21972. lajstromszámú szabadalom • Kézi jármű
— 2 — egész készüléket szét kellene szedni. Azonkívül lényeges előnye a talphenger ily kiképezésének, hogy mivel a dobok különkülön önálló légkamrát képeznek s egymással benső összefüggésben nem állanak, egy, esetleg két dob megsérülése sem vonja maga után a jármű elsülyedését, mivel a többi, sérületlen légszekrények még mindig elegendők arra, hogy a járművet a víz fölszinén megtartsák. A talphenger fölső (1) lapjához, ennek körülbelül félhosszánál i 11. közepénél, egy keresztirányban nyúló (8) deszka van erősítve s ennek két végéhez egy-egy kisebb (9) talphenger csatlakozik, melyek szerkezetüket tekintve megegyeznek a nagy talphengerrel. Ezen kisebb talphengerek egy részről a járműnek vízszintes állásban maradását biztosítják, másrészt pedig a (8) deszka különösen alkalmas arra, hogy azon a főtalphengerre, illetőleg a járműre föl lehessen szállani. A jármű fölső (1) lapjához továbbá (10) bak van erősítve s ennek fölső végén a (11) nyereg foglal helyet, melynek (12 13) tartozóihoz a (14) támkar csatlakozik. A támkar alsó vége a (15) bakhoz csatlakozik, melybe a járműnek két részből álló (16) fő-hajtótengelye egy közbenső (17) ágyazat-toldat segélyével van forgathatólag beágyazva. (3. ábra). A fő-hajtótengely mindegyikére egy-egy (18 19) kar van ékelve. A (18) karral a (20) lábitóval fölszerelt (21) lábitó-rudak egyikével csuklós kapcsolatban álló (22) csuklós kar, míg (19) karral (23) univerzális csukló közvetítésével a (24) evező lapátok működtetésére szolgáló (25) vonórudak egyike áll összeköttetésben. A (21) lábitó-rudak a jármű mellső vége közelében forgathatólag vannak egy (26) tengelyre szerelve s czélszerűen erős rúgó hatása alatt állanak oly módon, hogy az említett rúgók önműködőlég emelik vissza lenyomásuk után a lábitó-rudakat kezdeti állásukba. A (25) vonórudak hátsó végük közelében egy fogszerű (27) kampóval s e mögött (28) kigörbítéssel bírnak, ennek külső végénél (29) görgő foglal helyet s az utóbbi mögött (30) karika segélyével vannak a (24) evező lapátok (31) nyelének belső végével kapcsolatba hozva. Az evező lapátoknak (31) nyeleit úgy kell elrendezni, hogy azok függélyes és vízszintes síkban lenghessenek. Ezen czélból a jármű hátsó végének két oldalához (32) ágyazatszelenczék vannak csavaró lva, melyekben a (33) villának (34) tengelycsapja tetszőlegesen elforgatható. (4—7. ábrák). A (33) villában viszont egy, az illető evező lapát (31) nyelével szilárd kapcsolatban álló (35) tengely van megfelelő ellen- és alátéttárcsák, valamint (36) szorító csavar segélyével szabályozhatóan elrendezve, mellyel együtt az evező nyél függélyes síkban végezhet lengéseket. Midőn a föntebb ismertetett lábitók és emeltyűszerkezetek segélyével a (25) vonórudak előre-hátra mozgattatnak, az evező lapátoknak (31) nyelei csakis a (34) csap körül végeznek lengéseket, vízszintes síkban, a mi a jármű hajtására nem elegendő, mivel ezen czélból a lapátoknak hátrafelé való mozgásuk alkalmával a vízbe kell merülniök, míg előre való mozgásukat a víz fölött kell végezniök. Hogy ez lehetővé váljék, az (1) alaplapnak megfelelő kimetszésében (37) tengelyek körül elforgatható (38) vánkos hasábok vannak oly módon elrendezve, hogy a (25) vonórudaknak (27) foga által, az előbbieknek előre való húzása alkalmával, tehát midőn az evező lapátok hátra lengenek, az 1. ábrán pontozott vonalakkal megrajzolt állásba emeltetnek s e közben az illető (25) vonórúdnak külső végét oly módon támasztják alá, hogy az evező lapát (31) nyelének a (33) villában (35) tengellyel együtt el kell forognia és a megfelelő lapát a vízbe meríttetik. Midőn a (25) vonórudak előre való mozgásukat tovább folytatják, a (27) fog végigcsúszik a megfelelő (38) vánkos hasáb külső szélén, úgy hogy az utóbbi a (25) vonórúdnak (28) kigörbítésébe jut s így saját súlya alatt visszabillen az 1. ábrán telt vonalakkal föltüntetett állásba, míg a fölötte most már minden akadály
