21875. lajstromszámú szabadalom • Kenőberendezés gőzturbinákhoz
— 2 — be, míg a fáradt gőz (k)-nál jut a kondenzátorba. Eme három — vagy több — csapágy kenésére czirkuláltató szivattyúk, továbbá több csővezeték szolgál, mely utóbbiak a rajzon teljesen és pontozva kihúzott vonalakkal vannak jelezve. A szivattyúk egy közös (m) kenőanyag tartályból mérik ki a kenőanyagot és hajtják azt az egyes csapágyakba. Az (m) tartályból az (1) szívócső a kenőanyagot az (n) szivattyúhoz vezeti, melyet egy meg nem rajzolt motor működtet és mely a (2) vezetéken át nyomja a kenőanyagot a (g) csapágyhoz, melyből azt a (3) vezetéken szívatja ki. Ebben az utóbb említett vezetékben egy (o) visszacsapó szelep van alkalmazva és a (q) elágazó csap segélyével egy (p) tartály csatlakozik a vezetékhez, mely tartályba a kenőanyag (4)-nél áramlik be. A (q) csappal egy második (r) csap és egy harmadik a (p) tartály alatt alkalmazott (s) csap van kényszermozgásszerűen az (x, y) és (a, w, v) emelőszerkezet segélyével a három csap mozgatására szolgáló (z) fogantyúval összekötve. A (t) színtmutatócső a (p) tartályban lévő kenőanyag szintjét jelzi. A kenőanyag ebből a (p) tartályból (4-1 )nél akkor, mikor az (s) csap nyitva van, az (5) csövön át a közös (m) tartályba folyik vissza. Egy második (A) szivattyú, melyet ugyanaz a mótor hajt, mint az elsőt, a kenőanyagot az (m) tartályból a (6) vezetéken át kiszívja és a (8) fúratokon a (C) visszacsapó szeleppel ellátott (9) visszavezetésbe és innen a (B) tartályba nyomja. Ez a tartály ugyanúgy, mint a (p) tartály három (D, E, F) csappal van fölszerelve, melyeket az (M) fogantyú segélyével a (K, L) és (H, J, I) emelőszerkezetek közvetítésével egyidejűleg lehet elforgatni. (G) a (B) tartályban lévő kenőanyag színtjét jelző színtmutató. A (h) csapágyból kiszívatott kenőanyag (10)-nél jut a (B) tartályba, (ll)-nél a (12) visszavezetésbe és innen az (m) tartályba folyik. Egy harmadik (N) szivattyú, melynek az (n) és (A) szivattyúval közös motora van, a (IS) csövön kenőanyagot szív ki és ezt a (14) csővezetéken az (i) csapágyhoz hajtja, honnan az a (15, 16) vezetékeken egyrészt az (m) tartályba folyik vissza, másrészt az (0) tartályba áramlik. Az ehhez az (0) tartályhoz vezető (16) vezetékbe egy (P) visszacsapó szelep van beiktatva, azonkívül a tartályt a (17) elvezetőcső köti össze a (Q) szivattyúval, mely a (18) csövön a kenőanyagot a tartályba nyomja vissza. A két (p) és (B) tartály (19) és (20) vezetőcsövek segélyével, melyek az (r) és (E) csapoktól ágaznak el, a két turbinakamara egyikével, illetőleg másikával van összekötve, ép úgy az (0) tartályt is egy (21) cső a kondenzátorhoz vezető (k) kifúvatócsővel köti össze. Ez a három (19, 20 és 21) vezeték a (p) (B) és (0) tartályban uralkodó nyomás kiegyenlítésére szolgál. A berendezés működési módja a következő : Tegyük föl, hogy a gőzturbina működésben vau. A nagy nyomású gőz (j)-nél áramlik be, az első forgó (c) korongon eloszlik, ettől az első (e) választófal körül a második koronghoz áramlik és így tovább, míg a gép másik végéig nem érkezik; ezalatt a gőz fokozatosan expandálódik és a kondenzátorban uralkodó nyomásnak megfelelő nyomással jut a (k) kifúvatónyíláshoz. Annak következtében, hogy a gőznyomás fokozatosan csökken, a három (g, h, i) csapágyban a nyomás különböző; a (g) és (h) csapágyak egészen gőzzel vannak körülvéve, míg az (i) csapágy bizonyos tekintetben a gépből kivezetett tengely tömítő szelenczéjét képezi. A kenőanyag czirkuláczióját előidéző (n, A, N) szivattyúkat, melyek a kenőanyagot a (g, h, i) csapágyakba nyomják, egy vagy esetleg több mótor mozgathatja. A negyedik (Q) szivattyú a kenőanyagot egy oly tartályból szívatja ki, melyben a légköri nyomásnál alacsonyabb nyomás uralkodik. A csapágyak kenése a következő módon megy végbe: A (g) csapágyon a kenőanyag folyik át,
