21867. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsolás

- 2 -sük után vannak föltüntetve. A (17) el- ; lensúly átbillenése folytán az (5) fogas­rúd még tovább eltolatik, úgy hogy most már a fölső oldalán lévő fogazás lép kap­csolatba a (4) fogaskerékkel. Ezen (4) fogaskerék a (3) tengely révén kapcsolat­ban áll a (2) csappal. A (7) tengely (18) kigörbítéssel bír, mellyel a (19) kar áll kapcsolatban. Mi­dőn a (7) tengely forgásba hozatik, a (19) kar a 3. ábrán látható állásból a 4. áb­rán föltüntetett helyzetbe billen s a (19), illetőleg (20) karnak ezen mozgásában a (10), illetőleg (13) kapcsoló tagok is részt­vesznek, úgy hogy a (2) csapoknak hen­geres (12) szakaszaira illeszkednek hor­gaikkal. Ezen folyamat még azelőtt, végbe­megy, mielőtt az (5) fogasrúd fölső olda­lán lévő fogazás kapcsolatba lépne a (4) fogaskerékkel. Midőn ezen kapcsolat létre­jön, (8) exczenter, mint már föntebb is említettük, forgásba hozatik és ennek kö­vetkeztében a kapcsolás megfeszíttetik, mivel az exczenterek a kapcsolási tagokat visszahúzzák. Az exczenter elforgatása ennek legszélső állásáig történik, úgy hogy a kapcsolás­nak önmagától való meglazulása nem kö­vetkezhetik be. Hogy azonban az exczen­ter elforgása a kocsik rázkódása folytán meg ne történhessék, czélszerű vagy a (17) ellensúlyt vagy pedig a (3) tengelyt meg­felelő módon rögzíteni. Ha a kocsikat szét akarjuk egymástól kapcsolni, úgy termé­szetesen mindenekelőtt meg kell a kapcso­lásokat lazítani. Ezen czélból és a ki­kapcsolás létrehozása végett a (17) ellen­súlyokat a 3. ábrán látható állásba for­gatjuk el. Ennek következtében az (5) fo­gasrudak a 2. ábrán nyíllal jelölt irány­ban eltolatnak. Egyidejűleg a (3) ten­gely és (4) fogaskerék révén a (8) exczen­ter is visszaforgattatik, míg a (19), il­letőleg (20) kar a (7) tengelynek (18) ki­görbítése által fölemeltetik és így a (11) és (13) horgok kikapcsoltatnak. Az (5) fogasrudaknak a 2. ábrán nyíl­lal jelölt irányban való eltolása végett elő­zőleg azon (6) kart, mely a kocsik össze­tolása alkalmával az (5) fogasrúd mozga­tását előidézte, úgy kell beállítani, hogy az említett fogasrudak ismét elfoglalhas­sák a 2. ábrán pontozott vonalakkal föl­tüntetett végállásukat, daczára, hogy az ütközők egymással érintkeznek. Ezen czélra a (21), illetőleg (22) emeltyű szolgál. A (21) emeltyű szilárd kapcsolatban áll a (7) tengellyel, úgy hogy a (17) ellensúly átforgatása alkalmával ez is forgást vé­gez. Ezen forgásnál az említett emeltyű hozzáütközik a (6) karnak (23) toldatá­hoz, minek következtében az előbbi any­nyira elforgattatik, hogy az (5) fogasrúd a (6) alatt elcsúszhat. A (6) kar ez állás mellett az (5) fogasrúdon fekszik belső vé­gével és azonnal visszaesik kezdeti állá­sába, ha a kocsik egymástól eltávolíttat­nak. Ha szükségessé válnék az; mint például tolatás alkalmával, hogy az egymáshoz üt­köző kocsik ne kapcsoltassanak össze, úgy ennek elérése végett különböző módon le­het eljárni. Az egyik mód például az, hogy a (6) karok annyira fölbillentetnek, hogy az (5) fogasrudakkal ne érintkezhessenek. De ezenkívül a (10) és (13) kapcsoló ta­gok is összecsukhatók a 3. ábrán látható nyilak irányában, mivel közepüknél csukló­val vannak ellátva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsolás, mely a kocsik­nak egymáshoz való ütközése alkalmá­val bekapcsoltatik és egyidejűleg meg­feszíttetik, jellemezve egy exczentrikus (8) és egy hengeres (12) résszel bíró (2) csap által, melyek közül az előbbit az egyik kapcsoló tagnak füle veszi kö­rül, míg az utóbbiba a második kap­csoló tagnak (11) horga kapaszkodik oly módon, hogy a (8) exczenter forga­tása által egyszersmind a kapcsolás fe­szessé tétetik. 2. Az 1. igényponttal védett vasúti kocsi­kapcsolásnak egy kiviteli alakja, jelle­mezve egy (18) kigörbítéssel bíró (7) tengely által, a kapcsoló tagokat hordó (19) és (20) karok forgatására, továbbá

Next

/
Thumbnails
Contents