. A vízszintes karral párhuzamos (o) karnak egy foga van, mely az (a) ütőszög megfelelő (g) fogával jön kapcsolatba és ezt az előzetesen megfeszített helyzetben rögzíti. (1. ábra). Az elcsattantó emelő (e) tengelye a závárzatékben forgathatóan van ágyazva és külső végén a (p) elcsattantó emelőt viseli. A belső végén egy szögemelőben végződik, melynek vízszintes karja, mint (n) bütyök van kiképezve, míg a fölső (q) kar egy kiálló (r) feszítő csappal van ellátva. Az (s) ütőszögrúgó derékszög alatt lehajlított végeivel az (a) ütoszögbe és a (h) ütőszögvezetékbe van beeresztve. Az (a) ütőszöget a závárzat nyitása előtt a gyutacsból, ékzávárzatnál, a závárzatot elreteszelő (t) emelő húzza vissza, mely a lövegfurat középvonalára merőlegesen ágyazott (u) tengellyel egy darabból készül. Az (u) tengelynek (v) foga van, mely akkor, mikor az elreteszelő emelőt az (x) nyíl irányában forgatjuk, az ütőszöget a (w) toldatnál (3. ábra) megfogja és agyujtószöget a gyutacsból kihúzza, az ütőszöget pedig visszahúzza, míg azt az (0) kar az 1. ábrán látható helyzetben nem rögzíti, minek megtörténte után a závárzaték kihúzása megy végbe. Oly lövegzávárzatoknál, melyek mint a csavarzávárzatok a csőben való forgatásuknál reteszelődnek el, (5. és 6. ábra) a lobbantyú megfeszítése oly módon történik, hogy a gyujtószöget az (x) závarzatcsavar forgatásánál az ebben, vagy az ebbe ékelt hüvelyben kiképezett (y) csavarfölület az ütőszög (2) toldatára hat. A lobbantyú a (z) závárzatcsavartartókarba van ágyazva és az ütőszög elfordulását meggátolja. A lobbantyú működés módja a következő: A (p) elcsattantó emelő meghúzásánál az (n) bütyök a (k) nyugasz vízszintes karját lefelé nyomja, míg ennek villás (m) karja az ütőszög-támasztékot ennek (j j) toldatai segélyével előre tolja. Az (e) elcsattantó emelőtengely (q) karja az(r) feszítőcsapjával az (a) ütőszög hasábalakú (b) toldatára fekszik és ezt — ha a húzóerő tovább hat, annyira hátratolja, hogy a feszítőcsap lefelé mozgásánál az egyenes vonalú (c) horony elé kerüljön. Most már az (s) ütőszögrúgó jön működésbe és a szabaddá vált, ütőszöget előre hajtja. Ha már most az elrántó zsinórt eleresztjük, a (p) elcsattantó emelő, mely az (n) bütyök és (k) nyugasz együttműködése következtében a megfeszített ütőszögrúgó hatása alatt áll, előre mozog. Ekkor az (r) feszítő csap ütőszög körívalakú (d) hornyában mozog. Mikor már most az (r) feszítőcsap a (d)