22253. lajstromszámú szabadalom • Indítókészülék elektromos fölvonó készülékek számára

hogy a kormányzóhengert középállásában tartsa meg. Ha pl. egy két emelet között közlekedő fölvonót fölfelé akarunk indítani, úgy a megfelelő pl. baloldali (h) gombot egy pillanatra megnyomjuk, miáltal a megfelelő (f) mellékáramkört a hozzátartozó (g) elektromágnesen átzárjuk, mire ez utóbbi az (0) szögemelőt vonza és az (i) hengert labilis egyensúlyi helyzetéből kimozdítja. Ez által a könyökemelőzár föloldatott és az (1) rúgó a (k) forgattyút evvel pedig az (n) tengelyt forgatja, miáltal, a (b) motort a (c) indító segélyével fokozatosan beiktatja. Ennek megtörténtével az (i) henger tengelye az (I)-el jelölt állásba jut, míg az (m) forgattyú 90°-al fordult el és a (p q r) áttétel áttevési viszonyának megfelelőleg az iktatókar az egyik kontaktússoron (a rajzon a jobboldalin) végig csúszott. Ez alatt a (t) súly természetesen fölemeltetett. A fölvonó fölmenetelének vége felé annak egy (u) karja egy (v) ütközőbe ütközik, mely áz (n) tengelyen lévő (x) korongon futó (w) lánczra van erősítve és mely az (n) tengelynek előbbi elfordulása alkalmával kissé lesülyedt, úgy hogy ezen (v) ütközőnek fölemelése által az (n) tengely ellenkező irányban forgattatik, az (i) henger eredeti helyzetébe tér vissza, és a (c) iktató karja visszaforgatása következtében az ellenállások fokozatos beiktatása után a (b) motort kiiktatja. E mellett a kiiktatás pillanatáig a rnótor fogja, a fölvonószék közvetítésével, az (i) hengert az (1) rúgó ellenében visszaforgatni és a (c), iktató karját eredeti helyzetébe juttatni, Ha azonban az iktató kar az utolsó gombot is elhagyta és így a mótor teljesen kivan iktatva, úgy az ez alatt már is sülyedt és eleven erőre szert tett (t) súlynak a föladata az (i) hengert és a (c) iktató karját eredeti helyzetükbe juttatni, a mi annál könnyebb, minthogy az iktató karnak az (x) úton amúgy is üres járása van. Ha az eredeti helyzetbe visszatért az (i) henger, úgy ebben magától rögzíttetik, mivel a dugattyúrúdja és a forgattyú egy függélyesbe esnek, ezen helyzetet a (t) súly biztosítja. Természetes, hogy az (1) rúgónak erősebbnek kell lennie, mint a (t) súly, azonban csak oly mértékben, hogy az áram kiiktatása után ez utóbbi a mozgórészek, eleven erejével egyetemben a mozgórészeket a rajzon föltüntetett eredeti helyzetükbe hozhassa vissza. Ha a fölvonót lefelé akarjuk járatni, úgy a másik (h) kontaktusgombot nyomjuk meg, miáltal a másik elektromágnes az(i) hengert a (II) helyzetbe fordítja, úgyhogy az áram indító ellenállásokon át ellenkező irányban záratik. Enyhe és lökés nélküli indítás biztosítására az (i) henger légkataraktus gyanánt van kiképezve, úgy hogy henger alján (y) csappal van ellátva, mely beállítása szerint a légkiáramlását többé-kevésbbé lassítja, úgy hogy a dugattyú mozgását az alatta lévő levegő fékezi. Ezen légkataraktus segélyével az indítást tetszőlegesen lassíthatjuk és az indító ellenállás rövidre zárását tetszőlegesen késleltethetjük, hogy a mótor armatúrájának elégését megakadályozzuk. A dugattyú emelkedésekor a fenéken alkalmazott szívószelepeken át könynyen ömölhetik a hengerbe levegő. A (h) kontaktusokat, ha a fölvonat külön vezető kezeli, a fölvonószékben helyezhetjük el, vagy pedig, ha az emeletekről akarjuk kormányozni, akkor kívül ezen emeletek rendezhetők el. Az első esetben az áramhozzávezetés hajlékony kábelekkel vagy súrlódó kontaktusokkal eszközölhetők. A fönt leírt indítószerkezet kiváltása mechanikus úton a fölvonószék által önműködően történik, azonban másképen is eszközölhető pl. az elektromos kiváltó, vagy megakasztó szerkezet által. Ezen indítószerkezet főelőnyei a következők: 1. Minden esetben, még több emeletnél is, elég két nyomókontaktus, és pedig egy a föl- és egy a lernenetelre. 2. A (g) elektromágnesek föladata csupán a kormányzóhengert labilis egyensúlyi j helyzetből a könyökemelőzárás oldása által kimozdítani. Az ehhez szükséges erő