22242. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőóra
hát a (k) emeltyűn nyugszik, úgy hogy ha öt perez múlva nem kívántatik ismét kontaktus, a (k) emeltyű az (f4) akasztóorr becsappanását az (f5) peczek segélyével meggátolja, miért is kontaktus nem jöhet létre. Világos, hogy egy kontaktus tartama az (f4) és (g4) akasztóorroknak az (f) és (g) emeltyűk forgáspontjától való különböző távolságától függ és hogy a kontaktus ennélfogva addig tart, a míg a (g4) orr a fogakon csúszik, föltéve, hogy a (k) emeltyű az (f) emeltyűt szabadon bocsátotta, végül, hogy a kontaktus meg van szakítva, ha a (g4) orr egy fogközbe csappant. Ugyanezen folyamat megy az (A) áramkörben is végbe (1. és 2. ábra baloldala). Minthogy azonban a baloldalt fekvő második (h) kerék ugyanazon fogakkal és ugyanazon forgási iránnyal bír, mint a jobboldalt fekvő első (h) kerék és a baloldalt fekvő (f g) emeltyűpár az (L) áramkörnek jobboldalt fekvő emeltyűpárjához szimmetrikusan fekszik, ennélfogva itt megfordítva az (f4) orr fekszik az (f) emeltyű forgáspontjához közelebb, mint a (g4) orr, azonkívül az (f) emeltyű a (k) emeltyűtől eltérő alakú emeltyű által tartatik olyan állásban, melyben (f5) peczke az (el) konkontaktusrúgót lenyomja és a (d dl) kontaktusokat egymástól elválasztva tartja. Ez a következő módon történik: Föltéve, hogy az (A) áramkör (1. ábra baloldala) zárva van, úgy az (f4 és g4) orrok a baloldali (h) keréken csúsznak. Ez akkor történik, a mikor az (m) könyökemeltyű, mely az (A) áramkörben ugyanazon szerepet játssza, mint a (k) emeltyű (L) áramkörben, az osztótárcsa egyik (1) peczkébe ütközik. A mikor a (h) kerék továbbforgása alkalmával az (f4) orr egy i fogon csúszik, az emeltyű (fl) vége az (f3) peczekkel lefelé sülyed és a (d dl) kontaktusokat egymástól elválasztja. Ez által az (A) áramkör megszakad (2. ábra). Hogy már most a (h) kerék továbbfordulása alkalmával az (f4) akasztóorr egy fogközbe be ne csappanjon, az (f) emeltyűt ezen helyzetében meg kell akasztani. Ez az által történik, hogy az (f5) peczek az (m) emeltyű (ml) kivágásába azon pillanatban ugrik be, melyben az (f4) akasztóorr a fog legmagasabb pontját elérte. Minthogy az (m) emeltyű fölső karjában lévő túlsúlyánál fogva lefelé nyomul, ennélfogva az (fö) peczek az (ml) kivágásba teljesen becsúszik és abban addig tartatik, míg egy a (T) peczkes tárcsán lévő (1) • kioldópeczek az (m) emeltyű alsó karjába ütközik és annak fölső karját félre fordítja, mi mellett az (fl) peczek annak (ml) kivágásából kicsúszik (1. ábra). A jelen jelzőóra, mint már említettük, arra is használható, hogy egy áramkört egy bizonyos időpontban önműködően zárjon és ezt egy bizonyos ideig zárva tartván, egy bizonyos időben ismét megszakítsa. Ha pl. (4. és 5. ábra) egy bizonyos időpontban egy (S) világítóáramkört akarunk zárni, akkor az (n) gombot megnyomjuk, miáltal az (o) háromkarú emeltyű a 4. ábrán föltüntetett helyzetéből az 5. ábrabeli helyzetbe kerül, mi mellett az (ol) karon lévő (o3) peczek az (el) kontaktusrúgót lenyomja, úgy hogy az az(e2) rúgóval érintkezik, miközben az (o) könyökemeltyű (o2) karja az (m) könyökemeltyű (m2) peczkéhez támaszkodik. Ha az áramkört egy bizonyos időpontban ismét meg akarjuk szakítani, úgy az osztótárcsa illető nyílásába egy (1) peczket dugunk, úgy hogy ezen kioldópeczek a kellő pillanatban az (m) könyökemeltyűbe ütközik, azt elfordítja, mire az (m2) peczek az (o2) emeltyűkart elbocsátja és az (o) kar túlsúlya folytán lefordul, miáltal az (ol) kar (o3) peczke az (el) rúgót szabadon bocsátja és ez ismét fölfelé ugrik, miáltal a kontaktus megszakad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos jelzőóra a járómű egy kerekébe a jelzési idő mérvében behelyezendő peczkekkel, jellemezve az által, hogy a peczkes keréken annyi peczekkör van elrendezve, a hány áramkörre van szükség és hogy a peczkes kerék az áramkörök számának megfelelő számú (h)
