22263. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő berendezés közúti vasutak áramvezetőihez
csatorna keletkezzék, mely valamely, az úttest víztelenítésére szolgáló csatornába torkolik. Ezt az (1) csatornát a 12. ábrán látható téglákból is összeállíthatjuk, melyek a vízelvezetésére szolgáló mélyedésekkel vannak ellátva. A (j) részt mindezekben az esetekben a víz elvezetésére szolgáló nyílásokkal kell ellátni. Hogy a téglákat egymással tömítve köthessük össze, az ismert segédeszközöket jalkalmazhatjuk. A kapcsolat létesítésére igen jól alkalmazható homok és aszfaltkeveréke. Az (a) vezeték tetszőleges fémkábel (vörösrézből vagy rézötvözetből készült drót) lehet, melyet a kopásnak ellenálló (m) vas- vagy aczélréteg burkol (6. ábra). Ebben az esetben a vezetéket a csatornában alkalmazott kis horonyba lehet sülyeszteni. Ez a szerkesztés a vezetéket igen tartóssá teszi, a tisztítást ép úgy végezhetjük, mint közönséges sínnél, a nélkül, hogy a tulaj donképeni vezeték megsérülésétől kellene tartani. Mindazokban az esetekben, mikor a vezetékhez jutó víz sok sót vagy savat tartalmaz, tehát az elektromosságot jól vezeti, a kábelt nem szabad a csatorna fenekén elhelyezni, hanem a 8. ábrán látható kiviteli módozathoz kell folyamodni. Az (a) kábelt — mint azt már említettük — a szigetelő anyagon egy kengyel segélyével erősítjük meg (7. ábra). A (b bl) csatornafalak között lévő (c) csatorna szélessége az áramlevevő görgő vagy kefe alakjától függ. A 9. ábrán látható berendezésből kitűnik, minő módon alkalmazhatjuk a (c) csatornát az (n) sinek közvetlen közelében. A csatorna ily elrendezése azért czélszerű, mert ekkor a szigetelés tökéletessége miatt az áramveszteség majdnem zérus. Ha azt akarjuk, hogy a vágánynak csak a két síncsatornája legyen, a 10. ábrán látható berendezést alkalmazhatjuk, melynél az (o) sín a (b bl) szigetelő csíkok között fekszik. Ebben az esetben a kerék nyomkoszorúját nagyobbra kell venni, hogy az az (o) sínhez lehetőleg, mely az áramvezetésre szolgál, jól hozzá simuljon. A nyomkarimának lehetőleg nem szabad a szigetelő anyagon futnia, nem azért, mert ez nem volna elég ellenálló, hanem, mert a kerék túlságos kopását lehetőleg el kell kerülni. Lehet továbbá a 11. ábrán látható berendezést is alkalmazni, melynél a (b) szigetelő anyag a gyakran alkalmaztatni szokott (p pl) kettős sinek között van elhelyezve. Ekkor azonban arról kell gondoskodni, hogy a görgő vagy kefe vezető rúdját a sín fölső részétől jól szigeteljük. A víz elvezetése minden esetben igen könnyen történhetik, oly módon, hogy a kocsin szigetelő anyagból készült keféket alkalmazunk, melyek a csatornában futnak. Ha a sár a vezetéket mechanikailag megtámadhatná, czélszerű a tisztítást vízzel végezni. A leírt és megrajzolt kiviteli alakok sokféleképen módosíthatók, a nélkül, hogy evvel a találmány lényegét érintenők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szigetelő berendezés közúti vasutak áramvezetőihez, jellemezve egy szigetelő anyagból (Garchey-salaktéglákból) készült (b) burkolat által, mely a szabadon fekvő vagy (m) vezető réteggel burkolt (a) áramvezető befödésére egy (c) csatornával van ellátva, melyben az (a) áramvezetőt a (d e f) rögzítő berendezés rögzíti és mely a fenekén (i) vízelvezető nyílásokkal van ellátva. 2. Szigetelő berendezés közúti vasutak áramvezetőihez az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy a burkolat téglái két (b bl) részből állanak, melyek közül a (b) rész egy az (a) áramvezetőt alátámasztó (h) lécczel van fölszerelve (2. ábra). 3. Szigetelő berendezés közúti vasútak áramvezetőihez az 1. igény szerint, az által jellemezve, hogy a burkolat téglái három (b bl h) részből állanak, melyek közül az egyik (h) rész alacsonyabb és a vezeték alátámasztására szolgál (3. ábra).