21870. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet üres vetélőnek megtöltött vetélővel való automatikus kicserélésére

- 6 zott vonalakkal föltüntetett állásba csúsztatja. E közben a szán ütközője a (64) csatornában lévő (142) vetélőt a forgó dobnak a csatorna meghosszabbításába eső hosszhornyába tolja. Egyidejűleg a szánnak (125) kilincse a forgó dobnak imént említett hosszhornyával diametrálisan szemben fekvő hosszhoronyban fekvő üres (144) vetélő oldalfalában kiképezett (145) mélyítésbe (7. ábra) csúszik és ezen vetélőt visszamozgatása közben, a mi a (110) korongnak (3. ábra) másik félfordulata által idéztetik elő, kihúzza a forgó dobból. A kihúzás után ezen üres vetélő a (146) vezetékre esik és ennek mentén csúszva egy alúl elhelyezett, az üres vetélők befogadására szolgáló tartályba esik. Mihelyt a (120) szán nyugalmi állásába visszatért, a (97 98) kapcsolás által hajtott (110) korong egy teljes fordulatot végzett. Ezen pillanatban a korong egyik oldalán elrendezett (134) bütyök a (131) karnak (133) toldatába ütközik és ez által a (131) kart elállítja. Utóbbi a (130) rúd segélyével a (85) rudat lefelé húzva a kiegyenesített, (85 86) könyökemeltyűt újból a 3. ábrában föltüntetett, behajlított állásba hozza. Ekkor a kapcsolásnak (93) villakarja a (147) rúgó hatása alatt eredeti állásába tér vissza és a kapcsolásnak (97) részét kikapcsolja a (98) részből. Előzőleg azonban a (79) emeltyű röviddel elállítása után a (148) rúgó hatása alatt a (83) emeltyűvel együtt nyugalmi állásába tért vissza, úgy hogy a (139) zsinór meglazult és a (136) kilincs a (110) korong kerületéhez billent. Ha már most a (110) korong az említett mozgások után egy teljes fordulatot végzett, a (136) kilincs (135) foggal ismét kapcsolódik és a (110) korongot, valamint a (120) szánt nyugalmi állásában rögzíti. A részek már most mindaddig nyugalomban maradnak, míg egy üres vetélőnek egy ujabb vetélővel való kicserélése nem válik ismét szükségessé. Á vetélőknek a (64) csatornába való egyenkénti betolása a következő módon történik; Mint már említettük, a telt vetélők a (66) tartályba (1. ábra) vannak berakva és ebben a két (72 73) horogpár által támasztatnak alá. A (72 illetőleg 73) horogpárok a (74 illetőleg 75) tengelyekre vannak ékelve, melyeken ezenkívül a (148) illetőleg (149) karok (3. ábra) vannak megerősítve. A (148) kar a (150) zsinór segélyével a (33) emeltyű végével, a (149) kar ellenben a (151) zsinór segélyével a (47) emeltyű végével van összekötve. A (148 és 149) karok a (70) tartók (1. ábra) vízszinszintes nyúlványa által hordott (154) harántrúdhoz erősített (152 illetőleg 153) rúgó (2. ábra) hatása alatt is állanak. Mikor tehát a (33) emeltyű (3. ábra) mellső vége a (42) dobnak a (36) rúd közvetítésével való elforgatása czéljából sülyesztetik, akkor a (33) emeltyűnek ezen vége a (150) zsinór és a (148) kar segélyével a (73) horgok (1. ábra) vízszintes részét a (66) tartályból kihúzza, úgy hogy az ezen horgok vízszintes részén fekvő vetélő a (64) csatornába esik. Ezután a (73) horgok ismét eredeti állásukba térnek vissza. Mikor pedig a (79) emeltyű (3. ábra) mellső vége a (120) szán mozgatása czéljából sülyesztetik, akkor az a (151) zsinór és (149) kar segélyével a (72) horgok (1. ábra) vízszintes részét húzza ki a (66) tartályból, úgy hogy az ebben lévő alsó vetélő a (73) horgok vízszintes részére esik, mely már most addig tartja alátámasztva ezen vetélőt, míg a (33) emeltyű újból nem működtetik. Az eddigiekben föltételeztük, hogy a dob legfölső (43) hornyában (3. ábra) fekvő vetélő a (48) rúdon vezetődő, ismeretes módon működtetett ostor által a szádba hajíttatik. Szükséges tehát, hogy a levezetett új vetélő fonalának külső vége ezen vetélőnek első behajításakor a szád innenső oldalán fogva tartassék. Ezen czélból a vetélők a 9—11. ábrákban föltüntetett szerkezettel bírnak. A vetélő egyik külső oldalán kiképezett horonyba a (158) rúgó (10. ábra) segélyével rögzített (157) gyűrű van beillesztve. A vetélőbe illesztett csévére göngyölt vetülékfonál végét a ve-