22121. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa egymás mellé elhelyezett szenekkel

szállnak, úgy hogy végül a (c) fenék (cl) nyílásain át az (o) tokba jutnak. Ezen úton különösen annak fölső részében a forró gázok jelentékenyen lehűlnek, de a (zl) nyílásnál folytonosan fönmaradó nyomás által mégis fölfelé hajtatnak, míg végre a cséve furatába és innen lefelé haladva az (A) szárnykerékhez jutnak. A lehűlés által nehezebbé lett gázok már most természetes törekvésük folytán a (z) burában lévő forró gázokra a (B) fúvókán való kilépésüknél ellenhatással vannak és a (B) fúvókán keresztül a (z) burába igyekeznek bejutni, minek folytán az (A) szárnykereket érintik és forgásba hozzák. A szárnykerék ezen forgása folytán lég-, illetve gázáram keletkezik, mely a (B) fúvókán át befúvódik és a (zl) nyílás felé törekvő meleg gázokat jelentékenyebb nagyobb erővel hajtja arra, úgy, hogy a (B) fúvókától a (zl) nyílás irányában gázáram keletkezik, a mely a fényívre fúvást gyakorol és azt a szenek tulajdonképeni csúcsaira hajtja, a hol is a fényív addig áll fönn, míg a lámpa árammal tápláltatik. Megjegyzendő, hogy ezen új lámpákat a Jablochkoff-féle gyertyához hasonlóan képezhetjük ki oly módon, hogy mindkét szenet egyszer és mindenkorra szilárdan összekötjük, tehát állandóan párhuzamosan rendezzük el egymás mellett és alkalmas anyaggal izoláljuk egymástól. Ez esetben a lámpa tetszőleges meggyújtásához és a szabályozáshoz egy kontaktust használhatunk, a mely a lámpa kikapcsolása esetén a széncsúcsokkal érintkezik és azokat egymással vezető összeköttetésbe hozza, úgy hogy az áramkör zárásánál a szabályozókészülék a kontaktust a széncsúcsoktól elvonja és a széncsúcsok között a fényív képzését idézi elő. Megjegyzendő továbbá, hogy a lámpákat tetszés szerint egyenáramra vagy váltakozó áramra és főáramlámpa vagy mellékáramlámpa gyanánt rendezhetjük be, és épúgy alkalmazhatunk soros, mint párhuzamos kapcsolást, a mint az az egyes esetekben legelőnyösebb. Végül megjegyzendő még, hogy a szénpálczákat tűzálló oxydokkal vonhatjuk be illetve ily oxydok oldatával itathatjuk, hogy azokat egyrészt ellenállóbbá tegyük, másrészt a fényerősséget növeljük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpa, jellemezve egymás mellett (párhuzamosan vagy egymás felé hajlóan) elrendezett, állandóan önműködő fényívképződéssel és szabályozással bíró szénpálczák által, melyek egy teljesen vagy majdnem teljesen zárt, czélszerűen kettős burában vannak elrendezve, a melyben a szén elégése megakadályozott vagy lényegesen megszorított oxygénhozzájárulás által csökkentetik, mindez úgy, hogy a lámpa minden (függélyes, vízszintes vagy tetszőleges ferde) állásban munkaképes legyen. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, melynél egyik bura a másikban van elrendezve és a belső bura az alsó végén, a külső pedig a fölső végéhez közel egy vagy több nyílással van ellátva, mi mellett a burák közötti tér esetleg az indító és szabályozó készüléket körülvevő tokkal közlekedhet. Az l. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, jellemezve az indító és szabályozó tok készüléket körülvevő, czélszerűen a fölső részen elrendezett oly öszszekötő szerkezettel ellátott tok által,hogy a lámpa ennek segélyével a meglevő vagy már alkalmazott foglalatba helyezhető. 4. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, melynél egy vagy kétkarú emelő vagy emelők egyik végén illetve végükön a mozgatható szenet illetve szeneket hordják, másik végükön közvetlenül vagy közvetve egy alkalmas indító és szabályozó készülék befolyása alatt állanak, 5. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, jellemezve két egymás mellett fekvő, különböző drótvastagságú tekercs által, melyek belsejében a mozgó széntartóval összekötött, czélszerűen parabolikus végekkel bíró vasmag van elrendezve, mi mellett a vastagdrótú tekercsnek a vasmagra való hatása eset-