22281. lajstromszámú szabadalom • Ismétlő lobbantyú lövegzávárzathoz

5. ábra a závárzat hátulnézete és a lob­bantyúszerkezet metszete; a 6. ábra ugyanezt a závárzatot függé­lyes hosszmetszetben ábrázolja; a 7. ábra eme závárzat ütőszögének oldal­nézete, a 8. ábra annak hátulnézete; a 9. és 10. ábra az ütőszög hosszanti hor­nyának, illetőleg ívhornyának hosszmet­szete. Az (a) ütőszög egy hengeres hüvelyből áll, mely elől a gyujtószöggel, hátúi pedig egy hasábalakú, (b) toldattal van ellátva. A toldat fölső fölületén két egymásba tor­kolló horony van alkalmazva, melyek kö­zül a (c) horony a lövegcső furatának kö­zépvonalával párhuzamos, míg a másik, (d) az elcsattantó emelő (e) tengelye körül le­írt körív szerint van alakítva. Ez a körív alakú horony nem egyenlő mély, hanem fö­lül egy (f) lejtős fölületben végződik (1. az 1., 2., 7. és 10. ábrát). Az ütőszög hátsó végén alúl egy (g) foggal van ellátva. A (b) ütőszög támaszték hengeres hüvelyt képez, mely az ütőszögbe van tolva és mely hátúi egy fejben végződik. Ennek egy (i) vezető ékje, valamint oldalt két (j j) tol­data van. (2. és 4. ábra). A (k) nyugasz egy derékszögalakú szög­emelő, mely az (1) csap segélyével van a závárzatékbe ágyazva és melynek egy vil­lás, az ütőszög-támasztékot körülfogó és ennek két (j j) toldatára fekvő (m) karja van. A (k) nyugasz vízszintes karja az (e) elcsattantó emelő tengely (n) bütykére tá­maszkodik. A vízszintes karral párhuzamos (o) karnak egy foga van, mely az (a) ütő­szög megfelelő (g) fogával jön kapcsolatba és ezt az előzetesen megfeszített helyzet­ben rögzíti. (1. ábra). Az elcsattantó emelő (e) tengelye a zá­várzatékben forgathatóan van ágyazva és külső végén a (p) elcsattantó emelőt vi­seli. A belső végén egy szögemelőben vég­ződik, melynek vízszintes karja, mint (n) bütyök van kiképezve, míg a fölső (q) kar egy kiálló (r) feszítő csappal van ellátva. Az (s) ütőszögrúgó derékszög alatt lehaj­lított végeivel az (a) ütoszögbe és a (h) ütőszögvezetékbe van beeresztve. Az (a) ütőszöget a závárzat nyitása előtt a gyutacsból, ékzávárzatnál, a závárzatot elreteszelő (t) emelő húzza vissza, mely a lövegfurat középvonalára merőlegesen ágya­zott (u) tengellyel egy darabból készül. Az (u) tengelynek (v) foga van, mely ak­kor, mikor az elreteszelő emelőt az (x) nyíl irányában forgatjuk, az ütőszöget a (w) toldatnál (3. ábra) megfogja és agyuj­tószöget a gyutacsból kihúzza, az ütőszö­get pedig visszahúzza, míg azt az (0) kar az 1. ábrán látható helyzetben nem rög­zíti, minek megtörténte után a závárzaték kihúzása megy végbe. Oly lövegzávárzatoknál, melyek mint a csavarzávárzatok a csőben való forgatá­suknál reteszelődnek el, (5. és 6. ábra) a lobbantyú megfeszítése oly módon törté­nik, hogy a gyujtószöget az (x) závarzat­csavar forgatásánál az ebben, vagy az ebbe ékelt hüvelyben kiképezett (y) csavarfölü­let az ütőszög (2) toldatára hat. A lob­bantyú a (z) závárzatcsavartartókarba van ágyazva és az ütőszög elfordulását meggá­tolja. A lobbantyú működés módja a követ­kező: A (p) elcsattantó emelő meghúzásánál az (n) bütyök a (k) nyugasz vízszintes kar­ját lefelé nyomja, míg ennek villás (m) karja az ütőszög-támasztékot ennek (j j) toldatai segélyével előre tolja. Az (e) el­csattantó emelőtengely (q) karja az(r) fe­szítőcsapjával az (a) ütőszög hasábalakú (b) toldatára fekszik és ezt — ha a húzóerő tovább hat, annyira hátratolja, hogy a fe­szítőcsap lefelé mozgásánál az egyenes vo­nalú (c) horony elé kerüljön. Most már az (s) ütőszögrúgó jön működésbe és a sza­baddá vált, ütőszöget előre hajtja. Ha már most az elrántó zsinórt eleresztjük, a (p) elcsattantó emelő, mely az (n) bütyök és (k) nyugasz együttműködése következtében a megfeszített ütőszögrúgó hatása alatt áll, előre mozog. Ekkor az (r) feszítő csap ütőszög körívalakú (d) hornyában mozog. Mikor már most az (r) feszítőcsap a (d)

Next

/
Thumbnails
Contents