22205. lajstromszámú szabadalom • Hátultöltő szerkezet ismétlő fegyverek számára

ellátva, melyen át az (o) ütő szög van vezetve. Ezen ütő szög elől az ütő peczekkel ellátott (p) ütő fejet hordja és az (r) rugóval van körülvéve, mely elől a (p) ütő fejnek és hátul az (n) hüvelynek fekszik. Az ütő szög hátsó végére a (q) csap van megerősítve, melynek mellső fölülete az (e) födél hátsó fölületéhez simul. A rajzban föltüntetett fcganatosítási alaknál az (e) födél két forgatható (s t) karral van ellátva, melyek az ágyat átfogják és melyek alul egymás felé vannak hajlítva és alkalmas módon összekötve ; ezen karok ezenkívül az (u) fogantyúkkal vannak ellátva. Az (s) kar az ágyban elhelyezett (v) rúgóval van összekötve, mely az (e) födélét előretolni igyekszik, a hol is az elrendezés olyan, hogy a (v) rúgót könnyen lehet az (s) karral összekötni és ismét szétbontani. Az ágyat átfogó (s) és (t) karok helyett magát az (e) födelet is lehet alkalmas fogóval ellátni, mely az imént leírt módon van a rúgóval összekötve. A szerkezet működése a következő: Miután a fegyvert elsütöttük, az (e) födelet az (u) fogantyúknál fogva visszatoljuk, mely visszatolás első részében az (f) záró henger, melynek (g h) támfogai a haránthornyokban vezetődnek, ezen mozgást nem követheti, úgy hogy az (m) horony, melynek egyik oldalfölülete, pl. at jobb a hengeres csapon végigcsúszik, az (f) záró hengert balra forgatja. Az (m) horonynak hossza akként van választva, hogy a záró henger ekkor 90°-kal fordul el, miáltal a támfogak azon pillanatban, a melyben az (1) csap a horony mellső végét eléri, nem kapcsolódnak többé a závárzattok haránthornyaival. Ha a födelet még hátrább toljuk, akkor ez az (1) csappal az (f) záró hengert magával meneszti, miközben a (g h) támfogak, melyek most a 2. és 3. ábrákban föltüntetett «vízszintes» helyzetet foglalják el, a závárzattokban elrendezett vezető fölületben csúsznak. A födélnek hátra felé való mozgása az ágyon vagy a závárzattokon elrendezett ,toldat által határoltatik. A (q) csap, mely a födél hátsó fölületéhez fekszik, a födél eltolásának első részében szintén visszatolatik, miáltal az ütő rúgó megfeszíttetik. A visszafelé mozgásnál a kihúzó a tölténytárból kihúzza az üres töltényhüvelyt, melyet a (k) kivető oldalt kivet. Midőn a záró henger hátsó végállásába jutott, az (i) tárból friss töltény tolatik ki és akképen helyeztetik el, hogy a záró henger, a midőn azt újból előretoljuk, a töltényt maga előtt a tölténytárba tolja. Ha a szerkezetet zárni akarjuk, akkora födelet előretoljuk, mely mozgást a (v) rúgó támogatja illetőleg maga végzi el. A födélnek előrecsúszásánál a záró henger, mely az által, hogy a támfogak a závárzattok haránt hornyaiban csúsznak, nem foroghat el, szintén tovamenesztetik, mivel az (1) csap az (m) hornnyal kapcsolatban van. Azon pillanatban, a melyben a támfogak a závárzattok ferde és mellső fölületébe ütköznek, a záró henger eltolódása megszűnik; ha a födelet még előbbre visszük, az (1) csap az (m) horonyban csúszik.. a mikor is a záró henger, a horony bal oldalfölületeinek hatása alatt jobbra forgattatik, míg a csap a horony hátsó végébe nem ütközik. Ezen forgás alatt a závárzattok haránthornyaival kapcsolódik, miáltal a záróhenger is szilárd kapcsolódásba jut a závárzattokkal. Ha a csapon lévő (w) feszítő nyugaszaz (1) elcsattantó rúd (x) toldatához ütközik, az ütő szög rögzíttetik és az ütő rúgó megfeszítve tartatik. A fegyvert ismert módon az (y) billentyű meghúzázása által sütjük el, a mikor is a (z) toldat az (1) rudat akként forgatja el, hogy az (x) toldatnak és a (w) nyugaszj nak kapcsolása megszakíttatik. Az ütőszög | ekkor szabaddá lész és az ütő rúgó hatása | alatt előre csappan, míg a csap a födél hátsó fölületét meg nem fogja.