22117. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a meglevő szemaforoknak a távjelzőtől függésben történő elreteszelésére

burkolatán közvetlenül van megerősítve és egy hosszanti irányban eltolható (c) sínt tartalmaz, mely egy szögemelő és (d) retesz segélyével a szemafor állító emelőjét az egyik végállásában rögzíti, a másikban ellenben szabbaddá teszi. A csúszósín átállítását — a mennyiben ez meggátolva nincs — egy forgatható (e) kilincs végzi, melynek fogantyúja a szekrényből kiáll. A kilincs forgástengelyén ebből a czélból egy exczenter van alkalmazva, mely a csúszósín egy hasítékába vagy villájába fogódzik. A kilincs — mint azt az 5—10. ábrán sematikusan ábrázoltuk — egy csapja segélyével közvetlenül a csúszósín egy hasítékába is fcgódzhatik. A kilincstengelyen egy (g) zárókontaktus van, mely a (w) távjelző (5—10. ábra) vezetékét (h) rúgók vagy hasonló tagok segélyével a kilincs ama végállásában zárja, melyben a csúszósín a szemafor állítóemelőjét elreteszeli. Az (a) szekrényben ezenkívül egy (i) elektromágnes is el van rendezve, mely a fix (k) sínen beállíthatóan van szerelve. A jelzett elektromágnes fegyverzetét viselő (1) emelő az (m) tengely körül lenghet, mely az (o) rúgó által rendesen a működési helyzetében tartott és a talppontja körül fölbillenthető állványra van szerelve. Mikor az elektromágnes, melynek tekercselése az (s) állomástól a (w) távjelzőhöz vezető (2) vonalvezetékbe (5. ábra) van bekapcsolva, áramot nem kap, a (p) leszakító rúgó a fegyverzetet leemeli, úgy hogy ennek (1) emelője a (c) csúszósínt (q)-nál megakasztja, mint az a 6. ábrán látható. Hogy a vezetékben vagy az ezt tápláló (r) telepben (5. ábra) föllépő zavaroknál a fegyverzetet a (p) rúgó hatása ellenében az elektromágneshez közelíthessük és így a csúszósínt szabaddá tehessük, még egy rendesen ólomzárolt (t) segédemelő, billentyű vagy más hasonló tag van alkalmazva, melynek segélyével az ólompecsét zsinórjainak elszakítása után a fegyverzetemelőt mechanikus úton elforgathatjuk. Három jelzőkarcs szemaforok alkalmazásánál a (c) csúszósínnek két (u) bevágásai és a fegyverzetemelőnek egy (v) foga van (3. ábra), mely a szükségletnek megfelelően, az egyik vagy másik kivágásba fogódzik, vagy ha az (i) elektromágnes gerjesztve van, a csúszósínt teljesen el is ereszti. A kilincs középállásánál a (v) fog a kivágások között foglal helyet, ha a kilincset az egyik vagy másik irányban forgatjuk, a fog az illető kivágás elé keiül és ebbe belefogódzhatik. Az elreteszelő berendezés többi része változatlan marad. A következőkben az elreteszelő berendezés működési módját ismertetjük. Mikor a szemaforkar és távjelző «tilos»-ra áll és az állomás a pályát «szabad»-dá teszi, a váltóőr a szemaforját «szabad»-ra állítja. A váltóőr ekkor az elreteszelő berendezésének (e) kilincsét elfordíthatja, miáltal a távjelző kontaktusát zárja, úgy hogy a távjelzőt most már «szabad»-ra lehet állítani. A visszaállításnak csak az ellenkező sorrendben szabad történnie, vagyis úgy, hogy a váltóőr kénytelen legyen először a távjelzőt «tilos»-ra állítani, csak ezután forgathassa el a kilincset és csak ha ez megtörtént, állíthassa a szemafort «tilos»-ra. Ennek a föltételnek a leírt berendezés megfelel, mint azt az 5. és 6. ábra alapján be fogjuk bizonyítani. Az 5. ábra az áramkört arra az esetre ábrázolja, mikor az (y) szemafor és (w) táv jelző «tilos»-ra áll. Az áram az (r) telepből a (2) vonalvezetéken, az ismert (3 4 5) ellenkező berendezésen, az elreteszelő berendezés (i) elektromágnesén, a (w) távjelző (6) kontaktusán, az (1) vonalvezetéken át a (7) beállító billentyűhöz megy, ennek zárt (8) kontaktusán és az (1) vonalvezetéken az (s) állomás (9) beállító billentyűjéhez, ennek zárt (10) kontaktusán és az ismeretes (11) ellenőrző berendezésen át az (r) telephez folyik vissza. Az (1) fegyverzetemelőt az (i) elektromágnes meghúzza, tehát a váltóőr a szabaddá tétel után (y) szemaforját «szabad»-ra állíthatja.