22121. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa egymás mellé elhelyezett szenekkel

szállnak, úgy hogy végül a (c) fenék (cl) nyílásain át az (o) tokba jutnak. Ezen úton különösen annak fölső részében a forró gázok jelentékenyen lehűlnek, de a (zl) nyílásnál folytonosan fönmaradó nyomás ál­tal mégis fölfelé hajtatnak, míg végre a cséve furatába és innen lefelé haladva az (A) szárnykerékhez jutnak. A lehűlés által nehezebbé lett gázok már most termé­szetes törekvésük folytán a (z) burában lévő forró gázokra a (B) fúvókán való kilépésük­nél ellenhatással vannak és a (B) fúvókán keresztül a (z) burába igyekeznek bejutni, minek folytán az (A) szárnykereket érintik és forgásba hozzák. A szárnykerék ezen for­gása folytán lég-, illetve gázáram keletkezik, mely a (B) fúvókán át befúvódik és a (zl) nyílás felé törekvő meleg gázokat jelentéke­nyebb nagyobb erővel hajtja arra, úgy, hogy a (B) fúvókától a (zl) nyílás irányában gáz­áram keletkezik, a mely a fényívre fúvást gyakorol és azt a szenek tulajdonképeni csúcsaira hajtja, a hol is a fényív addig áll fönn, míg a lámpa árammal tápláltatik. Megjegyzendő, hogy ezen új lámpákat a Jablochkoff-féle gyertyához hasonlóan képez­hetjük ki oly módon, hogy mindkét szenet egyszer és mindenkorra szilárdan összeköt­jük, tehát állandóan párhuzamosan rendez­zük el egymás mellett és alkalmas anyag­gal izoláljuk egymástól. Ez esetben a lámpa tetszőleges meggyújtásához és a sza­bályozáshoz egy kontaktust használhatunk, a mely a lámpa kikapcsolása esetén a szén­csúcsokkal érintkezik és azokat egymással vezető összeköttetésbe hozza, úgy hogy az áramkör zárásánál a szabályozókészülék a kontaktust a széncsúcsoktól elvonja és a szén­csúcsok között a fényív képzését idézi elő. Megjegyzendő továbbá, hogy a lámpákat tetszés szerint egyenáramra vagy váltakozó áramra és főáramlámpa vagy mellékáram­lámpa gyanánt rendezhetjük be, és épúgy alkalmazhatunk soros, mint párhuzamos kapcsolást, a mint az az egyes esetekben legelőnyösebb. Végül megjegyzendő még, hogy a szén­pálczákat tűzálló oxydokkal vonhatjuk be illetve ily oxydok oldatával itathatjuk, hogy azokat egyrészt ellenállóbbá tegyük, más­részt a fényerősséget növeljük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpa, jellemezve egymás mellett (pár­huzamosan vagy egymás felé hajlóan) el­rendezett, állandóan önműködő fényívkép­ződéssel és szabályozással bíró szénpál­czák által, melyek egy teljesen vagy majdnem teljesen zárt, czélszerűen ket­tős burában vannak elrendezve, a mely­ben a szén elégése megakadályozott vagy lényegesen megszorított oxygénhozzá­járulás által csökkentetik, mindez úgy, hogy a lámpa minden (függélyes, víz­szintes vagy tetszőleges ferde) állásban munkaképes legyen. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpa fogana­tosítási alakja, melynél egyik bura a má­sikban van elrendezve és a belső bura az alsó végén, a külső pedig a fölső végéhez közel egy vagy több nyílással van ellátva, mi mellett a burák közötti tér esetleg az indító és szabályozó ké­szüléket körülvevő tokkal közlekedhet. Az l. alatt igényelt ívlámpa foganatosí­tási alakja, jellemezve az indító és sza­bályozó tok készüléket körülvevő, czél­szerűen a fölső részen elrendezett oly ösz­szekötő szerkezettel ellátott tok által,hogy a lámpa ennek segélyével a meglevő vagy már alkalmazott foglalatba helyezhető. 4. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosí­tási alakja, melynél egy vagy kétkarú emelő vagy emelők egyik végén illetve végükön a mozgatható szenet illetve szeneket hordják, másik végükön köz­vetlenül vagy közvetve egy alkalmas indító és szabályozó készülék befolyása alatt állanak, 5. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosí­tási alakja, jellemezve két egymás mel­lett fekvő, különböző drótvastagságú te­kercs által, melyek belsejében a mozgó széntartóval összekötött, czélszerűen parabolikus végekkel bíró vasmag van elrendezve, mi mellett a vastagdrótú te­kercsnek a vasmagra való hatása eset-

Next

/
Thumbnails
Contents